Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-05-04 / 18. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 145 MAGYAR KIS GAZDA. A vetések és a fagy. Hogy mily kiszámit- hatlan veszteséget okoz a kemény tavasz s a fagy az egész országban, arról öregbetüs első czikkelvünk számol be. Tönkre tette a gyümölcstermést, károkat okozott a vetésekben és szőlőkben egyaránt. Nagy aggodalomra ad okot az is, hogy az idő mozdulat­lanul egyforma mord és fagyos. Ha a május ked­vező leszen még nagyot enyhülhet a közcsapás. De ha Szervácz, Pongrácz, Bonifácz is haragos leszen: akkor bizony a legrosszakbra lehetnek a gazdák elkészülve. A tyúkok ültetésének regulái. 1. Csak friss tojást használj ültetésre. Három hetesnél régibb tojásból nem igen várhatsz csirkét. 2. A friss tojást is válogasdd meg ám! A közép- nagvságuak legalkalmasabbak az ültetésre. 3. A kicsiny tojásból ugyanis silány jószágok kelnek ki. A nagyokból meg vagy egyáltalán nem lesz szárnyas vagy amolyan nyavalyás. 4. Az ültető kosarat vagy ládát helyezd a földre. Vagy tegyelek bele egy nyirkos hantot és erre csináljátok aztán szalmából vagy szénából a fészket. Mert tapasztalhattátok, hogy a lopva költő tyúknak minden tojása kikéi és csirkéi egészségesek erővelleljesek. Igen, mert a földön levő fészkekben a tojások alkalmatos nedvességet kaphatnak. 5. Túlságosl’számu tojást nejtegyetek a kotló alá, mert nem láthatja el a kotló kellő meleggel. Ebből származik aztán a hiányos költés, (13, 17, 19,) legájánlatosabb. De ez nem babona. A számok azért lesznek páratlanok, mert a páratlan számú tojások jobban karikába igazodnak. 6. A kollót sötétes, csendes és ne hideg helyre ültessétek. 7. A tyúkot naponkint vegyétek le a fészekről. De csak éppen annyi időre, hogy a tojások kissé levegőztessenek. Ez alatt etessétek meg a kotlót. 8. Nyolczadik napra vizsgáljátok meg a tojáso­kat. Ha világosság felé fordítjátok és veszitek észre, hogy sötétszinü, az termékeny. A melyik tojás át­tetsző, azt már eltávolithatjátok. Abból jószág nem leszen. Angol gazdák érkeznek országunkba, hogy tanulmányokat tegyenek. Meglátogatják a hires Hortobágyot is. Debreczen város szives vendégei lesznek itt — az anglus gazdák. Cserebogár-raj zás és cserebogár-irtás. Az ország minden részéből azt a hirt tudatják, hogy szokatlanul sok a cserebogár s a rajzás veszélylyel fenyegeti a gazdálko­dást. Köztudomású, hogy a cserebogár csak bizonyos évek­ben rajzik tömegesen, azután köztudomású az is, hogy ez a rajzás nem mindenütt esik az országban egy és ugyan­azon évre. A f. év a cserebogár esztendők közé tartozik, mert az ország legnagjmbb részében igen sok lesz a csere­bogár, sőt már sok helyütt rajzik is. Minthogy pedig egye­dül a rajzás éve adja a lehetőséget arra, hogy mind a cserebogarat, mind annak falánk pajorját is sikerrel irthas­suk, azért a földmivelési miniszter felhivja a gazdák és kerttulajdonosok figyelmét, hogy a cserebogarat, mit külön­ben a mezőrendőri törvény is szigorúan meghagy, a leg­gondosabban irtsák. Erre jobb és olcsóbb mód nincs, mint hogy a dermedten meghúzódó bogarat a rajzás tartama alatt kora reggelenként a meglepett fáról lerázzuk, zsákba tesszük és forró vízben megöljük, ezt aztán mészszel, vagy földdel egybekeverve trágyának feldolgozzuk. Aki pedig baromfit akar vele étetni, vékony rétegekre terítse le száraz helyen. Az anglusnak nagyon ízlik — a székely túró. A dolog igv történt: Haggeán W. J. és Hübleo S. londoni nagykereskedők közelebről megtekintették a nagybaezoni turógyárat. Az angoloknak nagyon ízlett a székely túró és kaskavál sajt, minek ered­ményeképp közelebbről nagy szállítmány székely túró megy Fiúmén keresztül Londonba. Most már csak az kell, hogy az első szállítmányt a többiek is kövessék, ami bizonyára sikerülni fog a székely élel­mességnek. 9. A 19. napon kezdődik a kelés, 21. napra mindkikéi. A kikelő félben levő lojást nepiszkálgas­sátok sokat, főleg erővel nebontogassátok. Ezzel könnyen halálát okozhatjátok a kis jószágoknak. 10. Mig valamennyi jószág ki nem kél szakajtóba teszitek, ruhával lebontjátok és meleg helyen tart­játok. Aztán rakjátok anyjuk alá. István gazda útmutatása után. Tapasztalati jósnapok. Ha Medárd nap esik, még 40 nap fog esni. — Ha Margitkor a nap fénylik, szénád jócskán diszlik. — János nap előtt kérj esőt; ha utóbb jő kár, mert késő. Megrontották ? Vásárról jött haza Kati és Boris néni. Útköz­ben nem tudván miről beszélni, nyelvökre vették a helység deli termetű legényét Barna Laczit, s ugyan­csak megmosták szegény ördög fejét. Szemre való ficzkó volt Barna Laczi, válogatott is kedve szerint a lányokban, menyecskékben. Ma ennek, holnap annak tette a szépet, de kicsapongó életéért csakhamar megkapta méltó jutalmát. Ezelőtt rövid néhány hónappal mint derék, magas, piros- arczu fiatalembert ismerték barátai és atyafiai, s most már senki sem ismer rá, a midőn meggörnyedve botjára támaszkodva ballag végig az utczán. Mi az oka annak, hová lelt deli termete, hová daliás alakja? Hisz még fiatal s már oda van, akárcsak egy öreg ember, mondogatták sokan. — Mi történhetett volna más vele lelkem, — mondja Kati néni, — mint hogy megrontották. Meg­érdemli, mert soknak színét forditá maga felé és vissza élve azoknak bizalmával, utoljára is addig járt a korsó a kútra, a rmig biz el merült. Addig játszott a feléje hajló szivekkel, mig Kovácsnéban meglelte büntetőjét, annak átka alatt szenved, mert Kovácsné ugyancsak ért a rontáshoz. — Ugyan hogy beszélhet ilyet Kati néni ? Én bizony el nem hiszem a mit mesélt. Ha valaki vé­rét megmérgezi, s ezért testén undorító sebek ke­letkeznek, azt mondják, hogy bizonnyára valami hara­gosa megrontotta. És hogy valakit megronthassunk, nem kell ahhoz egyéb, mint egy csomó szalmát, kóczba takart pénzt, ételmaradékot valamely átokkal az illető útjába tenni, s a ki az ilyen megátkozott dologba lép, megfogja az átok, utálatos betegségbe esik, s ezen a bajon csak kuruzslással lehet segíteni. Ezek a kuruzslók réten szedett füvekkel a bajt még jobban előidézik, annyira, hogy azon még az orvos sem tud segíteni. Már hogy lehet eszes embernek ilyet elhinni ? — Ismerem én Barna Laczi baját. Nem más rontotta azt meg, hanem kicsapongó életével önmaga megrontója volt, s mikor betegsége öregedvén, szé- gyeít orvoshoz menni, rábízta magát a kuruzslókra, azok tették őt nyomorékká. így tehát nem boszorkányok rontották Barna Laczit, mert ilyenek nincsenek, hanem önmaga volt a boszorkány, kicsapongó, rossz életével önmaga mérgezte meg vérét, és önmaga volt oka betegsé­gének, mely betegség, ha elejét nem vészük, az ivadékokra is át száll. — Ha nem szégyelte ezt, az Isten jóságát legmélyebben sértő gyalázatos bűnt elkövetni, ugv ne is szégyelje azt orvosnak megmu­tatni, a ki idején még segíthet baján. De. hogy önmagunkat se kelljen szégyelnünk, és az Istent se sértsük olyan mélyen, éljünk azon példa beszéd szerint, mely azt mondja : »Emberben legszebb rendes, mértékletes élet.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom