Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-22 / 25. szám
Átlátunk a — szitán! Támadják, időről-időre támadják a szövetkezeteket Persze, hogy a kereskedők és azok, kiket a kereskedő világ lekenyerezett magának. Hát ’iszen esak csinálják! Ok lássák, mi fog következni. Csak aztán a mit sütnek, főznek, kotyvasztanak — egyék is ám meg! Mert ország-világ, tudja, hogy a magyar nép, mondjuk közönség nem támadott senki emberfiát. Csak önmaga védelmére gyűjti erejét, igazságos jogainak megtartására szövetkezik. A gyárosok, a nagy kereskedők megtették ezt már régen — persze, hogy a saját maguk javára. A karteleket, a konszor- cziumokat, az árakban való megegyezéseket jól ismerjük és hej, sokszor érezzük. Úgy látszik, hogy a kereskedő-világ tisztelt vezetőinek hiábavaló minden becsületes, tisztaszándéku beszéd. Falra hányt borsó! Ok feltették magukban, hogy a fogyasztási szövetkezeteket ezennel becsukatják. íis nem veszik észre, hogy ez erőszakos, jogtalan törekvésekkel csak maguk alatt vágják a fát. Mért iszen már átlátunk a szi- tán! A lóláb kilátszik ám! És merjük remélleni, hogy valahol csak kopogtatni, jajgatni fognak — ott is átlátnak majd a szitán. Veszszük észre ugyanis, hogy a kereskedők képviselői kiket akarnak szép szerével, észrevétlenül eltávolítani a szövetkezeti élettől. Azt hiszik balgán, hogy más emberfia nem lát az orránál tovább! Hát tudjátok meg ti magyarnép, hogy a kereskedő világ nagy hangú képviselői azt kívánják, csiba! követelik, hogy a közigazgatási képviselők, a községi elöljáróságok és a jegyzők a fogyasztási szövetkezeteknek se alapításában, se vezetésében ne vehessenek részt. Ugy-e bár atyámfiai, nem rósz gusztus? Égi csuda, hogy még bele nem veszik a papokat, tanítókat, kurátorokat stb. V*agy talán még a szavazó polgárokat nem? Még ezt nem teszik! De gondoskodnak más megfélemlítő esz- I közökről. Zsoldba fogadják az újságok jókora részét és ezekkel iratnak gúnyosan, embertelen módra aljas rágalmakat. Nevetségessé teszik főurainkat, lelkészeinket, tanítóinkat, hogy ezek boltosok, szatócsok és kereskedő-segédek lettek! Hát a munka olyan szégyenletes dolog leszen itt a hazában egyszerre ? Hát a kereskedés csak az ő, már mint a kereskedők kezében tisztesség ? Ugv-e bár atyámfiai, milyen nevetséges tojástánczot járnak ezek a fejük lágyára esett urak! Mondjátok aztán, hogy létezhetik-e gondolkodó ember, a ki be nem látja, hogy ’iszen itt nem az a bibe, hogy a tisztelt kereskedelem támadva van, hanem más valami. Ez a más valami fáj — nagyon táj a jajgatóknak. És ez a más valami nem más, mint remegő félelem attól, hogy íme már e hazában a vezető, az értelmes osztály is kezd belekukkanni, sőt erősen érdeklődni a kereskedelem belső életébe. Hogy ott a községekben, az ország zugaiban elrejtett falvakban drága pénzen mivel táplálják, itatják a szegény népet? Hogy ez a kereskedelem vájjon valójában nemzeti irányu-e, tisztességes és meg- bizható-e ? És mert veszik észre, hogy már edáig is szörnyű trágya került felszínre a szatócs- üzletek eltakart zugaiból; mert veszik ő kegyelmük észre, hogy a mérlegeket nem ők csinálhatják kényük-kedvük szerint; mert veszik észre, hogy a nép bizalommal és szeretettel hajlik a fogyasztási szövetkezetek
