Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-09-14 / 37. szám
294 MAGYAR FÖLDMIVELŐ hogy a bolgárkertészetet a magyar éppeg úgy megtanulhatja, mint maguk a bolgárok. ★ * ■¥■ És ha megtanulhatja? Akkor bizony az a hatodfél millió korona, a melyet a bolgár kertészek tavaly félretettek — mi nálunk marad. Véget vet a bolgárok aratásának a mi szorgalmunk, ügyességünk. Mert furcsa is az, hogy a magyar földön a magyar munkás ölberakott kézzel nézi, hogy a bolgárok garasonkint, mikép gyűjtik a milliókat! Igen, garasonkint! Mert nem csak, (sőt épen nem) egy aratás után való búzaárból lehet ám boldogulni. Hanem a napról-napra hulló garasokból. Magyar ember úgy gondolkozott edáig la, hogy nem piszmog garasos zöldséggel. '—No meg is járta! " Piszmogott más! íme, például a bolgár! Itt az ideje, mikor lássa be már a magyar is, hogy bizony jobb a sürü krajczár, garas, plint a ritka forintok — a búzáért. Mily másképen lehetne egyes városok környékén! Ha csak száz magyar kertészgazda letelepülne! Nálunk már van vagy négy, öt ilyen kertész-gazda. Mily szépen gyarapodnak! Egész kis telepük van. Csinos házük, tűzhelyünk. Kettőt nagyon megrontott a Szamos árja a nyáron. De nem mentek tönkre. Nem is estek kétségbe. Mert maradt készpénzük — a múlt esztendőről. No hát — rajta! Kezdjük meg — a kerti-gazdálkodást! *w* * í- -X- *Í* *4* *jS 4* •£* 4» • í, -9/- -1« »9* d* -X* -í- 4* *X* •!' *£• -X’ -x- - ?* *4» -x- 4* 'X' 'X- -X- w Ismertessétek meg másokkal is a mi újságunkat! Kisdedek védelme. Olvasóink tudják, hogy minden alkalmat megragadunk a kisdedek védelme érdekében. Népünket, egyesületeket és szövetkezeteket arra serkentünk, hogy lehetőleg minden községben gyennek-menhelye- két szervezzenek, állítsanak. Az idén is, jóval a nyári nagy munka előtt szólottunk ez irányban. Ha ezt örömmel teszszük, nem kisebb lelki vigasztalással számolunk be arról, a mi ez irányban tudomásunkra jő. így halljuk, hogy a Bodroghközi Jótékony Nőegyesület a kisdedek védelmében is követendő például jár elől. Ott, hol a nép maga nem bir a terhek önsúlya alatt gyermekmenhelyeket létesíteni vagy maga létesít ilyeneket, vagy a jövőben is készséggel nyújt segítséget a népnek. A nyári nagy munkaidő alatt, mikor ugyanis a nép gyermekei ápolás és gyámolitás nélkül maradtak — gyermek-menbelveket tart fenn; a folyó évben Király-Helmeczen, Perbenyiken, Ricsén és Nagy- fiozványob. De nem elégszik meg a nemes nőegyesület az ily menhelyek felállításává], hanem különös gondjai aíá veszi azokat. Küldöttei által meglátogatja a menhelveket. most pedig a nagy munka meg- csendesedésével szept. első hetében gyermek-ünnepségeket tart, hogy a szülők is lássák és győződjenek meg róla, mivel töltötték és mily nemesen szórakoztak a kisdedek. Az ünnepség után pedig uzsoná- val látja el az apró-cseprő népséget. Igen szép és helyes gondolat ez! Mert mig egyrészt a népet a kisdedek oltalmazásában bizalomra gerjesztik, addig belátatják gyakorlatilag a községekkel, hogy a gyermek-menhelyek valóságos áldásai a községeknek. Hogy ha van nemes intézmény, mely megérdemli az áldozatkészséget, úgy — a kisdedek védelme az. a Szerezzetek a mi iíjsápnknak aj előfizetőket! A pozsonyi mezőgazdasági kiállítás megnyitása. Tehát megnyílt és javában folyik a pozsonyi mezőgazdasági kiállítás! ,í,s ezzel kapcsolatban a hatodik gazdakongresszus, nagy gyűlés újra felveszi azt a munkát, melynek czélja: biztosítani a magyarföldet a magyar nemzet, a magyar nép számára. Egykor, csak nem régen kevesen, egy maroknyi lelkes férfiú fáradozott a magyar föld jövőjén. Úgyszólván magukra hagyatva tördelték azt az utat, melyre immár rá kell, hogy lépjen minden igaz magyar honpolga. Ma már az egész ország vallja, hiszi, hogy a magyar föld sorsa pecsételi meg az ország sorsát is. A kibontott zászló alatt ott áll az uralkodó képviseletében Frigyes főherczeg, a kiállítás védnöke, ki az ország színe előtt hirdeti, hogy »érdekli őt a magyar föld sorsa és jövője!« Ott van a kormány is. A miniszterelnök kijelenti, hogy ő »testestől- lelkestől gazda volt és az ma is és hogy a mezőgazdaságot minden erejéből támogatja. Ott vannak főuraink, birto- kossaink, Íróink, tudósaink és 3000 kis gazda. így lassan bár, annál biztosabban el fog jönni az idő, mikor leszen egy tér, egy hatalmas mező a magyar társadalomban, hol egyetértve válvetve munkálkodva bételjesedik az uj társadalmi programúinak jóslása: »Magyarország akkor lesz igazán nagy és virágzó ország, ha erős és virágzó leszen mezőgazdasága!« A kiállítás megnyitásáról röviden a következőkben számolunk be. Szeptember 8-án tizenegyórakor érkezett meg Frigyes főherczeg, kit Darányi földmivelésügyi miniszter üdvözölt. A nagy tetszéssel fogadott beszédből közöljük e szép, lelkes befejező szavakat: Fenséges Főherczeg ur! A gondviselés különös kegye, hogy e kiállítás éve összeesett egy kedvezőbb gazdasági esztendővel és igy a magyar gazda a kiállítás sikerének és verejtékes munkája eredményének nvugodtabban örülhet. Bár volna a Sors könyvében megírva, hogy e kiállítás és a kedvezőbb gazdasági esztendő előhírnöke volt egy általános gazdasági emelkedésnek és felvirágzásnak, bár érné még ezt a fölvirágzást ez a nemzedék, mely annyi változást, annyi bizonytalanságot, oly nehéz napokat látott (Igaz! Úgy van!), és bár érné meg ezt az, akit imáinkba foglalunk és aki mind nyájunk előtt és mindnyájunk fölött áll nemcsak Szent István koronájának ezredéves jogán (Hosszas, lelkes éljenzés), hanem történeti nagy érdemei és emberi nagy erényei hatalmas jogczimén is. (Élénk tetszés és éljenzés.) Bár engedné meg a Gondviselés, hogy a mi felséges Urunk ne csak meglássa és megmutathassa nekünk az ígéret földjét, hanem abba be is vezethessen és abba még sokáig boldogíthasson
