Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-22 / 51. szám
408 MAGYAR FÖLDMIYEEÓ Karácsony a postán. Hű kocsis. Tekintetes ur, itt hozom la ezt a ládát, az uraságék felejtették itthon a karácsonyi ajándékot, a méket az öreg uraságékhoz akartak vón vinyi. A Máli szakacsné meghagyta, hogy ajánlottan küldjem, mert az uraság mindent ajánlottan szokott küldeni. Tessék hát jó elpakolni ajánlott levélben, hogy el ne veszszen. Postás (dühösen). Már hogy képzel kend ilyen bolondságot. Hisz ezt nem lehet, csak mint csomagot feladni. Hű kocsis. Hát csak azt mondja meg az ur felveszie-e ajánlott levélbe vág}'nem? Mert én nem diskurálhatok itt. mert a lú kinn van, osztég az meg drágább nekem száz karácsonyi ajándéknál. Postás. (Még dühösebben). Pakoljon kend haza! Küldjenek okosabbat, vagy vigye haza, akkor a karácsonyi ajándék is megmarad. Hű kocsis. Aunyje, de okosan beszél a te- kentetes ur, nem heába hogy postás! Milyennek látszanak a hegyek és völgyek a léghajóról? Heim tanár, aki a Wega nevű léghajóval az Alpokon és a Jura-hegységen repült át, útjáról a következőket Írja: Ha tiszta a levegő és derült az ég. letekintve a léghajóról a földre, az erdők olyanok, mint a legszebb, legüdébb moha lepel. A legelők, rétek, mezők, szántóföldek és gyümölcsösök különféle színűek, pompás szövetű lepellel födik a föld színét. A tavak sokkal inkább tündökölnek saját zöldes vagy kékes szinökben s a feléjök boruló égboltozatot tükrözik vissza. A tájképek szinkülömbségei a léghajóról sokkal erősebbnek, élénkebbnek látszanak, a le- vegőprespektiva sokkal csekélyebb, mint alant. És az egész látvány mégsem rikító, inkább valami összehangzó báj ömlik el a tüneményszerü képen. A mint a léghajó feljebb és feljebb száll, a színek között lassankint elenyésznek a külömbségek, finom pára fátyola fedezi el a lábunk alatt mosolygó látványt. 4000 méter magasságból már sápadt violás színe van. 6000 méter magasságból mindig halvány violaszinüek, tompán árnyaltnak láttam az egész vidéket. Sokkal élvezetesebb 1000—2000 m. magasságban, mint 3 — 5000 m.-nyire lebegni a föld fölött. A hegyek hihetetlenül laposaknak látszanak, mintha felülről összenyomták volna őket. Hogy egyik helység magasabban van, mint a másik, azt csak onnan lehet következtetni, hogy az egyik még szőllők között, a másik gesztenye-erdőben van, a harmadikat már fenyves veszi körül, aztán meg a patak medrének megfigyeléséből s az utak kanyargásai alapján, de a szem nem látja többé a magasság kijlőmbséget. Annál föl- tünőbb volt, hogy első pillanatra észrevettem, hogy a Neuc- hatel-tó magasabban van, mint a Genfi-tó. Ebben a tekintetben különösen érdekes volt a Jurahegység. Egyedül az különbözteti meg a Jurát a környező területektől, hogy itt a rétek és erdők gyönyörű párhuzamos csikókban váltakoztak, meglepő szabályossággal. A réteknek látszó csikók közül váltakozva: az egyikben házak, helységek látszanak, a másikban nem. Világos, hogy a lakott részek a völgyek, a lakatlanok pedig a hegy- gerinczeken levő legelők voltak. Az erdők a hegyoldalakat foglalják el. Pontosan nem lchetettmeglátni, hogy mi van mélyebben és mi van magasabban, semmi sem mutatta, hogy itt 1000 m. magasságok is vannak. A milyen lapos és eltörpült a vidék képe közvetetten a léggömb alatt, olyan elragadóan szép volt az Alpok képe, a mikor azoktól már éjszakra, mintegy Moudon felettt (a Genfi-tó és a Neuchatel-tó között) 6000 méter ten- gerszin feletti magasságban lebegtünk. Végig lehetett tekinteni az Alpoknak itt-ott felhőboritotta bérczein : mint többszörös, meredek falak emelkednek egymás mögött a fő- gerinczek és begysorok, a Sántistől egészen a szavojai Alpokig. Mint valami rettenetes tenger tarajos hullámai látszottak felénk tartani. A távol keletet ködtenger takarta, a csúcsok niajd előbuktak, majd megint előtűntek a körül- enyelgő fellegek közül; a régi ismerősök, az Alpok legszebb sziklaóriásai pedig felülemelkedve a fellegek színvonalán, szikrázva tündököltek a derült napsugárban. Milyen karácsonyi szokások vannak különféle oruágokban ? Ahány ház annyi szokás, tartja a példaszó. A karácsonyi ünnepeket is különféle népeknél, országokban különféle módon, illetőleg szokások szerint tartják meg. Egyben édesmindnyájan megegyeznek, hogy találékonyak a született isteni csecsemő iránt való hódoló szeretetben és ragaszkodásban. Hazánkról nem szólunk. Hiszen mindnyájan tudjuk, ismerjük népünk karácsonyi életét. Németországban, sőt a tengereken is karácsonyfát szeretnek állítani. A végtelen tengeren hajózó legénység is igyekszik karácsony estéjére már jó előre gondoskodni egy egy karácsonyfáról. Ott rejtegeti a hajó félreeső zugában és mikor eljő a szent este, feltüzi az árbolezra és gyertyákkal rakja meg. A nagy, sötét éjszakában, a mérhetetlen tengeren megható látvány lehet az ilyen karácsonyfa. Francziaországban (Bretagon) a nép hosszú póznákra fáklyákat erősít. Ezeket a póznás fáklyákat aztán a karácsonyest megérkeztével meggyűlj tják és kezükbe ragadják a férfiak, asszonyok, legények, leányok, gyermekek és csapatonként rohannak a hóval borított mezőkre, térségekre. Jelezni akarják ezekkel az égő fáklyákkal azt a csillagot, mely a kis Jézus születésekor Bethlehen felett ragyogott. Angolországban a szent este a nép borostyán bokrokat helyez el a szobákban és e bokrok mögé a leányok elbújnak. A legények kizavarják aztán őket onnan s ha egy legény elfog egy leányt, azt hiszik, hogy az feleségévé leszen a jövő karácsonyig. Az a leány, kit igv meg nem fognak, pártában marad. Ez a hiedelem. A jobb módúak szallaggal díszített ajándékot küldenek egymásnak. Spanyolországban férfi és nő énekesek ablakról ablakra járnak és gitár pengetés mellett karácsonyi énekeket zengedeznek. Oroszországban a családok karácsony estéjén tartják az eljegyzési ünnepségeket. A legtágasabb szobában karácsonyfát állítanak és gyertyákat gyújtanak. Az asztalt süteményekkel és pálinkával rakták meg, Mikor a gyertyácskák kigyulnak
