Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-04-27 / 17. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Mindennek meg van a maga módja. Persze, hogy persze, fogjátok mondani atyámfiai. Régen tudjuk mi azt, hogy mód- jával-szerével végez minden dolgot az okos ember. Hanem hát ez egyszer nem oda akarok én jelen Írásommal jukadni, a hova talán ti gondoljátok. Mert megengedem, hogv mindennek meg van a maga módja, de annak, hogy hát a jó könyveket, a jó újságokat mi módon kell- í jen terjeszteni — annak egy szerfölött prak- | tikus és utánzásra méltó módját találta ki, ha jól emlékszem — egy anglus nagy könyv- kereskedő. Megadta neki, újságíró uram, nevettek fel — ugy-e bár szives olvasóim! Csak nem akar belőlünk könyvkereskedőt csinálni vagy épen újságírót, kiadót. Van nekünk elég ba­junk, gondunk; seperjünk csak a magunk háza körül. Majd mi még annak módjáról, furfangjairól öljük törjük magunkat, hogy hát kövéritsük, hizlaljuk a könyvkereskedő­ket, meg újságkiadókat. Igaz! De amondók vagyunk, hogy a j ót, ha az különben nem kerül sokunkba, min­den jó érzésű, nemes lelkű embernek ter­jeszteni, pártolni kell. Már pedig a j ó könyvek, j ó újságok, de csak is az ilye­nek, (mint azt sokszor elébetek tártuk) arra valók, hogy az emberek segítségére legyenek, őket vigasztalják, útba igazítsák, tanítsák egy­szóval, hogy az áldások forrásai legyenek. Azon országokban, hol a nép jó köny­vekből, hasznos újságokból táplálkozik: ott jobban boldogulnak. Több mód van ren­delkezésükre, melylyel- az élet rögös utait járdalják, több és sikeresebb eszköz, melyek­kel dolgaikat, munkájukat végezhetik. No jól van hát — ismét szóltok atyám­fiai, de jöjjön már az az anglus köiMgt- kereskedő. f JBk» Hát hadd jöjjön! Ez az anglus u^ws azt mondja, hogy n e k i e legtöbb v J^J-ol\i könyv4 és újságolvasót szerezny^k — szinte tartok a kimondásától — az asszonyok és leányok! Holló! Most aztán figyeljetek hát asszo­nyok és leányok! Úgy mondja továbbá az anglus, hogy hát az asszonyok és leányok, ha olvasnak valamit, azt nem tudják sokáig a -begyükben tartani. Vájjon emigyen van nálunk is szép Magyarhonban, azt döntsék el a férfiak. Vájjon kik mondják el leghamarébb az Al­végen, a mit a Felvégen hallanak, arra is a férfiak feleljenek. Elég az hozzá, hogy mert az asszonyok és leányok nem tudják magukba tartani, a mit olvasnak: rögvest túl adnak rajta. Men­nek a szomszédba, fonóba, vásárra, mészár­székbe, és igy tovább és rögvest azon kez­dik, hogy hát — Ha tudnád, mit olvastam én tegnap ? — No csak halljad ezt vagy amazt! — Hol olvastad? — Itt, ebből a könyvből, ebből az új­ságból. Mi nálunk az ilyen szóbeszédnek az a vége, hogy elkérik azt a könyvet vagy újsá­got, a melyből az olvasás történt. A kíván­csiság viszi rá az embereket, hogy legalább kölcsönkérjék. De az anglusnál nem szokás kölcsön­kérni vagy adni újságokat, könyveket. Ott megveszik, akár a mindennapi kenyeret, ká­vét vagy dohányt. Mert ott az olvasás min­dennapi szükség. Azért olyan élelmes, okos az anglus. Hát nem-e legjobb módja az ilyen asszony—leány ajánlása a jó könyveknek, jó újságoknak?

Next

/
Oldalképek
Tartalom