Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-03-30 / 13. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 105 1855. esztendőben azonban Deák ott hagyta csöndes magányát és a fővárosba költözött. Itt, az ő szerény, egyszerű lakásában keresték fel a haza bölcsét nemzetünk nagyjai. Tanácskoztak vele, bog}' a bécsi politikával hogyan viselkedjék az ország. Deák határozattan azt tanácsolta, hogy Magyar- ország le ne mondjon szabadságáról és jogairól, hanem türelmesen várjon. — Az a nemzet, mondotta, mely elvesztette szabadságát, de róla lemondani semmi árron nem akar, az a nemzet még mindig visszanyerheti azt a szabadságot. De a melyik egyszer már lemondott, az többé vissza nem nyerheti. A nemzett hitt Deák Ferencznek és az ő szava után indult. És Deáknak bölcs ítélete csakugyan igaz volt! Továbbá is van, mondjam még'? Mester. A halál órája. Kevesen szeretnek erre az órára gondolni. Pedig sok-sok okunk van, hogy reája gondoljunk. Ez alkalommal mi csak azon részben foglalkozunk a halál órájáról, mely szerint viselkednünk kell azokkal szemben, kik ölelő karjaink, könyeink és imádságaink közt haldokolnak. * * * A tudós orvosok a haldoklók ágyánál számos megfigyeléseket tettek. És azt tapasztalták, hogy a halál tusája nem oly borzasztó, ijjesztő mint azt valóságban látjuk, gondoljuk. Az újból életrehozottak, a kiket a halottól már alig lehetett megkülönböztetni .... mit sem tudtak azon érzésekről, melyek minket a rémes küzdelem látható jelei folytán megrendüléssel töltöttek el. A jó Isten, úgy látszik, a haldokló belső világára az öntudatlan álmot borítja. A világtól megválni készülő embernek kábító, futólagos álmai vannak. A csatasikon elveszettek arczát legtöbbször boldogság és lelki vidámság árasztja el. Ha már most a jó Isten, maga az ember természetéhez ily kegyesnek mutatkozik a haldokló iránt: Nagy és kegyeletes kötelességük van azoknak is, kik a haldokló ágyát körülállják. Sok függ tőlük, hogy a halál csöndes és szelíd legyen. 1. Első, hogy e világból költöző beteg idejében kibéküljön Istenével. Ez a legnagyobb megnyugvása a léleknek, minőt semmi más gyógyszer a betegnek nem tud adni. 2. Ha a halál órája közeleg csendes kegyelettel legyünk a haldokló iránt. Ne alkalmazzuk semmi erőszakot. Ne csapjunk éktelen orditozást, lármát, fájdalomkitörést ... A külvilágból ne hangozzanak feléje többé hangok. Az erős világítás se zavarja őt. 3. Ha az érverés és légzés megszűnt, a szemek megtörtek, szemhéjait fedjük be s az alsó álkapcsát kössük fel. Mindezt legnagyobb gyöngédséggel tegyük. 4. A halott addig maradjon a föld felett, mig a hullavizsgálat annak rendje és módja szerint meg nem történik és a temetés ideje ki nem tűzetik. 5. Bármennyire is szerettük övéinket, bár mily szivszagatóan esik is az elvállás, ne háborgássuk többé a halottat még keporsójában se! Ne illeszük csókjainkkal, ne huzgassuk erre-arra a megmeredt kezeket, hanem szép csendesen zárjuk le őket és kisérjük a halottak ligetébe .... a csöndes temetőbe. Dr. A vasúton. A kalauz bejön a jegyekért: Jancsika, a ki anyja térdén ül, kérdi a mamától: — Moszt teli mondani, hogy csat tét éves vagyok? MAGYAR KIS GAZDA. Hogy kezelje a kisgazda méhesét, hogy az jövedelmező legyen ? Irta: Marosán Kornél áll. isk. igazgató. Elülj áróba. Bármely foglalkozás, legyen az könnyebb természetű is, mindig pénzt ér. A többi ilynemű foglalkozások között a méhészet az, mely nemcsak hasznot hajtó, mely nemcsak öregebb emberek által gyakorolható akkor, mikor egyébként tétlenül töltenék el idejüket, de a mely nemesitő, példaadó és szórakoztató, a nehezebb mezei munkában kifáradt többi család tagra nézve is. A méhészkedés már csak ezen szempontból is nagyon ajánlatos foglalkozás. De ha tekintetbe vesz- szük, hogy a méhészkedés aránylag mily kevés befektetést igényel, ha őszszel a méhészkedésre fordított, mondhatni babrálást összehasonlítjuk a mé- heklől nyert haszonnal, mindjárt belátjuk, hogy valóságos bűn, hogy nincs minden kisgazda portáján méhes. A jó Isten egész határra szóló ingyen mézlegelőt adott, de sajnos, a magyar kisgazdának nincs méhészetük, mely ezen dús legelőt kihasználja. Minden község, melynek határa, ha csak középszerű termőképességgel bir, a méhtenyésztésre felette alkalmas. Ézer meg ezer forintok vesznek el évente a virágok kelyhében, a nádasok és mocsarak hozzá nem férhető helyein és az erdők fáin és cserjéin. Mennyi kihasználatlan nemzeti vagyon! Mondhatni ingyen kenyér, mely kináltatja magát, csak legyen ki elvegye. A tudatlanok azt állítják ugyan, hogy a méh tenyésztésre legalkalmasabb a hegyes-völgyes vidék, hol nagy kiterjedésű erdők és rétek terülnek el. Ezen állítás csak annyiban állja meg helyét, hogy a méh ott is haszonnal tenyészthető, de a valóságos méhlegelők ott terülnek el, a hol a föld kövér, hol a növények, virágok és fák buján diszlenek. A méz nektárja az ilyen buja növésű virágokban találhatók fel bővebb mértékben. De van méz utón útfélen. Az erdő fáinak barkáiban, a cserjék és rétek virágaiban. De ne menjünk oly messzire a háztól. A mezőn a repcze, lóhere, a kertekben tökvirág, napraforgó, répa, káposztavirág, stb., stb., az útfélen a keserülapu, árva- csallán mind édes nedvet tartalmaznak a méz számára. Vannak ügyes méhészek, kik mesterségesebb méhészetet folytatnak, hogy az egyes virágzási idényeket nagy haszonnal tudják kihasználni. Mikor virágzik p. o. az ákácz, készen állanak, hogy szorgalmas munkásaik révén virágaik mézét összegyüjt- sék. Egy pár nap alatt, bizonyos számú és népes kaptárral, annyit lehet összegyüjtetni, hogy bizony van elég kisgazda, hogy gazdálkodásból nem igen tud több tiszta hasznot felmutatni. A méhészkedésben az a legnehezebb, mig az ember egy pár kast szerez be s legyőzi félelmét a méhcsipéssel szemben. De ha Valaki erősen feltette magában, hogy ha bár szerényt, de mégis létesít méhest, nincs oly nagy akadály, melyet még^a szegényebb sorsú kisgazda is le ne győzhetne. Őszszel, midőn a paraszt méhészetben be áll a szüret, méhesgazdánál tudakozódik eladó méhei felől. A mézet paraszt kasokból 26—30 krajczárjával adják kilóját, de aki magnak való méhet vesz, szívesen adjon pár krajczárral többet is, csakhogy megfelelő mag- méhet kapjon. Természetes, hogy a kas és bogarak hozzávető súlyát levonja az általános súlyból.
