Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-29 / 52. szám
414 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Alkony és virradás közt. Az igoi. esztendő elaggott. Alkonyodik ... egy pár nap és a nagy, mérhetlen idők sirjába szakad. És virradni fog az uj esztendő hajnala! Mikor az emberek találkoznak és úgy köszöntik majd egymást: — Boldog uj évet! Édes jó Istenem ! Hát mindig boldogabb esztendőt kívánunk az elmúltnál ? Hát nem akad már egy olyan esztendő, melynek koporsójánál azt- mondhatnék: — Jó esztendő voltál öreg, csak ilyen legyen utódod is, meg leszünk vele elégedve. Bajosan érjük el ezt az időt. Jut eszembe ugyanis a szép mese. Hogy t. i. mi történt, mikor Adám apánk búcsúzott a szép paradicsom kerttől. Hja, elbukott szegény Ádám, oda kellett hagynia a boldogság helyét. Az Ítélet kimondatott. Az Ur és őt környező angyalok is készülőben voltak vissza a mennyországba. Alig maradt már egy pillanat... mikor az angyalok közül kiválik egy. Oda megy az Úrhoz, eléje térdel... könyes szemmel, összetett kezekkel emigyen esdekel: — Uram, engedd meg, hogy én itt maradjak a bánatos földön. Ládd-e a szegényembernek senkije sínesen. Hadd kisérjem tövises utain... hadd biztassam égő fájdalmai közt. Az Ur megszánta az embert és megengedte, hogy ez az angyal a földön maradhasson. Azóta ez az angyal mindig az emberrel van, kiséri hűségesen és biztatja, hogy hát majd jobban leszen még! Gondoljátok-e atyámfiai, hogy hívják ezt az angyalt? A Reménység angyalának. Hej, be' nagy szerencse, hogy ő velünk van! Mi lenne belőlünk nélküle? Iszen ő a mi lelkünk mindennapi kenyere. Remélünk, mikor Istenhez beszélünk. Remélünk, mikor dolgozunk! Remélünk, mikor szenvedünk! Remélünk még akkor is, mikor haldoklunk! Ugyan te munkás földmives ember, mi éltet, vigasztal, mikor földedet szántod, mikor a magot szórod, mikor a ringó, sárga kalászok biztatnak ? Ugy-e? — a reménység, hogy munkádnak sikere leszen. No hát akkor csudálkozunk-e, ha a jobb esztendő, a jobb idők reménye gyökeret ver az ó-esztendő alkonyánál és az újnak véradásakor. És, hogy rólad, elagott 1901. esztendő beszéljünk, vájjon van-e okunk náladnál jobb, áldásosabb uj esztendőt kívánni? Hát, hogy őszinte-igazán beszéljünk, bizony bé kell vallanunk, hogy erre a reménységre elég okunk van ! Bizony öreg 1901. esztendő pályád véghatárán mondjuk szemedbe, hogy nyújtottál jót is, de azért adhattál volna többet is, jobbat is. Telhetetlenek nem vagyunk, de bizony azért sok-sok csalódással lettünk gazdagabbak a letűnt esztendőben, bár el kell ismernünk, hogy a csalódások mellől nem hiányoztak a biztató örömök sem. A föld népének helyzete lassan bár, de hála Istennek előbbre megy. Azok a iólelkek, kik a munkának kezdetén úgyszólván elszigetelve, magukrahagyatva tördelték a taposatlan utakat: ma már egész tábort gyűjtöttek maguk köré. Ma egy egész nemzet figyel reájuk! Kalapot emel előttük az ország, mert becsületes törekvésüket érteni és értékelni kezdi maga a társadalom. Az uj esztendő legnagyobb kérdése reátok nézve atyámfiai, hogy ti megértitek-e őket? Tudjátok, felfogjátok-e, hogy az ő munkájuknak sikere a ti alkonyatok befejezését és egy jobb, igazabb, tisztesebb kornak virradását jelenti. Egy életrevaló, fontos indítvány. A minapában egy szövetkezeti gyűlés alkalmával életrevaló, igen fontos eszmét, indítványt vetettek fel. Hogy t. i. a n é p k ö n y v t á r a k ügyét vegyék kezükbe a szövetkezetek. Ott, hol ugyanis akár hitelszövetkezetek, akár fogyasztásiak működnek, élnek: ott meg kell alapítani a népkönyvtárt is. Es pedig saját kebelükben, saját embereik vezetése és igazgatása alatt. Természetesnek fogja találni az olvasó, hogy mi ezen igen életre való eszmét, indítványt nem csak helyeseljük, de rajta leszünk, hogy kivitelét minden erőnkből előmozdíthassuk. Mi ezt a dolgot már régen doboljuk. Akkor kifejtettük róla való nézetünket, mikor az 0. M. Gazdák gyűlésén felhívták a szövetkezetek vezetőit, hogy a szövetkezeti üléseken, összejöveteleken vegyék megbeszélés és tárgyalás alá a népet, községet, társadalmat érintő minden nevezetesebb kérdéseket. Mondottuk akkor és mondjuk ma is, hogy eme szőnyegre vetett kérdések (és ezeket részleteztük is akkor) ott a szövetkezetekben csiráját fogják képezni mindazon áldásos mozgalmaknak, melyek a nép jólétét előmozdítani hivatva vannak. Itt, és ez alkalommal teljes részletességgel nem tárgyalhatjuk azon módozatokat, eszközöket, melyekkel a szövetkezetekben a népkönyvtárakat szervezni lehet és kell. De ígérjük, hogy gondunk lesz reá, melvsze- rint mindenben segítségére legyünk a kezdeményezésben a népért buzgólkodó vezéreknek. Sőt már most kijelentjük, hogy vállalkozunk egyes könyvtárak könyveinek a legjutányosabb árban való beszerzésére vagy a létesítendő könyvtárak tervezetének megkészitésére. Oh bárcsak ez eszme áthatna minden embert, minden községet: akkor egy csapással valóban két oly ügyet szolgálunk, mely kizárólag hivatva van az uj társadalmi program megtestesítésére. o
