Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-12 / 41. szám
MAGYAR FÖLDMIVÉLŐ 32(3 Mert még várni kellet volna, még jobban erősödni és többet tapasztalni. Olyan is történt, hogy kis földdel elbánt a gazdája, mert maga dolgozott, kivette részét a munkából. Mikor nagyobb földbirtokra tett szert, drága napszámossal dolgoztatott. Ő maga pedig otthon ült. Nyilván azt gondolta, hogy a ki már ennyi földet szerzett, annak a dolog nem kenyere. A kenyeret nekie készen hozzák — a zsákban. Imhol atyámfiai, nem kell tehát olyan szerfölött könnyen dobálózni avval a jelszóval, hogy hát: földet a népnek! Igen, földet a népnek! De elsőben is törvényes eszközökkel. Aztán józan gondo 1- kozással, k e 1 lő megfontolással. A körülmények nagy figyelembe vételével. Mert a földszerzés lehet ám átka is az embernek, a családnak és a községnek, de az egész magyar népnek is. Már pedig igaz hazafi csak azt akarja, hogy a föld a nép áldására legyen. Követni való példa. Ungvár melleit, Radváncz községben egy korcsmahelyiségen a következő feliratot olvastam : »Tizenhat éven aluli gyermekeknek tilos a korcsmába menni!« — Nagyon szép korcsmái felirat ez! Dicséret illeti érte a községet! Megtehetnék ezt minden községben, különösen most, mikor mindenfele az ifjúság romlásáról panaszkodnak ... Ki az oka a mai alacsony gabonaáraknak ? — Részlet Mérey Lajos pozsonyi beszédéből. — Az a,nagyvevő, aki attól a kisvevőtől átveszi a gabonát. És mert minálunk, a vidéki városokban, nagy községekben nincs nagyvevő, a ki átvenné: ott terem a vigécz, az ágens. A vigécz pedig nem adhat nagyobb árat, mint a mennyit az ő vevője megszabott. Ha ez a nagyvevő Budapesten vagy Bécsben azt mondja neki : — Hallod-e, az árpáért 5.50-nél többet nem adok. Akkor az a szenzál nem jöhet ám hozzánk azzal, hogy ő ad 5.60-at. Hiszen neki is kell valamit nyerni. Tehát nem adhat annyit. De ha mi összetartunk és védekezünk nem csak a szenzál, de annak ura-gazdája ellen is: akkor legyőztük az egész ellentábort. Nem győzhetjük le azonban másként, mint azon összetartással, hogy saját gabonánkat ne akkor adjuk el, a mikor a vevőnek tetszik, hanem mikor minekünk tetszik. Mi ennek a megoldása ? Hogy ne attól kérjünk pénzt, a ki látja, hogy nagy szükségünk van ezen pénzre, hanem attól, a ki erősíteni, segíteni akar. Ezt pedig más utón, mint szövetkezés utján nekünk elérni nem lehet. Ha mi szövetkezünk arra, hogy gabonánkat lerakjuk egy raktárba, mely nekem oly előleget ád, mely elég összes szükségletem ez időszerinti fedezésére, úgy hogy én gabonámnak bizonyos árkülönbözetére (a mely talán már a jövő év szükségletére leszen szükséges) várhatok: akkor a kérdés meg van oldva. És ez meg is oldható! Nem kell ehhez semmi egyéb, csak akarat és kitartás. Nem pedig beszéd és szó. Ha mi megalakítjuk a raktárszövetkezeteket az egész országban és ezek pénzügyileg, elég erősek lesznek, győztünk! A nagyvevőnek akkor kell megvenni a gabonát, és azon az áron, a mikor mi akarjuk és azon az áron, a hogyan adjuk. Mert a malomnak lisztet őrölni gabona nélkül nem lehet. Kereskedő sem élhet meg a gazda nélkül. Ha gabonaraktárt létesítünk, tartsa minden gazda becsületbeli kötelességének, hogy gabonáját ne adja el Mózes szomszédnak. Hanem beviszi a raktárszövetkezeihez és ott kér reá előleget. Akkor a nagy malom el fog jönni a raktárszövetkezetekhez, és attól kéri a gabonát és csak attól kapja meg, mert más neki nem ád. Ebből aztán még sok-sok más előny származik. Nem vethetik a szenzálok a gazdának szemére,, hogy ez a gabona ilyen-olyan. A raktárban minden gabonát osztályoznának. Azzal a gazdának semmi baja nincs. Kiadják pénzét, nem csalják meg a mázsán, nem kell a furfangos csalétkük miatt a rendőrséghez futkosni és végre perelni. Milliókat lehetne ezzel is a kisgazdáknak megtakarítani ! A közeledő uj esztendő alkalmával kommen dáljátok a mi újságunkat!! Van e szükség a magyar boltokra vagyis fogyasztási szövetkezetekre ? Csak folytassuk tovább! Mert a napról-napra való szomorú tapasztalatok, csattanós esetek jobban felelnek e kérdésre, mint bármilyen szép, meggyőző beszed. Az idei katonai nagy gyakorlatok alatt történt Magyar-Csékén. A 3-ik honvéd gyalogezred egyik jólelkü hadnagya, névszerint Rab Ákos, feg veres honvédet állított LőwingerMárton szatócsboltja elé. És megtiltotta, hogy legényei, a honvédek ebből a boltból vásároljanak. Persze, lett erre a parancsra szörnyű lárma. A szatócs ur pedig nyomban följelentette a derék hadnagyot a honvédelmi miniszter urnái, Nagyon jól tette! Legalább kibújt a szeg — a zsákból. Az ügyet vizsgálat tárgyává tették és kisült, hogy a szatócs telhetetlen kapzsisága miatt kellett a bolt elé őrséget állítani. Állott pedig ez a kapzsiság abból, hogy a szatócs valósággal zsarolta a szegény katonákat. Két tojásért például 60 fülért zsarolt és igy tovább! A honvédelmi miniszter ur meg leirt a vármegyének, hogy az ügyet befejezte. Az az magyarán, a derék hadnagynak tettét helyesli, hogy t. i. katonáit a zsarolástól megmentette. Nos ehhez az esethez sem kell hosszú magyarázat. Csak éppen a mondók vagyunk, hogy ideje lenne már belátni minden igazságos embernek azt a rég hangoztatott igazságot, melvszerint : Maguk a szatócsok és kufárok bizonyítják napról- napra a fogyasztási szövetkezetek, magyar boltok létjogosultságát, sőt égető szükségességét. Hiszen, ha a katonákkal igy mernek bánni, mit tesznek a szegény, sokszor életszükségben levő szegény falusi emberekkel? Persze az ilyen esetekről a szatócsok pusztulásán siránkozó újságok, kereskedelmi kamarák mélységesen — hallgatnak!
