Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-09-14 / 37. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 295 bennünket. Éljen a király! Éljen a haza! (Meg-meg- ujuló, szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Ezután a pozsonyi polgármester Pozsony város nevében beszélt. Megköszönte a kormány figyelmét, majd Darányi miniszternek azt kívánta, hogy évről évre növekvő és kiváló sikerrel vezesse az ország gazdasági ügyeit. A polgármester után Bujanovics Sándor a Gazdasági Égyesület Országos Szövetsége képviseletében mondott hatalmas beszédet. E beszéd elhangzása után a sokaság összébb húzódott, az emberek előre hajoltak, hogy hallhassák Frigyes főherczeg szavait. Örömmel látom — úgymond a főherczeg — a fényes sikert, mely minden várakozásomat meghaladta (Éljenzés) A földmivelésügyi miniszter melegen emlékezett meg dicsőült elődeimről. Az ő nemes példájukat kívántam követni az által, hogy én is magam kezelem birtokaimat. (Éljen!) Átér zeni az én feladatomat és élénken érdeklődöm a magyar föld sorsa és jövője iránt. (Lelkes éljenzés.) A kiállítást megnyitja. A »Szózat« hangjai szólaltak meg most, melynek hatása a nagy sokaságra leirhatlan volt. A kiállítás rendezettsége, gazdagsága valóban meglep mindenkit. Különösen kiemelik az állat- kiállítást. A kis gazdák ugyancsak kitettek magukért, a kik a gyors vérit lovakból 25 példányt állítottak ki. Különös sikert arattak a versenyben Bars és Győrmegvék. Frigyes főherczeg meg is dicséri e a barsiakat. Hasznos Márton gazd’ uramat ugyancsak kikérdezte a főherczeg a lótenyésztési állapotokról. Igen sikerült a szarvasmarha kiállítása is, bár 13 vármegyét az utolsó időben a száj és körömfájás miatt elrendelt zárlat visszatartott. A kiállítás leggazdagabb része azonban a b a- r o m fi k i á 11 i t á s. Akik a külföldi angol, franczia, német, olasz, osztrák baromfitárlatokat ismerik, meglepetéssel látták ezek messze túlszárnyalását. Nem 2—3 állatot láthattunk itt kaliczkákban kuczorogni, hanem százával az egyöntetű baromfit, csapatokban és sodronvkeritéses parkokban, amelyek szétszedhető ólakban tanyáznak, 3500 drb. baromfit hoztak össze e kiállításon. A kiállítás többi részéről még Írni fogunk. Várjuk a. hátralékok beküldését I A nő a spanyol közmondásban. Nem lesz érdektelen megtudni azt is, hogy gondolkozik a spanyol a nőről. Néhány közmondásuk eléggé megvilágítja, hogy majdnem úgy, mint mi. R u t ember hamar kap szép asszonyt. — .A szerelem a szamarat is átkergeti a tűzön. — A házasság olyan zsák, melyben 99 vipera és egy angolna van. — Minél jobban szeretünk, annál nagyobb bolondok vagyunk. — A menyegző napja az utolsó nap gondok nélkül. — Jobb egy szegény ember leányát, mint egy gazdag ember cselédjét venni nőül. — Inkább öreg emberhez menni, mint vénleány maradni. — A férfi bors, mely a nyelvet eszi, az asszony hagyma, mely a nyelveket és szemeket eszi. — Az első asszony Istentől, a második embertől, a harmadik az ördögtől. — Az anyós még akkor is keserű, ha czukorból készitik. — A ki megengedi, hogy felesége a sarkára lépjen, annak másnap már a nyakára lép. — Az én anyósom nem volt jó, de mikor én is anyós lettem, nem volt jó a menyem. — Ha a leány férjhez akar menni, csak egy nyelve van és két karja: ha pedig egy hónapig férjnél van, két nyelve és egy karja. — Az asszonyokról mindenki rosszat beszél, s mégis mindenkit magához vonz a szivök. — A kinek szép felesége van s szőlője az országút mentén, soha sincs békén. — Szóval e közmondásokból is kitetszik, hogy a spanyolok ép oly gorombák az asszonyok iránt, mint mi vagyunk. Magyar virtus. A magyarnak sok szép virtusa, erénye, de bizonyos hibája is van. Különösen a tüzes vérü magyar legényeknél tapasztalunk olyan gyarlóságokat, melyekre gúnyosan szokták mondani: — Ez is magyar virtus! A napokban különös alkalmunk volt egy ilyenfajta virtus egész seregével találkozni, a mi bizony szomorúsággal, sőt boszankodással tölti el az ember szivét ........... Külön ös szokása a magyar embernek, legényeknek a késelés. A törvényszéki tárgyalások rovatában olvassuk napról napra, hogy a késelés mián ennek is, meg annak is hűvösen kell ülnie. A napokban egy Zemplén vármegyei újságban egyszerre három szerencsétlenségről is olvastunk. A nagy megdöbbentő szerencsétlenségnek pedig a késelési mánia, talán inkább vad indulat volt okozója Lakadalom, keresztelés, tánczvigalom alkalmával az amúgy is heves vért felkorbácsolja a szesz. A virtuskodni szerető embert rendesen leghamarébb utoléri a bor. És Péter vagy Pál, a kit máskülönben ujjadra vonhatsz mint a gyűrűt, egy elhangzott szó, megjegyzés hallása egy szere elveszti az eszét . . . . kése után kapkod és vakon ugrik bele a legnagyobb szerencsétlenségbe, mely talán egész életét tönkre teszi. Atyámfiái, ez nem jól vagyon igy! Az a község, melyben a késelés virtus számba megy — az a község íolyton-folyvást nagy, megrázó szerencsétlenségnek van kitéve, Az elöljáróság kötelessége ezen bajt gyökerében orvosolni. Kisérjék jól szemmel az olyan legényeket, embereket, kikben egy kis szeszi kóstolására rögvest talpon áll az ördög és komoly fellépéssel legyenek rajta, hogy ez a rut embertelen szenvedély kiirtassék. És ezt a munkát meg kell kezdeni már az eskolás gyerekeknél, a kamaszosodó suhanczoknál. Jól mondja ugyanis a példaszó, hogy nincs oly szilaj tinó, melynek szarvát meg ne lehessen fogni. No hát akkor rajta idejében, mert a’ milyet szokott Jancsi, János sé’ hagyja. Nyaknak is van szírije, azaz a nyakas embert is meglehel zabolázni, ha módjával ősidejében vetünk féket eléje. A község nagy-szégyene az, ha a lakosságot késelő betyároknak körösztölik. Ha ott a bíróság előtt kiterítik a község szennyessét, hogy ime, nézzétek: ilyen vad virtussal mutogatják itt, hogy hát ki a legény a csárdában. A vének az öregek virraszszanak az ifjúságon. Az ifjúság meg hagyja otthon azt a kést. melyről mondja, hogy két éle van. Egyikkel másokat lehet megsebezni, de a másik éle a kés birtokosát sebezheti halálra, egy egész élet szerencsétlenségre, Ha máskép nem sikerül, magának a községi képviseletnek kell erélyes rendszabályokhoz nyúlnia. De nem akkor, mikor már a baj megtörtént. Hanem megelőzőleg kell ennek a vad virtusnak gyökereit kitépni. A magyar népnek száz és száz bajjal kell küzdenie, hát mire való még az ilyen vad virtussal is szaporítani a szerencsétlenségeket! Nem szabad a szavazó helyiségben ebédelni. Érdekes ügyben hozott határozatot legközelebb a közigazgatási bíróság, melylyel megsemmisitetelt egy esztergommegyebeli törvényhatósági biz. tagválasztást azért, mert a választási személyeket a szavazó helyiségben ebéddel megtraktálta, s hozzá az elnököt még az összes eljárási költségekben is elmarasztalta. Másutt is, nálunk is szokásban volt a hasonló ebédelés választások alkalmával — jó lesz tehát, ezt a határozatott a jövőre szem előtt tartani.
