Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-10-12 / 41. szám

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám.

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS:

BODNÁR GÁSPÁR.

Előfizetési árak:

Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr)

A földszerzés.

F ö 1 cl e t a n é [) nek!

Ez a jelszó napi renden van ma. Még olyan újságok is nagy hangon kiabálják hébe- hóba, mikor csalétkot akarnak vetni népszerűségüknek hajhászására, melyek máskülönben fittyet hánynak a népre.

Atyámfiái, mi is azt óhajtjuk., még pedig őszinte igazán, hogy a magyar né]) földje magyar ember kezében maradjon. Ti tudjátok legjobban, kik a mi újságunkat hétről-hétre olvassátok! Hogy nem csak azért küzdünk, melyszerint a föld a magyar ember kezében maradjon. Hanem azért is, hogy azt is, a mit elvesztett, törvényes es zközökke 1 visszaszerezhesse.

Azért mégis óva figyelmeztetünk benneteket, földműves magyar nép, ne nagyon bízzatok azok jelszavában, szándékuk őszinteségében, a kik nagy hangon kiabálják, hogy hát:

— Földet a népnek!

Mert úgy vagyon a dolog, atyámfiai, hogy ezek a nagy népbarátok szájukkal ugyan kiabálnak, de szívtelenül, szemhunyoritva nézik és hallgatják el azon lelketlen- ségeket, melyek napról-napra szedik-veszik, dobolják a magyar földet a nép lábai alól. Sőt egyenesen — még pedig a szabadságnak nevében — pártfogásukba veszik a föld- fosztókat.

Nemcsak pártfogásukba veszik, de úgyszólván lázi tjük a népet azok ellen, a kiknek az ősi erények, törvények bőségesebb osztalékot juttatott.

Ha pedig igy vagyon, — pedig látó-szemeinkkel napról napra tapasztalhatjuk, hogy nincs másképen — akkor a magyar nép egészen tisztában lehet azzal a nagy hangú jelszóval, hogy hűt fő 1 d e t a n é p n ek!

Becsületes magyar ember nem kívánhat a máséból egy talpalattnyit sem. Magyar ember veréb módjára nem fog beleülni senki fészkébe. Ott vagyunk ma már, hogy jogtalan, törvénytelen vagy éppen erőszakos földosztással csak a hülye, bárgyú embereket lehet bolonditani. Józan, okos ember kika- czagja, vagy el ebrudalja a népbolonditókat, kik holmi földosztással foglalkoznak.

Mindezekkel azonban mi nem azt mondjuk ám, atyámfiai, hogy a magyar népnek nem kell föld, hogy a szegény ember földszerzésre ne is gondoljon.

Ilyet mi a világért sem állítunk. ‘Iszen nálunknál senki igazabban nem óhajtja — mint fentebb is kinvilvánitottuk, hogv a ma- gyár népnek m e g fe 1 e 1 ő, kell ő a r á n y u földje legyen.

De azt igenis valljuk, mert erős meggyőződésünk, hogy a földszerzés, egymaga a föld nem boldogítja, nem állítja talpára a mi népünket.

Sőt tovább megyünk! Azt mondjuk, hogy a számítás nélküli, jól meg nem gondolt földszerzés, a derüre-borura való parczellázás csak még nagyobb hínárba, sőt veszedelembe sodorja a népet.

Rövid néhány év alatt megrendítő, szivet tépő példák szólanak mellettünk. Az a nagy láz, mely népünket a földszerzés után elfogja, lehet betegség is. A nagy csalódások már sokakat kiábrándítottak.

Csak a múltkori esetre, a biharmegvei álmosdi szomorú esetre hivatkozunk. Az elhibázott földszerzési tervezet nemcsak nem szaporitotia a nép földjét, de elúsztatta azt is, a mit apáiktól örököltek, vagy egy egész életen átal szereztek.

Eseteket tudnánk elsorolni, mikor a munkás ember, inig földje nem volt, boldogan és megelégedetten élt, naprólnapra megkereste a szükségeseket. Még félre is tett. Es szerzett földet. De nembirt vele. Földönfutóvá lett.