Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-22 / 51. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztísóg és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ Es KIADOTCLAJDOSiOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 Negyed évre . . 1 » (50 Karácsonyra. ban Csudálatos ünnep ez a karácsony — atyámfiái ! Nem hiába hogy az égből való gyökere, de ki- pusztithatatlanul él újabb és újabb hajtásokkal teljes az a kétezeréves fája. Azt mondják, hogy a karácsonynak legjob- örülnek a gyermekek és öregek. És úgy is vagyon ! Mi lehet ennek magyarázata, főbenjáró titka? Sokat gondolkoztunk erről atyámfiai és oda szögellett ki a mi okoskodásunk, hogy ennek oka nem más: mint hogy az ember életének virradatán és alkonyán legfogékonyabb szivet hordoz kebelében ez ünnep isteni örömeinek béfogadására. A gyermekek még nem ismerik az életnek ezer és ezer csalafintosságát. Az ő szivük köny- nyen megnyílik a békesség égi harmatára. Ok legjobban érzik a tiszta örömöt, melyet a kis Jézus születése ez emberiségnek hozott. Az öregek pedig életük alkonyán, mintegy befejezvén a nagy vándorutat csendes megnyugvással lesznek újra gyermekekké. Ezzel is azt mutatják, hogy bizony az emberi korban mégis csak az volt legboldogabb, mikor gyermekek voltunk! No és azok, kik gyermekek és ifjak már megszűntek lenni és az élet nehéz utján küzdve haladnak: érzéketlenek talán a karácsony ünnepe iránt? Oh nem! Éppen ezen ünnepen szállja meg az ő lelkűket is annak hite, hogy az embernek nincs más békessége e földön, mint az, melyet Isten küldött le a földre a kis Jézuska születésével. Ha az égnek e drága ajándéka, a békesség elszállana a földről, mi lenne az emberiséggel? Látva látjuk most is, hogy a hol a nemzeteket, a népeket elhagyta ez a békeség, ott csak harcz, keserű kenyér és testvérharcz dúl, romból! A békesség nélküli ember vadállattá M ( a kiknek nincs többé se Istene, se hazäja&jßfßfätlli felebarátja, se családja, se embertársa. ' Szomorú események igazolták ezt csak a legközelebbi időkben is. Tanulhattak a királyok a kormányok, a népek. Az emberek szenvedelmeit nem bírja más megfékezni, csak a hit, melynek gyökerét karácsonyi szent éjszakáján ültette a Megváltó az emberiség szivébe Hát atyámfiai, azért szent áhítattal, jámborsággal várjuk a szent karácsonyi ünnepet. Fogózkodjunk össze édes mindanyian, gyermekek, ifjak, javakorban levők és öregek egyaránt és kérjük a jó Istent, hogy vegyen köztünk a Békesség állandó lakást. Mert nincs más igaz békesség a földön, csak Istennek békessége. Ne hagyjátok — a falut! A ki azt hiszi, hogy azon bujdosó magyarokról akarok írni, kik a hazából a szomszéd országokba vagy épen a mérhetlen tengeren túlra vándoroltak, vagy kivándorolnak, most az egyszer csalódni fognak. Vannak ugyanis olyan emberek, a kik itt bent a hazában is vándorútra kelnek. Vasúton vagy gyalogjába az már egyre megy. Mert kicsi nekik — a falu. Mert azt hiszik, hogy csak a városban, főleg az ország szivében — a fővárosban lehet gond, baj nélkül megélni. Azt gondolják, hogy csak a falusi ember vállaira szakad — a közteher. . . . Bus Demeter gazda volt Szent-Györgyön. Az igaz, hogy Bus gazda is ezer és egy bajjal küzd- ködött, mint annyi más gazda a nehéz viszonjmk között. Panaszkodott is nyakra-főre, forgatta elméjében a legsikitósabb terveket. Egy este éppeg jövendő sorsának fonalát húzogatta, mikor egy másféle, olyan vigécznek, ügynöknek látszó emberfia lép szerény házába. — Jó emberekhez jöttem. A faluban már nem kapok szállást. A kocsmában minden zug el van foglalva. Xjapiiiik jelen száma 13 oldal terjedelemben jelenik meg.
