Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-10-05 / 40. szám

MAGYAR FÖLDMIYELŐ 318 társadalom igazságosan szokott mérni e g y-e g y o s z t á 1 y h i 1) á j a, g y e n g éj e i r á n y á b a n. A nagy-nagy urakra azt mondjuk: gő­gös. A végrehajtókra szegényekre ráfogják, hogy vérszopók. A parasztnak szemébe vág­ják, hogy furfangos, dugóhuzó-eszü. A czi- gány tolvaj-nép — és igy tovább mérik a titulust minden irányban. Micsoda kiváltságos osztály az, a mely az igazságos Ítélkezést nem akarja tűrni. Amely kizárólagosan azt akarja követelni országtól- világtól, hogy az ő nagyon is szembeszökő, jajjokat fakasztó, pusztításokat okozó hibá­ját világért se’ említse vagy védekezzék el­lene senki emberfia? Micsoda jogon követeli ezt a soproni nagygyűlés, mikor kereskedelemnek tartja azokat a piszkos bódékat, szennyes szatócs­boltokat is, melyek immár minden becsüle­tes ember Ítélete szerint gyilkosai és meg- rontói a szegény népnek? Micsoda jogon jajgat értük Sándor Pál uram, a ki jajgat ugyan a magyar parasztért is. De uramfia — hogyan? Úgy, hogy valóban elmondhatja a szegény magyar nép: „Az ilyen jó barát­tól szabadíts meg uram, mint a gonosz — szellemtől!“ Hát ez alkalommal csak azt akartuk megmondani — a kinek nem inge, ne vegye magára — hogy tisztelt kereskedő nagygyű­lés! tessék itt is, az ilyen nagy gyűléseken, a hamis mérleget elhajítani. M é rj ü n k csak igazságosan! Várjuk a hátralékok beküldését! Kicsi konyhán lehet megszerezni — a nagy házat! Ez a példaszó is olyan, mint sok más ezer. Ha feltörjük és kiszedjük a magvút, ugyancsak jó izüt — tanulhatunk belőle. Persze a kis konyha alatt nem éppen azt a szükk konyhát kell ám érteni, a melyben a ház asszonya talán még meg sem tud fordulni. Hanem arra czéloz nyilván a példaszó, a mi a konyhában naponkint sül. fő, megtakaritódik vagy kotyvasztódik. Mert konyhája válogatja ám ! Ha a konyhában nem tudják a módját, hogy lehet egyszerűen, jó beosztás­sal, ízletesen kicsiből egészségest, étvágyra válót készíteni, bizony hogy — a konyha elnyeli ám az eyész házat. Sok asszony a konyhában ássa sírját családjá­nak. Más meg éppen ott építi a nagy házat. Mert nincsen olyan munka, melylyel többet lehetne gyűj­teni, takarítani, mint a jó gazdasszonykodással. És viszont a rossz gazdasszony felfőzné még a Dárius kincsét is. Pedig azt mondják, hogy ez a kincs szer­felett nagy, hatalmas volt. No tehát gazdasszonyok, lássátok-e, hogy keze­tekbe vagyon annak titka, hogy kicsi konyhában hogyan lehet nagy házat szerezni. És ne mondjátok ám, hogy ez lehetetlen! Akár hány férfi tanúbizonyságot tesz, hogy bizonynyal lehetséges. Próbáljátok meg! Kis konyhával őrizzétek férjuratok keresményét! Koldusbotra juttatott földmives-gazdák. Nem első eset, tudjuk — nem is az utolsó. Sokszor irluk, mikor a földmives gazdák össze- állva földrészeket vettek, hogy — Csak módjával! — Csak csínján, meggondoltan az ilyen véte­lekkel, különben szerencsétlenség lesz a vége. Most ujfent hirt adhatunk egy földvásár­lásról, mely koldus botra juttatott majdnem kétszáz földmives gazdát. * A szerencsétlen földvásárlás igy történt: Biharvármegyei Ál mosd községben 170 dol­gos, becsületes és a maga nemében elég jól álló földmives gazda megvette a Z iy Albert féíe 1200 holdas birtokot egy Hegedűs nevű pesti ügyvéd- től 150 ezer korona árban. Hegedűs pesti ügyvéd a vételárt átruházta egy bécsi bankárra. A földmives gazdák, mert a szerződés — jól­lehet ügyvéd volt az eladó — hibásan lévén kiál­lítva, nem jutthattak hozzá tényleg a földhöz. Ezért persze a földesgazdák a fizetést megtagadták. Az ám, de azért a pesti járásbíróság elma­rasztalta, mégpedig egyetemlegesen a 170' beperelt vevőt. És a végrehajtást nemcsak a Zay féle földre rendelte el, hanem a 170 gazda összes ingó és in­gatlan vagyonára. A végrehajtó megjelent a községben. Szivet facsaró látvány volt az, amint a végrehajtás portá- ról-portára megindult. A gazdák némán nézték ele­inte. De ai. asszonyok sírtak, jajveszékeltek. Erre az emberek fenyegetőleg viselkedtek, mire csendőr­ség veti magát közbe! * Eddig a szomorú eset! íme, a virágzó község emberei földhöz akartak jutni. Törvényes eszközökkel, sőt jó kiszámítással. De nincs, a ki oldaluk mellett álljon ilyen életbevágó, nagy kérdésben! Hiba csúszik a szerződésbe, ebből félreértés támad. Mire egy virágzó község polgárai koldusbotra k e 11, h o g y jussanak. Él kell, hogy veszítsék még saját csekélyke vagyonukat is, melyet talán egész életen át szereztek és melynek elvesztése 170 családot tesz most földönfutóvá. Ki itt a felelős4? Ki az oka, hogy a szerződés hibás volt és igy a gazdák a földhöz nem juthattak. Országos, nemzeti érdek, hogy ez kiderittessék! Fel kellett volna nyomban függeszteni a végre­hajtást, hogy a való-igazság kiderittessék. Hát ez az eset is tanítson meg minket arra, hogy mily kiszámíthatatlan értékevolna su tőlünk is évről-évre sürgetett tanács­házak, országos jogügyi-székek felállí­tásának. Ha kerületenként vagy megyénként mű­ködnék ilyen intézmény, akkor bizonyára nem tör­ténhetnék meg az ilyen álmosdi eset, mely minden igazságos ember szivében megdöbbenést kelt Xtx. ,Xfx. xjx, X+X, .xtx, ,X+X. .xtx. x+x, .xtx, .xtx. X+X X+X x+x .X+X. x+x x+x ,*+x. ,xjx. .x+x. .xfX. Olvasás után adjátok tovább-olvasásra újságunkat! Zemplénmegye a munkásaiért. Hadik Béla gróf főispán Sátoralja-Ujhelyre hívta a megye földbirtokosait, megyei, járási és községi tisztviselőit, hogy megállapítsák, mily módon sorakoztassák az érdekelt néposztályt Darányi Ignác földmivelési miniszter emberbaráti intézményébe, a munkáspénztába. A zempléniek egyébként lelkesen tevékenykednek, úgy hogy néhány nap lefolyása, alatt 80Ö tagot jelentettek be a megyéből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom