Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-22 / 25. szám
198 MAGYAR FÖLDMIVELŐ felé: égvén saját házuk folyton-folyvást tüzet kiabálnak. Itt a bibe atyámfiai ésnem máshol! Azért mondjuk, hogy igenis átlátunk már a szitán! Átlátjuk, hogy miért akarják ezek a jeles urak eltávolítani a vezető embereket a fogyasztási szövetkezetek életétől. Miért akarják bemocskolni, megfélemlíteni vagy legalább elkedvetleníteni földes-urainkat, birtokosainkat, lelkészeinket, tanítóinkat. üssétek le a pásztorokat és a nyáj szét verődik! Sikerülni fog e vájjon ez a hadművelet? Nem hiszszük! Mit is mondott Széli Kálmán főminiszter ur, mikor miniszteri székét elfoglalta? Hogy ő csakis akkor fog sikerrel működhetni, a nép gazdasági életét akkor állíthatja talpra, ha a társadalom is segit! A társadalom ime megmozdult. A mentő munkában serényen részt vesz. Érdek nélkül dolgozik, buzgólkodik, összegyűl, szövetkezik. .Arra is, hogy a nép napi élelme, szükséglete felett őrködjék. Hát most egyszerre szétbontanák, szétkergetnék a pásztorokat, a vezetőket? Nem hiszszük! Átlátnak majd oda fenn is — a szitán! Bodrogközi népélet. Érdekes jótékonyczélu sorsjáték. A «Bodrogközi jótékony nó'egyesület«, hogy egyrészt alaptőkéjét gyarapítsa, másrészt a szegénynép lelki és testi jóléte érdekében már is létesített és a jövőben létesítendő üdvös intézmények fejlesztését pénz hiánya miatt beszüntetni vagy félbeszakítani kénytelen ne legyen — miután Elnöke ez időszerűit ősaládi gyásza miatt nagyobb ünnepélyek rendezésében részét ki nem vehetné — elhatározta, hogy egy sorjátékot rendez. Ezen sorsjátékhoz szükséges nyereményeket adakozás utján kénytelen beszerezni és igy ismét a tisztelt közönség áldozat- készségéhez fordul, különösen azon nemes szivü pártfogókra számítván ezúttal is, kik buzgó és lelkesítő támogatásuk által, már több Ízben oly fényes sikerre segítették a nőegyesületet. Szem előtt tartván azon irányt, melyben léte- sülésünk óta igyekeztünk működésünket érvényre juttatni, t. i. a nép érdekeinek előmozdítását, az ezen sorsjátékunkhoz szükséges nyereménytárgyakat a szokástól eltérőleg oly irányban akarjuk beszerezni, hogy ezekkel lehetőleg a gazdaember udvarát és istállóját, a gazdasszony kisbirodalmát szépítsük és javítsuk. E czélból nyeremény tárgyainkat hasznos házi állatokból, ugv mint: tyuk, kacsa, lúd, pulyka, sertés, mayyar vagy nyugoti faj marha, sőt ha nemesszivü adakozóink erre alkalmat nyújtanak, még egy-egg kisebb-nagyobb csikóból is óhajtanánk összeállítani; gazdasági vagy háztartási eszközöket is köszönettel fogadunk. Ezen tárgyakat sorsolás utján óhajtanok a nép közé juttatni oly módon, hogy sorsjegyeinket csekély árban bocsájtanók közre (20 fillér lenne 1 sorsjegy ára) és ez által módot nyújtanánk a legszegényebb embernek is, hogy részt vehessen a sorsjátékban. A kegyesen ajándékozott nyeremény tárgyakból kiállítást fogunk rendezni, mely kiállítás a sorshúzást megelőzőleg nehány nappal fog megnyílni. — A húzás a hatóság jelenlétében a kiállítás helyszínén fog ünnepélyesen megejtetni. Gróf Mailát/i József né elnök. Miként pusztul a kisbirtokos? Ezzel és általán összes gazdasági kérdéseinkkel ma már a társadalom minden rétegében foglalkoznak. Gazdák, irók, tanárok, papok, egyszóval minden hazáját szerető polgár remény és aggódás közt figyeli az okokat és keresi a módokat arra, hogy ez a magyar föld a magyaroké maradjon. így Nagy György királyi tanácsos, a lelkes szövetkezeti vezér a következő érdekes és mindenkitől megszívlelni való dolgokat Írja : Annak a feltüntetésére, hogy a kisbirtokossá- gunk miként pusztul, még pedig nagyrészt önhibáján kívül; hogyan sajátítják ki idegen elemek a kisbirtokot kisgazdáinlttól s űzik el ezeket családostól nemcsak szülőföldjükről, hanem az országból is, külön statisztikai adatokat gyűjtöttem s ezek közlésével tárom fel a bajokat, de keresni fogom ezek orvoslási módját is. femes vármegyében, mely az ország legtermékenyebb részéhez tartozik, az utolsó öt év alatt, vagyis 1897-től_ 1901. végéig kényszer-eladásra került összesen 1387 kis- birtok, vagyis elpusztult ugyanennyi, azaz 277 kisbirtokoscsalád. Az elárverezett ingatlanok térfogata kitett 5369 katasztrális holdat. Ha kutatjuk az egyéneket vagy intézeteket, amelyek eme kisbirtokok kényszer-eladását követelték, akkor első helyen keressük az államot és lássuk, mennyivel járult hozzá a kisbirtok elárverezéséhez. Közadók és ezek módjára behajtandó tartozások czimén a fenti 5369 holdnyi kis- birtokból eladtak 1609 holdat; a pénzintézetek, tehát a takarékpénztárak eladattak 551 holdat, u z s o ra- fc ö v e t e 1 é s e k dobra juttattak 785 holdat, végül egyéb magánkövetelések behajtása czéljából árverés alá került 2424 holdnyi terjedelmű kisbirtok. Ezekből látható, hogy az állam ugyancsak kivette a pusztításból a maga részét, de ha a szövetkezetek már korábban működlek volna, az utolsó helyen felhozott 2424 holdnyi terület bizonyára felére száll le. De nem a kényszer-eladás az ügynek legszo- morubb oldala. A legkomorabb kép akkor tárul elénk, ha az elárverezett kisbirtokok vételárának összegét vizsgáljuk. Temes vármegyében egy- egy hold földnek átlagos ára 450—500 koronára tehető. S az árveréseken befolyt egy~egy hold kisbirtok után 140 — 150 korona vételár, vagyis valamivel kevesebb, mint az átlagos érték egvharmada folyt be. A legnagyobb baj azonban ennél ott van,. hogjr a kisbirtokosnak nem egyedül földjét, hanem házát, a belsőséggel együtt is eladták. Erre pedig azt mondhatjuk, hogy az árverésen elért vételárt maga a ház és belsőség megérte; a földek tehát ajándék gyanánt szálltak az árverési vevőkre. Nem érdektelen tudni, kik voltak ezek az árverési vevők ? Egyik községben, hol 23 árverés fordult elő, 3 esetben más kisbirtokosok vették meg a kényszereladásra került kisbirtokot, 20 esetben pedig vagy valamelyik pénzintézet, takarékpénztár vagy felperesi ügyvéd, az árvereltető félnek ügyvédje vette azokat meg. Egy másik községben 31 ház belsőséggel és 324 katasztrális hold területű kisbirtok került dobra. Ezeknek 70 százalékát pénzintézetek és 10 százalékát felperesi ügyvédek vet-
