Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-29 / 52. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 417 — Asszony, mit állsz itt hiába 1 A pástétom megég-, eredj dolgod után, különben megczibálom a hajadat! Tüstént úgy tett, mintha meg akarná fogni az asszony kontyát, de az asszony az udvarra menekült s onnan az istállóba futott. A férfi aztán nem szólt egy szót sem s ekép- pen életben maradt. Az asszony nem kiváncsiaskodott többé, engedelmeskedett férjének mindenben, boldogul éltek veszekedés, czivódás sohasem volt köztük. Eddig van. Fin eredetiből: Dr. Bodnár Virgil. A duellum ellen. — Mi’ a te apjok? Igv kérdezi rögtön a jó anyjuk, mikor ennek a czikkelynek czimét elolvassa. — A duellum! Hát nem hallottad? — De tán bizony hallottam, úgy is nevezik ezt az urak: Párbaj, párosviaskodá s. — Ugv van. Párbajnak hijják máskép a duellu- mot. De az egyszerű emberek, főleg a régi latinos világban, bizony duellumnak hitták. — De hát ’iszen, mit akar az újságíró ur most ezzel a duellummal? ’Iszen okos embernek tartjuk, hogy hát nekie bizony nem igen akad du elinni a. — Nem ám ! Hanem más itt a mozgató. ... Az njságokban sokszor olvashatjátok jó atvámfiai. hogy X és Y urak párbajoztak. Szörnyűséges esetek adták már elő magukat. Családapákat, a kik olyan szelídek voltak máskülönben, mint a kezes bárányok beleugratták a párbajba. Teremtek, mint a gomba itt is ott is olyan párbaj hősök, kik mint mondani szokás arra utaztak, hogy ezt vagy azt a békés embert duellumba, párbajba ugrassák. Hírneves hazafiak, Írók, jeles polgárok vérzettek már el a párbajban. Hát még aztán, ha valaki katonatiszt, egyáltalán a hadsereg tagja volt. No annak aztán úgyszólván »muszáj« volt a kard vagy a puska elé állani. Mert a katona olyan lovag, a kí megtorlás nélkül nem hagyhat még egy görbe nézést sem. De úgy elterjedt ma már aztán ez a párbaj mánia, hogy tejfeles-szájú kis emberkék, ifjak, kik még a vállukon viselték az iskola-táska szijjainak nyomait: duelláltak, párbajoztak. Nohát bizony nyakig voltunk és vagyunk a párbajban, mán mint mi magyarok. Mindezek pedig nagy részben történhettek azért atyámflai, mert a magyar törvény a duellá- lókra, a párbajozókra olyan enyhe büntetést szabott, hogy már szinte mosolyogtak és büszkeséggel nevezték pihenő, üdülő napoknak azt a nehány napot. a mikor »saját rendelte kosztjuk« mellett államfogházat kell ülniök. No bizony, hát ezt sem lehet tovább tűrni, sem a törvénynek, sem a társadalomnak. Újabban talán éppen a törvény kezdette meg a párbajt, duellumot üldözni. Nem vette tréfának a dolgot. Ugyancsak megsokasitotta a duellátok fogházának napjait. A napokban például egy tejfejes szájú, sárga csőrü kis legény ke, (kereskedő legény duéllált) városunkban, a törvény három hetet liuzott el rajta. — No igen, fogjátok mondani, igy is dukál. Iszen, ha két paraszt legény összevész, aztán ellátják amúgy igazán magukat veréssel, hát bizony a törvény sokszor esztendő járatjára intézkedik. Ha verekedés közben egyik pai'aszt olyan szerencsétlenül találja megütni társát, hogy ott marad: bizony élete szabadságával lakói. Hát akkor bűnhődjenek a duelláló urak is. Akik hosszú tárgyalások után, úgyszólván megfontolva mennek egymás öldöklésére. Hadd bűnhődjenek szégyennel, börtönnel azon urak, kik műveltségük daczára öldökölni nem restellik egymást. Legújabban is nem csak külföldön, de nálunk is szörnyűséges esetek adták elő magukat. Az egész művelt társadalom, országok, királyok, fejedelmek, becsületes újságok megmozdultak, hogy ezt az emberhez nem illő Ítéletet, a duellum, eltörlik a föld színéről. A német császár ugyancsak odaszólott tisztjeinek: — Ne tovább, ezzel az embertelen duellummal. A magyar király és miniszterek rendeletet adtak ki, melyben a tiszteket kioktatják alaposan a duellumról. Itt is, amott is mozognak továbbá. Törvény- hatóságok, városok írnak a törvényházhoz, hogy szigorítsák a duellum büntetését. Hát bizony ideje is annak, hogy ezt az embertelen szokást kigyomlálják. Bár csak sikerülne Uj szövetkezetek! Ismét öt uj szövetkezet alakulásáról írhatunk. Az első Naprágyon alakult deczember 11-én 110 taggal és 300 jegyzett üzletrészszel. igazgatók gyanánt megválasztattak: Molnár József ev. ref. lelkész elnök, továbbá A. Hubav József, Tarr László. Ragályi László és Tánczos Tamás; a felügyelő-bizottság munkáját pedig Hubay János. Tarr Zsiga mond, Deme Antal, id. Hubay József, ifj. Kassa József, Márton Károly és Tarr Pál fogják végezni. A szövetkezet könyvelője Vargha István; pénztárosa pedig Szuhay Lajos. A k eleméri fogyasztási szövetkezet szintén f. hó 11-én alakult meg Gömörmegyében. Tagjainak száma 150, alaptőkéje 3000 korona. A szövekezet igazgatói: Ablonczy Pál ev. ref. lelkész, Gál Gergely, Pósa János, Jakab Géza és Gál Bálint; felügyelői pedig: Diószeghy Dezső fb„ Putnoky Mór, Szelecsky Dénes, Ozsgyáni Béla, M. Gál László, Csiszár Ferencz, D. Rási János, Rási Pál és Nagy László. A »Királyi községi fogyasztási és értékesítő szövetkezet« deczember 12-én tartotta alakuló közgyűlését. 100 taggal és 3000 korona alaptőkével jött létre. A szövetkezet: Hancsovszky István elnök, Szabó István, Lóczy László és Magyaródy János igazgatók vezetése alatt, még valószínűleg ebben az évben kezdi meg működését. A felügyelő-bizottság tagjai a következők : Svajkó István, Dobi István, ifj. Lóczy Pál, Drenkó János, Szepessy János, Bartha József, ifj. Szászv János, Blahota József és Vargha Lajos földmivelők. Gömör-Panyiton is deczember 12-én volt a szövetkezetnek alakuló közgyűlése, mely szövetkezet ugyancsak még ebben az évben, vagy a jövő év elején fog berendezkedni. Tagjainak száma 100, az üzletrészeké pedig 150. Megválasztott igazgatói: Kovács Károly fb„ Talvay János ág. ev. tan. és Pa- lugyay Lajos földmivelő; felügyelő-bizottság tagjai pedig: Kubinyi Géza orsz. képv., Biliary Géza körjegyző, Gholupka János ág. ev. lelkész, dr. Szuhanek József róm. kath. plébános, Nagy József, Fodor István, Gencsánky József, Simon Károly, Keszi István és Zoller Sámuel földművelők. Az ötödik szövetkezetnek S t o m f á n, Pozsony megyében, deczember 15-én volt alakuló közgyűlése. A tagok száma 117, az üzletrészeké pedig 317. A szövetkezet igazgatni: Hegedűs Kálmán, Vetschl Kázmér, Tuma Káról}', Bélés Márton. Lachkovich István és Pollár Máté; felügyelői pedig: Kudlacsek Ferencz, Stadler István, Emimger Nándor, Opatril Yenczel, Pogács János. Szuchi János Maros Antal lettek.
