Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-22 / 51. szám
402 MAGYAR FÖLDMIVÉLŐ Bus gazda olyan tartózkodva hallgatta a szót, de asssonyfeleségének megesett a szive. — Hát, ha a mi kis konyhánkkal megelégszik, szives-örömest fogadjuk. A magyar ember hamar felmelegszik. Nemsokára meleg étel párolgott az asztalon. Egy kis borocska is akadt. A szivek bizalomra nyíltak. Bus gazda kendőzetlenül kiterítette szivét az idegen előtt. Az adó, a párbér, a rósz termés, az urak, a törvény . . . sorra-rendre előkerültek, a minek a vége az lett, hogy az idegen ur felajánlotta tanácsát. Hogy tudniillik pénzzé kellene tenni mindent. A kinek van pár száz forintja, az a fővárosban könnyen kap állást. — Bocsánat, hogy megkérdezem, Írni tud-e gazduram ? — Eskolába jártam, elég folyékony Írásom van. — Bírónak is meg akarták egyszer választani, szólott közbe az eddig hallgatag asszony. — No akkor meg éppenséggel lehet egy jó házmesteri állást szerezni. Csak mondom, kauezió foglaló, letét legyen. Nagy, kimondhatatlan nagy szeget ütött ez a beszéd a gazda, de még a gazdáné fejében is. Almukban már ott jártak a nyüzsgő fővárosban és — a többi. A többit nem is akarom leírni füléről-másáról. Csak annyit mondok, hogy két hónap alatt az egész megbeszélt tervet nyélbe ütötték. Bus gazda eladott mindent ... és a pénz főbenjáró summáját elkül- dötte foglalóba, kauezióba az ő jó tanácsadójának, aki neki a fővárosban nyugalmas házmesteri állást fog szerezni. Nem kellesz tehát ezentúl a gazdasággal vesződni. Se szántani, se boronálni. Nem kell félni időtől, zivatartól, jégtől, szárazságtól. Nem kell vesződni adóval, kisbiróval, párbérrel. A házmzsternek mindezekkel ügve-baja nem leszen. * Várta, szörnyen várta a meghívó levelet Bus gazda. De bizony csak nem érkezett az. Végre, mit volt mit tenni, neki kerekedett — a vándorlásnak. Ott hagyta a falut, mert kicsi volt már neki, mert gond és baj nélkül akarna élni. A fővárosba érkezvén, csakhamar he kellett látnia, hogy szörnyen becsapták, elámitották. Az ő jó tanácsadóját még a rendőrségnél sem ismerték. Pedig azt állította, hogy neki a fővárosban virágzó nagy helyszerző üzlete van, a melvlyel már százakat és százakat boldogított. Most sült ki, hogy közönséges csaló, a ki Bus gazdáékat ilyen hínárba vitte. — Menjünk vissza akár gyalog is, sirdogált kétségbeesve az asszony. — Inkább meghalok, mondotta a férfi. Szé- gyenletemben a föld alá bújnék ott az én falumban, hogy ilyen csúfságnak tettem ki magamat. — Hát menjünk más faluba. Csak innen menjünk, mert ebben az ember-oczeánban megbolondulok. — Mit tegyünk más faluban is, — sóhajtott az ember. ’Iszen elvesztettük mindenünket. — Kapálok, beállók cselédnek, szolgának, csak innen menjünk. — De addig is enni kell! — Éhezünk, mig oda érünk! Végre hosszú, kínos vergődés után mégis kaptak egy szűk pinczehelyet. Bus gazdát mint favágó embert fogadták fel eg}' nagy vendéglőben. Ott laktak, senyvedtek abban a penészes pin- ezében, melynek alig volt akkora ablaka, mint egy falusi istálónak. A szegény asszonynak a sötétség miatt meggyengültek szemei. De nem mert az ut- czára menni, mert ruhája sem volt. Pedig egv garast sem akartak ám költeni. — Csak kitartó légy édes gazdám, biztatta Bust a felesége. — Az leszek! — Aztán mihelyest összerakunk néhány forintot — visszamegyünk a faluba. — Visszamegyünk! Az Isten meg is segítette őket. Egy tiszamenti faluban telepedtek le és kezdettek újra — falusi életet. O. Vagy-vagy! A mi újságunkban már sokszor szó esett az úgynevezett »gabona el övé t e l«-ről. Ez is egyik mákvirága a népet szipolyozó ezer féle csalafintosságnak. nem csuda tehát ha a gazdavilág jogosan követeli megrendszabályozását. Mint irtuk annak idejében többször, a gazdavilág az effajta szipolyozás ellen a törvény oltalmát vette igénybe. íme egy eset: Lövi Jakab révaujfalusi terménykereskedő 1897. elején több odavaló gazdával határidő-üzletet kötött bizonyos mennyiségű gabona szállításra. A parasztok rossz termés lévén, nem szállithalták a gabonát, a mire a kereskedő pörösitette a födözeli váltójukat. A földesgazdák följelentették uzsoráért Lővit, a kit a fehértemplomi törvényszék két heti fogházra Ítélt. A temesvári tábla fölmentette a vádlottat. Az ügyész a fölmentő Ítélet ellen semmiségi panaszt adott be, melyet az elmúlt hét egyik napján tárgyalt a Kúria. Katona koron a ügyész-helyettes a vádlott elitéléséí kérte, de a Iíuria Mózes László védő álláspontját elfogadva, elutasitolta a semmiségi panaszt, azzal a megokolással, hogy Lövi- a kereskedelmi törvényben megengedett határidő-üzletet kötött. Az Ítélet ellen semmi szavunk. De igenis jogunk van ahhoz, hogy fölötte komolyan gondolkozzunk és keressük a kivezető utat, melyet e két ellentétes Ítélet úgyszólván elzár előttünk. Vagy -vagy! A határidő-üzlet kötés ily neme vagy alkalmas arra, hogy a szegény gazda népet megkárosítsa, uzsorába kergesse vagy nem! A törvényszék, mely előtt a két fél közvetlenül állott, mely tehát a dolgok lényegébe alaposan beletekinthetett: uzsora vétséget talált a Lővyék eljárásában és ezért két heti fogházra Ítélte a terménykereskedőt. Tehát ezzel kimondotta, hogy az ily elővétel és annak ilyetén való lebonyolítása bűnös cselekmény. A temesvári tábla azonban fölmentette a vádlott Lővit, elutasította a semmiségi panaszt is és pedig azzal a megokolással, hogy Lövi a kereskedelmi törvényben megengedett határidő-üzletet kötött. íme tehát a dolog minden gondolkozó ember előtt válságos most már. A törvényszék bírái belátták, hogy Lövi bűnös manipulácziót csinált, melvlyel igazságtalanság esett a gazdákon. El is ítéli a manipulácziót. A felsőbíróság azonban úgy látszik szigorúan a kereskedelmi törvény rideg betűjéhez alkalmazkodik. Nem azt kutatja, igazságos, méltányos, em- beries-e a Lövi cselekedete, hanem azt, hogy megengedi-e ezt neki tennie a törvény? És a felső bíróság úgy találta, hogy megengedi. A mi kereskedelmi törvényünk védelme, ótalma alatt tehát e hazában szabadon folytatható az olyan üzlet, mely napnál világosabban igazolja, hogy a kis gazdák rettenetes kárára vagyon. Szabad-e továbbra is tűrni tehát e jogállamban, e hazában olyan törvényt módosítás n é 1- k ü 1, mely a törvényszék Ítélete szerint is nem igazságos, sőt bűnös cselekedet végrehajtását fedezi. Feleletet kérünk? Vagy ! — vagy !
