Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-05 / 40. szám
Megjelenik minden vasárnapS?erkeszt5síg és kiadóhivatal: 8ZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADŐTCLAJIIOVOS BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 írt; Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50krí Mérjünk igazságosan! Irtuk, hogy a minapában mintegy háromszáz kereskedő összegyűlt Sopronban, hogy gyűlést tartván, meghányják-vessék a magyar kereskedők ügyét-baját. A helyett azonban, hogy a kereskedelem bajainak igaz okait keresték volna ezek az urak, szörnyű kirohanásokat intéz- tek a szövetkezetek és annak fővezére ellen. Mert hogy hát szerintük ezek a szövetkeze- tek nemsokára felfalják a kereskedelmet. Bátran azt is megjósolták, hogy hát a fogyasztási botok nemsokára maguktól összeomlanak. Hát akkor miért ez a szörnyű harag? Miért ez a lázas türelmetlenség? Várják meg már azt az időt, mikor a szövetkezetek ösz- szeomlanak. Akkor talán szent leszen a béke. így gondolkozik minden komoly, igazságosan Ítélő ember a szabadság korszakában, a szabad verseny muskatájos idejében. Az ám atyámfiai, de a kereskedők most is úgy csináltak, mint a kanosai mészárosok. Nem oda'ütnek, a hova néznek! Nem az a bibe, a miről ők beszélnek, nem is az a valóság, hogy a szövetkezetek felfalják, veszélyeztetik az igaz kereskedelmet. Azt is tudják ők nagyon jól, hogy azok a szövetkezetek nem olyan könnyen fognak ám összeroppanni, hiszen akkor nem kapál ódznának ellenük olyan kétségbeesve. Mi a mennydörgős mennykő ütött hát közzéjük, már mint a kereskedők közzé — fogod kérdezni szives olvasó. Tisztára megmondjuk... A gazdák ébredeznek. Üldözőbe vették itt is, amott is a csalást, a tisztességtelen versenyt, a borhamisítást, a szatócsok uzsoráskodását, mely mákvirágok annyi idő alatt egész szabadon gyötrik, földönfutóvá teszik a népet. Hát ez bűn? Hát ezért tisztességes ember, mondjuk kereskedő toborzékolni fog? Igen ám atyámfiai, de tudjátok azt, hogy a ki miben hibás, gyanús is abban. A kinek a háza ég, az kiabálni szokott, ha mindjárt maga gyújtotta is fel. A kereskedők gyűlésének vezére, vitézkedő Sándor Pál ur is nagyon kiáltozott, hqgy hát ime a gazdák a magyar kereskedelmet üldözik. Nem csak üldözik, de meg7 O bélyegezik, mert csalóknak nevezik! Igaz-e, jogos-e ezen panasz, ezen felháborodás atyámfia ? Mindjárt kitudódik! A törvény üldözi a tyúklopást. Ha Péter vagy Pál a kerítésen átmászik és egy tyúkot a ketreczből elcsen: rablásnak minősítik és Pétert vagy Pált dutyiba zárják. De mert az ilyen tyúklopás gyakran esik meg a földmi vés emberek közt, azért a törvény minden földmives embert tyuktolvajnak tart? Vagy megbélyegezte vele az egész falut, mikor kimondotta Péterre vagy Pálra, hogy tyuktolvajok ? No lám, ilyen formán van az az ítélet is, a mit a gazdák a kereskedésre kimondottak. Ki ne tudná, hogy a falusi szatócs-boltok szabadon, mesterség módjára űzik a csalást, a hamisítást, az uzsorát és zálogot. Ezt már csak nem kell bizonyítani? Ha most a gazdák védik magukat, ösz- szeállanak, szövetkeznek, hogy megmentsék a népet — törvényes eszközökkel ám — az olyan szatócskereskedőktől, kik a nép zsírján kövér ed tek meg: hát akkor az igazi, tisztes kereskedelmet bántják? Akkor fel akarják falni a magyar kereskedelmet ? Vagy talán inkább megtisztítják a becsületes kereskedelmet a rodhadt, mérges elemektől! ügy van az az életben, hogy maga a