Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-29 / 52. szám
MAGYAR FOLDMIVELO 415 A gazdakörök. Tudtuk mi azt jól, hogy hova hamarább el kell érkezni az idó'nek, mikor a vezéremberek figyelme ugyancsak rávetődik a gazda körökre. Olvasóink megmondhatják, hogy a mi újságunk úgyszólván minden egyes alkalmat megragadott arra, hogy a magyar népet gazdakörök szervezésére, alakítására buzdíthassuk. íme, most, hogy a gazdatársadalom, gazdakörök képviselői összejöttek a fővárosban, hogy bajaikat, sebeiket feltárják, a munkára egymástól biztatást, erőt merítsenek: hatalmas szó esett ám a gazdakörökről, mint oly intézményről, mely hivatva van úgyszólván összekötő kapcsot alkotni a gazdatársadalomban. E kapocsra — édes mindnyájan érezzük — oly szükség van, hogy nélküle általános sikert el sem érhetünk. fis jól esik lelkűnknek, hogy e nagy, égető kérdéshez ismét az a magyar főur nyúlt, aki a közel a múltban, rövid idő alatt annyit tett a magyarnép érdekében, hogy már ma nagygyá, bölcscsé és hatalmassá nőtt nemzete előtt. Mi szeretnők atyámfiai, ha a nemes perbenyiki grófnak mély belátásu fejtegetéseit a ti egyszerű, de józan eszetekkel követhetnétek, felfognátok. Azért figyeljetek ide. * Majd minden megyében alakultak és tényleg működnek az úgynevezett Gazdasági Egyletek. Csakhogy, mikor ezek az egyleteket szervezték, akkor még a magyar gazda társadalom nem ébredt fel. Úgyszólván aludt. Hát a szervezete is úgy alakult, hogy épen felmerülő gazdasági kérdések, magasabb dolgok tűzessenek napirendre. S bár az ily egyleteknek legalkalmasabb módjukban volt volna a néppel legközvetlenebbül érintkezni, a kisebb gazdák helyzetét kiismerni, a föld népét oltalmazni, bizony e munkából nevezett egyesületek édes keveset vehettek ki, sőt a néppel és annak ügyeivel való foglalkozást szorosan nem is tartották hivatásuknak. Sok megyében a nép, a kis gazdavilág azt sem tudja létezik-e gazdasági egyesület. Más megyében pedig csupán a lóverseny alkalmával érintkeztek a parasztsággal. Ám következett az ébredés korszaka. A magyarnép mentési munkálata. A pusztulni induló magyar faj ótalmazása. Ébredezni kezdettek a gazdasági egyletek is, el kell ismernünk, sok helyen. Hozzáfogtak lázasan a munkához. Erezték azonban és érzik ma is, hogy működésük közt hézag van. Hiányzik valami ösz- szekötő kapocs, mely a rését összetartsa, sőt a működésnek megnyerje. Aztán maguk a gazdasági egyesületek is szövetkezetekbe léptek. Az Orsz. M. Gazda- szövetséget alkották meg, mely kétségtelenül már is sokat tett a magyar gazdaság érdekében. De ime, itt is, e működés terén is érzik, még pedig nagyon érzik, hogy még most sincs meg az a régen óhajtott kapocs, mely a magyarnép egészét oda vigye az együttműködés és érzés mezejére. Hogy más oldalról nincsenek rendelkezésükre azon szálak, csatornák, utak, melyen keresztül eszméiket a nép közt úgyszólván szétöntsék. Hogy épen a nemzet zöme, a föld népe, a kisgazdavilág van szétoszolva, mint az oldott kéve. Ennek tudatában, érzésében lép fel tehát most M a i 1 á t h József, a perbenyiki gróf és a gazdakörök et jelöli meg olyanokul, melyek hivatva lesznek ezt az űrt kitölteni, ezt a kapcsot megszerezni. A gazdakörök hivatva vannak a magyar nép összetartására. Ennek kebelében lehet a gazdákat öntudatra ébreszteni, önállóságra vezetni és felvilágosítani. A gazdaköröket aztán már igen könvnven lehet szervi összeköttetésbe hozni a Gazdasági Egyletekkel. A gazdakörök, mint ilyenek helépnének a Gazdasági Egyletbe és ezzel a legszorosabb összeköttetés már tényleg megvan. A gazdasági egyesületnek ugyanis a gazdakörrel, tehát a gazdakör tagjainak egyetemével lévén dolga: hivatás szerűen foglalkoznék a föld népének ügyével. bajával. A Gazdakörök ily szervezettel aztán szintén szervi összeköttetésbe lépnek természetesen a Magyar Gazdák országos szövetkezetével, mely most már — jól mondja a nemes gróf — hasonló lenne a szív kamarájához. A szív ugyanis a vérkeringés központja, innen indul ki a vér és ide tér vissza éltetni az egész szervezetet. Az Orsz. Gazd. Egyesület is olyan központtá vállnék, honnan kiindulnának az eszmék rajai, bejárnák a nemzetet, annak rétegeit éltetvén és viszont a kívülről jövőket is magába foglalná és feldolgozná. íme ez a nagyszerű, egészséges, nemzetfentartó szerepe juthatna a gazdaköröknek a mi társadalmunkban ! Majd megmondjuk, hogy és miképen. §§*— Biztosítás és dobszó. A minapában Írták az újságok, mi is hirt adtunk a következő szomorú esetről. Egy gazda tűz ellen biztosította házát és gazdasági épületét. A sors azonban nagyon is próbára tette gazdánkat, rossz termés és más körülmények miatt arra se juthatott, hogy a tűzbiztosítást kifizesse. Ennek szomorú következménye volt. hogy a biztositó társulat pert indított gazdánk ellen és annak rendje és módja szerint megszólalt a tönkre ment gazda portáján a dobszó. Szegény ember, te aztán jól bebiztosítottad tűz ellen a házadat. Úgy hogy dobszóra került. De nem ennek a körülménynek akarunk mi most nyomatékos kifejezést adni. Mert arról, bogyón védekezzenek a gazdák ily esetben a biztositó társulatok ellen; csak nem régen bőven irtunk. Tessék csak ez alkalommal utána nézni. Más hiba is volt itt a kréta körül. A dob megszólalt a gazda portáján, de nem akadtak emberek — furcsa véletlen — a kik hezitáljanak. Megvette tehát a telket hallatlan nevetséges potom árért a biztositó társaság ügyvédének a segéde. Ne szólj szám, nem fáj fejem! Csak annyit jegyzünk meg, hog}r mi egyes vidékeken az ilyen árverésekről hogy t. i. olyan furcsa véletlenségből nem akad árverező — sokat hallunk. Meg arról is, hogy ilyen potom, nevetséges árakért kelnek a szegény emberek portái! No lám, hát hogyne jutnának akaratlanul is eszébe az embernek újra és újra a hitelszövetkezetek. a tanácsházak, a hol az ilyen dolgokat észben, nótában tartják és közös erővel arra törekszenek, hogy a magyar ember birtokát ne kótyavetyéljék el ilyen lelketlenül. Mert végső elkeseredésbe jut a szegény gazda, mikor veszi észre, hogy minden rászakad, minden ellene fordul, hogy le van lánczolva, mozdulni sem hir. Ilyen állapotban oda se néz többé ügyének; hadd pusztuljon minden. Úgy is szét van már dúlva a családi tűzhely, ugv is neki kell menni a nagy világnak: hát hadd pusztuljon. Sokszor történik aztán, hogy a szegény adós ember tönkre megy, a perelő, hitelező fél semmit sem kap. Hanem a markába nevet egy harmadik, a ki veszett kicsike kis áron hozzájutott az árverés zárjához. Hát mire jó az ilyen dolog ? Védelmet kérünk a magyar tűzhely számára!
