Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-20 / 29. szám
230 MAGYAR FÖLDMIYELŐ Látom bubánatos fejedet lehajolni jó ember! Szinte hallom sóhajos kérdésedet: — De hát kinek mondj'1"1 el, kinek tárjam fel bajomat? Van-e a szenny embernek védője? Van-e barátja, segítője, biztatója, orvoslója? Ki sir mi érettünk? Ki törődik egy paraszttal? Elveszünk, elhullunk? Egy vagy kettővel több-kevesebb? Mi az a nagy embertömegben? Barátom! Nem szabad igy gondolkodnod! Van védőd, van barátod. Van orvosod, van tanácsadód. Mi mindnyájan, kik egy Istenben hiszünk, egy hazát szeretünk, egy törzsről szakadtunk. Ott van papod! Ott van tanítód! Ott vannak a szövetkezetek, a gazdakörök. Itt vannak legjobb barátaid, a becsületes, érted dolgozó újságjaid. Elég legyen az eltemetésből! Napvilágra az uzsora iszonyatos lánczai- val, kínzó szerszámaival, vérszopó műveleteivel ! Ne féljetek! Tárjátok fel bajaitokat és meglátjátok megkönnyebbültök, még talpra állhattok! SZÖVETKEZZÜNK! A perbenyiki szövetkezeti gyűlés. A »Felső tiszai vármegyék Hitelszövetkezetének szövetségét« a fáradhatlan Mailáth József pebenyiki gróf f. hó 8-án közgyűlésre hívta össze. Büszkeség és öröm tölthette el minden igaz mag3-ar ember szivét, mikor e népes gyülekezeten végig tekintett. Nem csak a Bodroghköz és a szomszédos megyék, de az ország legtávolabb pontjain működő szövetkezetek képviselői jelentek meg. Főurak, az ország vezető férfiai, lelkészek, tanítók, jegyzők, földbirtokosok, egyszerű gazda emberek siettek megmutatni, hogy ma már a szövetkezeti eszme fel- tartóztatlanul hozza össze mindazokat, kik a magyar népet e hazában boldogítani és megtartani akarják. A közgyűlés 11 órakor nyílt meg a Nyesés mulatóhely nagy termében. Mikor Majláth József elnök, kit ma már széliében a »mi grófunk«-nak neveznek a szövetkezet emberei elnöki székét elfoglalta perczekig tartó éljenzés hangzott fel. Lelkesebb, rövidebb, de mélyrehatóbb megnyitót régen nem hallottunk. A meggyőződés, a függetlenség ereje érzett ki a gróf minden szavából, nem csuda, ha elméket és sziveket érintett minden kijelentésével. A közgyűlés többi tárgyai valának: Titkári jelentés a szövetség évi működéséről. Iványi B. Károly nagykázméri r. k. plébános igen praktikus előadást tartott a szövetkezetek szerepe a borértékesítés terén czimmel. Gönczy István pazonyosi ev. ref. lelkész pedig a szövetkezetek és kivándorlásról beszélt érdekesen. Perczel Ferencz a m. mezőgazdák szövetkezetének vezérigazgatója, a mező- gazdasági szövetkezetek czélját fejtegette. Az előadásokat világosság, a népért való lelkesedés, szeretet és tenni vágyás jellemezték. Aztán sorra kerültek az indítványok, miknek tárgyalását az elnök nagy tapintattal vezette. A munkás közgyűlést fényes ebéd követte,, melyet a perbenyiki gróf gazdag kiszolgálással adott az ő szeretett vendégei számára. Valóban meghatók voltak azok a jelenetek, melyek a fehér-asztalnál történtek. Kik oly régen egy téren működtek, de egymást személyesen sohasem látták, most találkoztak és kicserélhették szivük meleg rokonszenvét és érzését. Magyar szokás szerint persze felköszöntők sem hiányoztak. E felköszöntők is hangosan hirdették, hogy a szövetkezeti eszmét ma már a pokolkapui sem tartóztathatják fenn. A nemzet ereje, erejének legértékesebb kamatja ott képződik a szövetkezetekben. Ez a kamat kell, hogy mielőbb talpra állítsa a magyar népet! Tudósító. A szövetkezeti magtárak külföldön. Poroszországban a kormány felismervén az eddig a gazdák önerejéből szórványosan keletkezett szövetkezeti magtárak hasznát, 1896. évben előterjesztette a raktár-szövetkezetekről szóló első törvényjavaslatot, melynek értelmében a szóban forgó magtárak építésére 3 millió márkát kért megszavaztatni. A törvényhozás a kért összeget egyhangúlag megszavazta és már a következő évben 2 millió márkával felemelte. Az egyes szövetkezetek kérelmére felépített magtárak kincstári tulajdonként kezeltettek és mérsékelt bér mellett a szövetkezeteknek bérbe adattak. Bajorországban a gazdaközönség főleg kisebb szövetkezeti magtárak építésére irányította törekvését és ebben a kormány hathatósan támogatta. Az államvasutak a magtárak építését a terület ingyenes átengedésével, a szükséges sinösszekötések olcsó létesítésével segítették elő. Ha egyes vasútállomások bővítése vált szükségessé, a felmerülő költség 10.000 mk. erejéig az ál- lamvasut számlájára átvállaltatott; a magtárak a szállítási költségek fizetésére negyedévi hitelt nyertek. Ezenkívül az állam pénzsegéllyel is támogatta az értékesítő szövetkezeteket. Ily hathatós támogatás mellett 1900. év végéig a szövetkezeti magtárak száma 54-re szaporodott fel; az 1899 — 900-ik évben 424.464 m. gabona és 1105 hl. bor lett beraktározva, mig az előző évben csak 233.632 m. 1900 — 901. évre 76-ra szaporodtak fel a bajor szövetkezeti magtárak. A bajor értesítő szövetkezetek működése főleg az ottani hadsereg részére szükséges mezőgazdasági termények beszerzése körül kivetett szerfölött gyakorlatias eljárás következtében válik a szövetkezeti tagokra hasznossá. A bajor hadseregnél mindenekelőtt ki van mondva, hogy szemes gabona bevásárlása csak szabad kézből történhet és csak termelőktől, vagy értékesíthető szövetkezetektől. Széna és szalma bevásárlása másodkézből is történhet, azonban csak az esetben, ha a szükséglet első kézből nem szerezhető meg. Ha a közös hadügyminiszter ezen Bajorországban úgy a hadsereg, mint a gazdaközönség szempontjából előnyösnek bevált eljárást meghonosítaná,, úgy aránylag bizonyára rövid idő alatt a hadsereg számára szükséges összes nyersterményeket a termelőktől vásárolhatná be. A német szöv. magtárak szabályai különbözők, e szerint azok kezelése sem egyforma. A legnagyobb része csak a beraktározott mezőgazdasági termények értékesítésének vagy bevásárlásának közvetítésére vállalkozik, az ez utón nyert nyereséget az átvett termények arányában utánfizeti. Más magtárak a tagok kívánságára készpénzen is vásárolnak, a nyereséget vagy veszteséget a kezelési költség számlájára Írják.