Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-07-06 / 27. szám

218 MAGYAR FÖLDMIYELŐ Csontos Dömötör bíró uram nyugalmas perczei. — A honatyák kvar­tét változtatnak. Szent Mi­hály napját be se’ várják, mán az uj országházba lesznek. Mostanság három hónapokig pihenőt tarta­nak. Bezzeg a főminiszter urnák most se’ hagynak békét. Osztrák sógorék minden áron kiakarják ug­ratni, hogy hát mit főzött végest az kiegyezésben. De ’iszen a főminiszter is em­ber ám a gáton. Nem hagyja magát. A mint hogy hát magyar emberhez illik. Pe­dig a sógorok fenyegetőznek. Már a finánczokat is öltöztetik — úgy mondva — hogy hát egyszer csak sorompót, vámot húzzanak az haláron. No hát ne­künk is meg leszen a magunkhoz való eszünk. — Lett légyen bár mily hatalmas az embör, ha mindjárt király, fejedelem, meg egy olyan biro­dalomnak ura, hol az nap soha se’ száll le — még se bir az balállal. Hatvan esztendőkig várt az ang- lus király az koronára, osztég mikor fejére akarták tenni, akkó szólt az halál lehellette, mondván, hogy Ácsi! Itt vagyok az közeledbe. Hát vátig mondogatta nekünk annak való idejében a mi öreg papunk nyu­gosztalja az Isten haló porában is, hogy hé senki, de senki ember fia nem nagy ezen a földgolyóbi­son, csak a nagy Isten. Ügy vagyon! Az anglus király nem mondja, de bizonyságolja. Miujsia? — A király nyári tartózkodása. A király július 2-án hét hónapra Ischlbe utazott. Odautaztá- ban őfelsége jelen volt a császárjubileum emlékére Mauerbach-Öhlingben épített gyógy- és tápintézet ünnepies megnyitásán. Újabban azt Írják, hogy közbe Gödöllőn is fog időzni a király. — Medárd napja beütött! József főherczeg Szegeden volt, hogy megtartsa nagy katonai szem­léjét. De az idő nagyon okvetetlenkedett. Kérdezte is a főherczeg: — Mindig ilyen csúnya idő van Szegeden ? — Napok óta, hangzott a válasz. — No úgy látszik — jegyezte meg a főherczeg — Medárd napja beütött! Különben igy va­gyok már vele 1872. óta. Ilyen tájban sohasem tu­dom megtartani a kirukkolást. — Császár, király és trónörökös. Az elhunyt szász király benső barátja és legkedvesebb vadász­társa volt királyunknak. Sokszor vadászgattak együtt, napokig kalandozva kettesben a tiroli hegyek között. Egy ilyen vadászkirándulásuk alkalmával történt ve­lük a következő mulatságos eset: A szász király még trónörökös volt s királyunkkal egy hosszú va­dászatból térlek haza. Útközben leültek az országút mellett, miközben egy parasztszekér közeledett felé­jük. A szekeres tiszlességtudóan köszöntötte a. vadá­szokat s felajánlotta nekik a szekerét! — Elférünk ezen hárman is! — A vadászok elfogadták a szívességet s fel­ültek a szekérre. A paraszt holmi elemózsiával is meg akarta kínálni őket, de ezt már nem fogadták el. — Van nekünk is ennivalónk a tarisnyánkban, inkább mi vendégelünk majd meg téged. Es kirakták a larisnya fejedelmi tartalmát. A paraszt csodálkozva kérdezte az egyszerűen öltözött vadászoktól: — Hol a csodába tettek szert ilyen elemózsiára, amilyenben csak nagy uraknak lehet részük ? Királyunk mosolyogva mondotta: Én bécsi vagyok. — Én meg Szászországból kerültem ide. Hát te ki vagy? — Én idevaló vagyok a hegyek közé, a nevem König (király.) A szász trónörökös erre nevelve jegyezte meg : — Hiszen akkor jó társaságba kerültünk. Ez itt a c s á s z á r, te vagy a k i r á 1 y én meg a t r ó n- örökös vagyok. — Halálozás. Köröskényi Elek az ungmegyei (szobránczij kerület képviselője hirtelen elhunyt. Szivszélhüdés ölte meg. Mák kai bá’, a képviselő állapota. M a k k a i Zsigmond még mindig súlyos betegen fekszik a marosvásárhelyi kórházban. Az orvosi jelentés szerint szív- és máj-elhájasodásban szén ved, a melyhez kezdődő has-hagymáz is járult. A gondos ápolás mellett azonban* a beteg képviselő állapota folytonosan javul és már minden veszedel­met elhárítottak. — Aratási kilátás. A földmivelésiigyi mi­nisztérium jelentése és a gazdák véleménye, hogy az idei aratás nem lesz a legrosszabb évekből való aratás. Például csak a búzánál 80—100 millió koro­nával nagyobb értéket várhatunk, mint tavaly. A várható árak tekintetében is jók a kilátások. Ameri­kában sok a hiány. így magánál az őszi búzánál a hiány száz millió körül jár. — Szövetkezetek kongresszusa. A gróf Ma- iláth József elnöklete alatt álló »Felső Tiszai Vár­megyék Hitelszövetkezetének Szövetsége« mint az 1898. évi XXIII. törvényczikk alapján alakult orszá­gos központi hitelszövetkezet képviselősége 1902. évi julius hó 8-án délelőtt 11 órakor Perbenyiken a va­súti állomás tőszomszédságában levő »Nyesés« mu­latóhely nagytermében rendes közgyűlést tart. Napi­rend : 1. Elnöki előterjesztés. 2. Titkári jelentés a szövetség évi működéséről. 3 a) Előadás a szövet­kezetek szerepéről a borértékesítés terén. Tartja Ivá- nyi B. Károly nagykázméri római katholikus plébá­nos. b) Előadás a szövetkezetek hivatásáról, tekin­tettel a kivándorlásra. Tartja Gönczv István pazonyi ev. ref. lelkész, c) Előadás a mezőgazdasági szövet­kezetek czéljairól. Tartja Perczei Ferencz, a magyar mezőgazdák szövetkezetének vezérigazgatója. 4. Esetleges indítványok. — Gróf Mailáth József kéri a hitelszövetkezeteket, hogy a közgyűlésen a szövet­ség alapszabályai értelmében elnökeik, alelnökeik. vagy az igazgatóságnak egy e czélból választott és az utóbbi esetben felhatalmazással ellátandó tagjai által, lehetőleg megjelenni szíveskedjenek. — Egy derék fiú megjutalmazása. Ó- Futtakon történt, hogy egy 6 éves fiú s egy 8 éves leány' fürdés közben belelült a Dunába. Ezt látván Tillmann Ádám 12 éves fiúcska, vízbe ugrott s a kis fiút sikerült kimentenie. A községi elöljáróság előterjesztésére a belügyminisztérium a bátor, élet­mentő fiú részére 52 kor. jutalomdijat utalványozott ki, melyet uj arany pénzekben az évzáró vizsgán adtak át nagy ünnepség közölt a bátor fiúnak. — A vipera áldozata. Szombathelyről írják : Vörös József pornai lakos felesége tehenet fejt az istállóban, a mi­kor egyszerre kígyó csavarodott a karjára s három helyen megmarta. A szerencsétlen asszony, bár azonnal orvost hi­vattak hozzá, két nappal később meghalt. A kígyó a leka­szált fűvel együtt került a mezőről az istállóba. Megállapí­tották, hogy keresztes vipera marta meg az asszonyt. Felmentett szolgabiró. Sátoralja-Ujhely- ről jelentik : Bárcy Gusztáv szerencsi szolgabirót, akit a törvényszék hivatalos hatalommal való vissza­élés miatt kilencz napi fogházra és hivatalvesztésre ítélt, a kassai királyi Ítélőtábla ma fölmentette a vád és következményei alól. — Tűz. Szalókon tűz dühöngött, a melynek martalé­kául esett három ház és több gazdasági épület. A csendőr- sé« egy községi lakost le is tartóztat!, miután gyanú merült fel? hogy ó volt a gyújtogató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom