Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
210 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Közös biz’ az édes mindnyájunkkal! Már mint micsoda ? A gyarlóság, a szenvedés, az emberszólás? Ezek is! De a szerencsétlenség is az! A baleset ott ólálkodik minden ember árnyékában 1 Ma neked, holnap nekem ; itt igaz ám az ismert példaszó. Annak idejében, mikor a magyar munkásnép vezetésére, tanítására nagyszájú, de kislelkü himpel- lérek vállalkoztak: nem egyszer szegeztek ki egy-egy szerencsétlen munkást a közpiaczra. Munkást, kit a gép marczangolt szét, ki lezuhant a kazal tetejéről, kit szétszelt a kasza és igy tovább. Hát atyámfiai, tudjátok meg, hogy nemcsak a földmives ember van ám kitéve a szerencsétlenségnek, munkája közben. Oh, hány orvos lett áldozata tudományának 1 Betegét akarta megmenteni késével és önmagát tette áldozattá. Hát a vasutasok, a gépészek, a pap, ki saját életét teszi koczkára, mikor ragályos beteghez. hajol, hogy vigasztalja? És igy folytathatnám tovább is. De nem teszem 1 Sőt elismerem mindennek daczára, hogy igenis a munkás nép nagyon ki van téve a baleseteknek, szerencsétlenségeknek és éppen azért nemcsak méltányos, de jogos is, hogy a kormánynyal egyetemben a társadalom is gondoskodjék a szerencsétlenül járt munkásnak, családjának és gyermekeinek sorsáról! Ez a szerető gondosság meg is történt. Megkezdette immáron működését a Segítő Pénztár. Folyó év elejétől már számtalan esetben nyújtott segedelmet, vigasztalást a szerencsétlenül járt munkás embernek, illetőleg családjának. lm itt van az első nagy munkaidő, mikor a balesetek, szerencsétlenségek ugyancsak gyakoriabbak szoktak lennil Az a munkás ember, a ki nem igyekszik a Segítő-pénztárban biztosítani a maga érdekét, ismételten és ismételten mondjuk, hogy mulasztást, sőt bűnt követ el önmaga és szegény családja iránt. Mennyivel nyugodtabban távozhatik el hazulról a munkás és mily édes biztatással végezheti munkáját is, ha tudja, hogy baleset, szerencsétlenség esetén nem marad önmagára hagyatva, segély és vigasztalás nélkül. A szerencsétlenség biz’ édes mindnyájunkkal közös tehát, de azért mégis a munkás embernek van legtöbb oka és most már könnyű alkalmatossága is arra, hogy magát és családját biztosítsa. Megmondottuk !- * * :ü Az Országos Gazdasági Munkás- és C s e 1 é d s e g é 1 y-p é n z t á r 1901. évi január hónap óta baleset miatt való halál esetében a következők családjának adott 400—400 korona segélyt: 1. Csirke Mátyás, Tápió-Bzele. A tehén úgy megrugta, hogy hasában belső vérzést kapott. 2. György András, Tápió-Györgye. Fegyvere véletlenül elsült, úgy, hogy a golyó szivébe fúródott. 3. Kúm János, Szemcse-Csehi. Pinczeásás közben a föld reászakadt. 4. Bazsó János, Szend. Szalmásszekérről egy kerítésre esett, melynek léczei a hasába fúródtak. 5. Szaiai János, Pápa. Az eldőlt pajtakapu agyonütötte. 6. Kovács Péter, Kis-Récze. Meggyilkolták. 7. Kovács Imre, Nádudvar. Gabonával megrakott szekérről lebukott, a kerekek keresztül mentek rajta. 8. Sipos Balázs, Sólymos. Az erdőben agyonlőve találták. 9. Bodnár Sándor, Felső-Józsa. Megfulladt. 10. Sági Menyhért, Gicz. A rudba beakadt ló hasba rúgta, úgy, hogy szörnyet halt. 11. Doboz István, Mezőhegyes. A gépszij elkapta és agyonzuzta. 12. Geleti László, Kökényesd. Orozv fejbe ütötték. 13. Bauer Ferencz, M. Polány. A gőzcséplőgép agyonzuzta. 14. Sándor József, Pthrügy. Munkaközben a ló agyonrugta. Ezek a számok világosabban beszélnek, mint akárhány predikáczió. Hát atyámfiai, gondolkozzatok és — tegyetek ! OSZÖVETKEZZÜNK! A tejszövetkezetekről. Hogy a szövetkezésnek mily ereje van ezer- és ezer féle irányban: arról fényes bizonyságot tehetnek a t e j s z ö v e t k e z e t e k is. Miben állana ezen szövetkezés foglalatja: azt mi már egy más alkalommal bőségesen megmagyaráztuk. Most csak néhány sorban ezen szövetkezetek eredményéről kívánunk bészámolni azon kimutatásból, melyet a földmivelésügyi miniszter szerkesztett és adott ki. 1895. esztendőben alakult 4 tejszövetkezet a mi hazánkban. És mi történt azóta ? Szinte hihetetlen, de azonképen vagyon. Az első falusi tejszövetkezet megalakítása után a hatodik évben már 246 tejszövetkezet van működésben. És hogy működik ? Még 1896. esztendőben a szövetkezetekben csak 486 gazda 610 tehén-üzletrész- szel vett részt a tejszövetkezetekben: addig 1900. esztendőben már 26 ezer, 952 gazda, 45, 934 tehén- üzletrészszel vesz részt ezen áldásos intézményben. A tejszövetkezetek utján értékesítettek 1897. esztendőben 47 millió liter tej, 1900. esztendőben mír 494 millió liter tejet adtak el. Nagyon érdekesek a bevételek számadatai is. 1897. évben bevetlek 539,286 koronát, már 1900. esztendőben 285 359 koronát mutatnak fel, Ez bizony fényes eredménynek mondható. Hatalmas bizonyítéka annak, hogy hazánkban az any- nyira kicsinylett tejanyagból is milliókat lehet ám bevenni. De nem csak a milliókat kell ám itt számba venni. Hanem az uj szövetkezetek kedvet adnak a gazdának a rendszeres, öntudatos marhatenyésztésre. A miből nagy értékű trágyaállomány keletkezik az ország földjeinek javítására. Ez a körülmény ismét nagy befolyással lesz a gazdálkodás virágzására és fellendülésére. Mert a szövetkezésnek az az ereje vagyon, hogy a gazdákat olyan dolgokra is ráviszi, mikről ez előtt nem is álmodtak. Sokan kérdezhetik, de hát mely módon értékesíthetik a gazdák ezt a rengeteg tejmennyiséget! Éppen itt van a szövetkezés erejének titka. Az összetett munkaerő nagyban tud ám valamit előállítani és folytonosan. így aztán nem csak idehaza lehet a közfigyelmet felhívni, de a külfölddel is összeköttetésben állhatnak. A szövetkezetek tejéből vajat készítenek. Aztán viszik külföldre. Ismerünk nagyobb várost idehaza továbbá, hol az aludtejezés általános szokássá lett, vendéglőkben, kávéházakban. Az előtt senki nem törődött vele, most mióta a szövetkezeti tejes bolt felállott: nagy jövedelmet hoz az aludt tej. De mondom a külföld is nagyot nyom a latban. Angol és Németországban pl. több vaj kell, mint mennyit ott termelnek. Hát legyen a magyar is élelmes és szállítson ő is külföldre, mint a kis Dania, melyről csak nem rég mutattuk ki, hogy mint szolgálhat e tekintetben például. Annyit azonban újra meg kell mondanunk, hogy tejszövetkezetek csak ott alakuljanak, hol a viszonyok alkalmasak. Erről már irtunk eleget a négy évfolyam
