Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-04 / 18. szám
144 MAGYAR FÖLDMIVELŐ tartani. A kofák közt mendegélve tehát ezt kérdezte egy termetes kofától: — Hogy ez a tojás asszonynéni ? — Két krajczár. — Enyje, de olcsón adják ! Kifizette. Aztán ott a kofa szeme láttára feltörte... és? egy ujdonan uj ezüst forintost vett ki belő'le. Persze, hogy a kofa eltátotla a száját az ő pompás tojására... A bűvész bácsi meg mintha mi sem történt volna, megvett egy másik tojást. Szintén két kraj- czárért. És újra feltörte a tojást a kofa előtt és a tojásból megvest egy fényes ezüst forintost húzott elő. A kofa most még jobban bámult. De bámult már a vásári nép is, a kik a bűvész bácsit seregestül vették körül. Most a harmadik tojást akarta megvenni Bückner bácsi. — De nem adom ám! Kiáltott vércse hangon — a kofa. A bűvész ígért érte tiz, húsz, harmincz és a többi krajczárt. A harmadik tojást kilenczvenkilencz krajczár- ért sem tudta megkapni. Mert hát — igy gondolkozott a kofa — nem adja ő az ilyen kincses tojásokat semmi árért. Alig várta aztán a fehérvári kofaasszony, hogy Brückner bácsi odébb álljon. Mikoron pedig odébb állott... a kofa sorra feltörte az összes tojáskészletét. Persze, hogy persze! Nem talált azokban a tojásokban még egy lyukas krajczárt sem. Mert nem volt, a ki beléjük — sangyérozza. * ... Csakhamar hire futott a városban, hogy miféle bűvész ember fog a legényegyletben előadást tartani. Seregestől tódultak oda. Ember ember hátán tolongott. Az egylet szép jövedelmet kapott. Ugy-e, minden egyletnek, olvasó-körnek el- kélne egy ilyen jótékonyszivü, tréfás bűvész- mester ? Bizony, hogy jó lenne! (br.) Mikor a nép eszét félrecsavarják .... Lám-lám, nem hiába veszszük mi pennánk hegyére már egy idő óta azon okok sulykolását, melyek miatt a vereskakas, a ttizveszedelem a mi népünket oly gyakran és oly szomorú siralmas módra sanyargatja. A csikmegyei Gyergyó-Alfalu községben a múlt hetekben napról-napra kongott a vészharang. Tűz és tűz mindennap. A falu népe természetesen megrémült, elkeseredett. Mert nyilván azt hihette, hogy gonosz kéz dolgozik! És ez nem is lehetetlen ! Hej, mert az ilyen elvetemedett ember nem tekint se Istenre, se emberre, sem siró gyermekekre. Nem gondolja meg, hogy mily pokoli munkát végez. Itt is pokoli munkát vitt végbe. Ne csak óriási kárt, fagyasztó ijjedelmet okozott a községben, de szivrepesztő félreértést, zűrzavart. Ugyanolyan gonosz lelkek lehetnek azok is, kik a veszedelemben elcsavarták annak a szegény jó népnek az eszét! Az urak, a kabátos emberek ellen izgatják a kétségbeejtett lakosságot. Sőt még azt a lelkészt is bántalmazni akarták, ki pedig jótékony angyala volt mindég a falu népének! Hát igy e ? székely-magyar népem ? Hát igy lehet elcsavarni józan eszeteket ? Azok ellen fordultok, a kik életüket szentelik a ti javatokra ? A gonosz kézt ott keresitek, a hol az a kéz csak áldásotokra dolgozott ? De úgy van az, mikor a nép a veszedelemben, elhagyatottságban nem oda fordul, a hol ő vigaszt,, segedelmet nyerhet! Azután, mikor szemei megnyílnak — akkor szánom-bánomot zokog. Sokszor késő! Legyen a Gyergyó-Alfalu községe népének sorsa intő példa. Most ez a nép nem csak végtelen anyagi kárt szenvedett, de majd számot kell adnia arról a vak cselekedeteiről is, melyekbe őket — a hamis- bujtogatók beleugratták. Kitüntetett hűséges cselédek és jóravaló munkások. Szabolcsvármeggében : Dajka Mihály (berkeszi),. Geszten Dániel (ófehértói), id. Bodnár Pál (balsai), Kácsándi János (döghei), Bernáth József (mártonfal- vai), K. Kovács Imre ^szentmihályi), Kulcsár Sándor (szentmihályi), Maiina István (báji). Szatmárvármegyében : Ceili Mátyás (csómaközi) Oláh Sándor (ivácskói), Nyikora Nue (erdőnádai),. Kovács Sándor (batizi), Ecsedi Sándor (csekei), Dán Vendel (n.-károlyi), Márin Demeter (sz.-váraljai), Du- rus György (tarusai), Gere József (t.-korodi), Andrási László (fehérgyarmati), Bánkos Mihály (erdődi), Papp Endre (sárközi.) Szebenvármegyében: Piska János (n.-ludasi),. Todorescu Simon (f.-piáni), Kaspar János (keresztényszigeti), Vintila József (szelindeki), Löw Mihály (kelneki), Marosi János (n.-szebeni). Szepesvármegyében: Korhely István (savniki), Majescsák Tamás (vibanyai), Sülig András (lándzsás- falvi), Mihalik János (szepesujvári), Bobovszkv János (almási). Szilágyvármegyében : Fodor Ferencz (ilosvai),. Benkő György (sarmasági), Rózsa Demeter (érkávási)* Kónya Sándor (bagosi), Rusza István (solymosi.) Szolnok-Dobokavármegyében : Papp István (tö- tösi), Bödör János (szentegyedi,) Urián Illés (cs.-ke- reszturi), Barabás Miklós (kérői), Botyinás László (kozárvári). Tolnavármegyében: Juhász Mihály (fürgedi), Sziber Antal (leperdi), Ladányi Antal (sztáki), Kis János (borjadi), Schneppeld József (t.-kömlődi.) Temesvármegyében: Rózsás János (kalácsai),. Stefán Tamás (bukoveci), Fodor András (saághi),. Tarnócy Antal (t.-szákosi), Ttiopu Szilárd (folyai), Kercsuí Lázár (kusicsi), Schmidt Péter (fehértemplomig Lutz Konrád (kissemlaki). Torda-Aronyosvármegyében: Botos Lukács (a.- járai), Szente János (bogáti), id. Bacsó János (ker- csedi. ) Alapos válasz. Hudson idianai városkának egyik orvosa a környéken gyógykezelt egy embert. A beteg ember végre megunta a sok orvosi látogatást és azt mondta az orvosnak, hogy ne fáradjon hozzá. Az orvos nem is kereste fel többé, de elküldte hozzá a számlát. A számla 40 dollárról szólt Erre aztán kapott az orvos egy helyesírási hibáktól hemzsegő választ, a mely igy szólt: »Kedves uram! Az ön számlája tévedésből az én levélszekrényembe került. Az illető ember, a kit ön gyógyított, megboldogult. Tudomásom nincs róla hogy van-e valami rokona, de azt biztosan tudom, hogy a megboldogult az égben van, mert igen példás keresztény életet élt. Azt tanácsolom önnek, hogy ne keresse azt a 40 dollárt, hanem igyekezzék a megboldogult példája szerint igaz keresztény módon élni, hogy egykor találkozhasson, vele a menynek dicső országában. És én azt hiszem, hogy ez többet ér akármelyik doktornak 40 dollárnál.«
