Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-31 / 13. szám

98 MAGYAR FÖLDMIVELŐ vissza! Boldoguljatok, vagy pusztuljatok, az nem a mi gondunk! Oh nem, világért sem így gondolkozik, beszél a gróf. 0 azt akarja, hogy már valakit vissza nem tarthatnak e hazában: akkor legyen gondunk reája, hogy ne a lelketlen, pénzre vágyó ügynökök vegyék kezükbe a mi honfitársaink soriát. Ne en­gedjük őket elcsábittatni, becsapatni. Ne ereszsziik ki őket a hazából támogatás, útmutatás, irányítás nél­kül. Ne történhessék az meg, a mi eddig annyiszor és annyiszor megtörtént, hogy mikor partra érkez­tek : védtelenül, mindenből kifosztva, éhesen, ron­gyosan állottak ott a nagy világ szélén. Kétségbe- eive tördelik aztán kezeiket, sóhajtván: — Mit tegyünk ? Miért nem mondottátok ezt meg nekünk? Mi csak azt hallottuk, hogy itt min­den aranyos, kényelmes! Most látjuk, mit tettünk? Tehát, ha nincs is jogunk visszatartani valakit a kivándorlástól: egyre van jogunk, sőt köteles­ségünk. Tegyük fel, hogy egy legény felkerekedik a szülei-házból és igv szól: — Édes szüleim, én itt hagylak benneteket. Itt hagyom a falut. Jobb élettel kínálnak, csalo­gatnak ! A szülők veszik észre, hogy a bucsuzásra nin­csen ok. A fiút rossz czimborák csalogatják, a kik­kel könnyen eltékozolhatja kis örökségét. Az anya tapasztalatokból tudja, hogy fia veszedelembe megy, hogy ott nehezebb élete leszen. Igaz szülő azt fogja mondani a fiúnak ? — Menni akarsz? Eregy! Boldogulsz vagy pusztulsz — mi közünk ahhoz. Oh ne higyjétek! igaz szüle ezt tenni nem fogja. Nem tudja, nem tudhatja. A szülő odahajlik gyermekéhez, hogy kipuhatolhassa: mi oka van a bucsuzásnak? Ki csalogatja ? Hova készül ? Milyen az élet ott ? Még az útját is méregeti. Keres a távol­ban ismerősöket, hogy vigyázzanak a fiúra. És ha már nem bírja visszatartani: áldásával ereszti el. Ilyen szülő ez a mi földünk, apáink nyugvó helye — a mi hazánk. Ez sem akadályozhatja meg, hogy ne menjetek! De van joga hozzá, hogy óvjon benneteket a csábítóktól. Hogy feltárja előttetek: hova csalnak, hova visznek ? Hogy megnézze : vájjon nem csaltak-e meg az utijegygyel? Nem Ígértek nektek olyat, melynek csalfaságáról. hamis voltáról már itt meggyőzhetünk benneteket. Ha az a szülő hidegen, minden jó tanács nél­kül elbocsátaná gyermekét, nem átkozhatná-e csaló­dása esetén az apját, anyját: — Miért engedtetek igy el ? Ti vagytok az én szerencsétlenségemnek oka! Bizony hogy igen! Oh hány és hány kivándorló maradt volna itthon, ha tudta volna, hogv mi vár reá ott a tenge­ren túl! De hát egy nagy hiba van! A mi népünk buj­kál, titkolódzik, nem bizalmas. Még tervét is titok­ban tartja. Utijegvét kebelébe rejti, nem mutatja meg ahhoz értőnek. Nem^ mondja el, mivel biztat­ják, mivel csalogatják? Ő csak az útlevelet szerzi meg, aztán azt hiszi, minden rendben van ! Ezért van aztán az a sok keserves csalódás, ezért sir fel aztán a kivándorló lelke. Menni akartok tehát? Menjetek, de ne­künk gondunk lesz reá, hogy meg ne csaljanak. Hogy feltárjuk előttetek a helyzetet, mi reátok vár! Hogy segítsünk benneteket az utón. Még ott is vele­tek leszünk, mikor megérkeztek. Nem engedjük, bogy a magyart barom módjára az emberkupeczek adják és vegyék. Értitek atvámfiai ? Ezt akarja a perbenyiki gróf, a magvar nép legigazabb barátja, testvére, a magyar fajnak kiváló védelmezője. Hogy mit akar még, majd elmondjuk! Hűséges cselédek és jóravaló munkások kitüntetése. Megígértük, hogy apróra közöljük, kiket tün­tettek ki a hűséges cselédek hosszú, egy helyen való szolgálatukért és a két kézi munkások közül állhatatosságukért: Csikvármegyében : Varga Ily és (Madéfalu), Gál Imre (Csik-Szent-Imre), Gál ímréné Keresztes Kata­lin (Csik-Szent-Imre). Csöng rádvár megyében: Komár István (Do- rozsma), Kis Albert (Szegszár), Hegedűs István (Szentes), Yanka János (Szentes), Kovácsik Mihály (Tápé). Fejérvármegyében: Szilasi György (Gőbölyjá­rás), Kis István (Agárdpuszta), Palmüller József (Ve­réb), Nyiry András (Csurgó), Kuglics György (N.- Loók). Fogarnsvármegyében: Popoias Mátyás (Jaás), Corcodel Bidu Juon (Alsó-Moecs), Coiocariu Joan (Alsó Moecs). Gömörvármegyében: Horvát István (Diliháza), Zemkó György (Várgede), Galkó Gergely (Derecske), Gál György (Zabzó), Kruppa József (Kerepecz), Varga István (Tornallja), Mázik Álárton (Berzéte). Györv ár megy ében: Pusztai János (Bőny), Takács János (Koroncó), László József (Negyvend). Hajduvármegyében: Tóth Mihály (Balmaz-Uj- véros), Győri Sámuel (Püspök-Ladány), Biró József, (Hajdu-Szoboszló), Tóth Sándor (Debreczen) Kiss András (Debreczen). Háromszékvármegyében : id. Gáspár Károly (S.- Martonos), Szántó Antaí (Gidófalva), Demeter János (Nagy-Ajta). ^ 4 Hevesvármegyében : Somogyi György (Zsadany), Fekete János (Eger-Szalók), Bálint Sándor (P.-Faj- zat), Fodor Mihály (Pétervásár), Fótos János (Tisza- Szőllős), Prókaj Pál (Eger), Sebők Vincze (Hort), Borcván Sándor (Visonta). Hontvár megy ében: Adamtsik János (Szud). Med- veczky János (Szud), Gregor József (N.-Peszek), Valent György (Ipolynyék). Hunyadvármegyében: Bultsuk Iszpász (Mar- tinesd) Homorogyán Demeter (Algyógy), Gyere Jó­zsef (Lapusnyak). Jás Z-Nagy-Kun-Szolnokvár megy ében : Felföldi István (Árokszállás), Varga László (Szászberek), Gőb- lyös László (T.-Süly), Verebélyi Mihály (Jász-Ladány), Kiss Ferencz (Jász-Ladány), Kiss István (Tisza-Roff). László Fridrik (Jász-Ladány), Bencsik Sándor (Kis­újszállás), Balogh László (Tur-Keve), Hegyesi József (Karczag), Allé András (Nagykürü). A selyemtenyésztés haszna Bezerédj Pál, szekszárdi selyemtenyésztési felügyeld a napokban ad la ki a földmivelési miniszterhez intézett jelentését, melyből a kővetkező érdekesebb adatokat vesz- sziik ki: 2430 községben minlegy 87,825 egyén foglalkozik a selyemtenyésztéssel s a magyarországi fonódákban 2000 ideiglenesen (júniustól októberig) alkalmazott munkáson kívül 415 keresi állandóan kenyerét. Hogy mily jövedel­met nyújt a népnek a selyemtenyésztés, kitűnik abból, hogy Magyarországon a selyemtenyésztéssel foglalkozók az 1900. évben .'1697,267 koronát 32 fillért, húsz év alatt pedig 43.222,910 K-t és 81 fillért kerestek.'Tekintve azt, hogy a selyemtenvészlést Magyarországon rendszeresen csak 1880- tól űzik, ez uj jövedelmi forrás elég tekintélyes jövedel­met biztosit már most is a tenyésztőknek. Selyemfonógyár (egyenkint 120 orsóval) négy van az országban : Pancsován, Újvidéken, Győrött és Tolnán. E négy selyemfonógyár kö­zül hármat külföldi czégeknek adtak bérbe, a tolnaira bérlő nem akadván, azt az állam kezelteti. Rejtett szó. Egy tagom, három betűm van, Dísztárgyul állok termedben. Elsó belümet elhagyva, Hibát és bajt nem lelsz ben- [nem. Végbetüm helyett elsőmet Tedd s előtted szép szin [vagyok. Olvasd fordítva nevemet Kapós mesterember vagyok (■d?}l)

Next

/
Oldalképek
Tartalom