Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-08 / 49. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 389 — Az Isten csak megsegít bennünket, hogy majd egyszer csapatostul felkeressük. — Én meg velük tartok ám. Mert érdemes azt százszor is — megnézni, tanulmányozni. — Köszönöm szívesen tanító ur, hogy ilyen kegyesen kioktatott. — Máskor is mindközönségesen. Jt ± ± A. A A. A kígyók mint háziállatok. Japánban annyira elszaporodtak a patkányok, hogy a lakások is tele vannak patkányfészkekkel. Igaz ugyan, hogyajapáni házak jórészt fából épültek s hatalmas szalma- zsúpból van a tetejük. Az ily módon épült házakban azután nem csoda, ha minden sarokból öt-hat patkány ugrik ki. Mig nálunk e kellemetlen vendégeket a kutyák és macskák tartják sakkban, addig Japánban majd minden háznál tartanak nehány kígyót, amik a mi patkányfogó kutyáinkat helyettesítik. A benszülötlek a »házi kígyókat« Aoda i s h o-nak nevezik s ez a név kékeszöld siklót jelent. Ezek a kígyók mintegy két méter hosszúak; táplálékukat majdnem kizárólag patkányok képezik, de a tojásokat sem igen vetik meg. Össze-vissza kutatják az egész házat s nagy élvezettel űzik a patkányokat, vagy pedig beveszik magukat a patkányfészekbe s az egészen, apró patkányokat fogyasztják. Az európaiak kezébe csak nagyon kevés kerül közülök, mert a japáni nem szívesen válik meg háziállatjától. Japánon kívül valószínűleg sehol sem tartják a kígyókat a házban. Az odakerülő európainak meglehetősen kellemetlen, ha legkényelmesebb helyzetéből egy pár kígyó zavarja ki, mert bizony a bútorokon szeretnek henyélni a bestiák. MASYAä 2HS-SAZDA. Debreczen a nemzeti biztosításért. A debreczeni gazdák nemrég ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy a Gazdák Országos Biztositó Szövetkezete érdekében erőteljes mozgalmat indítanak. Debreczenből jelentik, hogy a mozgalomnak már is szép az eredménye. A debreczeni tehetősebb és kisgazdák tömegesen keresik fel a Gazdasági Egyesület titkári hivatalát, hogy biztosításokat kössenek. Ez ideig mintegy 300.000 korona értékű biztosítást kötöttek a gazdák. Tessék a szép példát követni I Disznó-öleshez. Mi jobb: a pörzsölés, vagy a kopasztás? Egyik is, másik is jó a maga helyén. Ha oiyan pecsenyének való, félhizott disznót, süldőt ölünk, amelyet bőröstül sütünk vagy főzünk, akkor hamuval vagy fehér szurokkal bedörzsöljük, vízzel leforrázzuk és megkoppasztjuk, mint a malaczot, mert igy a szőr tövestül jön ki. Ellenben az egészen kihizott szalonának, zsirnakvaló disznóknál nin cs mása a pörzsölésnek, mert a pörzsöléstől a bőr kemény rostjai szétválnak, nyersen könnyen rágható lesz, sőt még a zsirolvasztásra való szalonnáról a bőrt puszta kézzel le lehet fejteni, de nem ám a megkoppasztottról, melynek lenyuzása több vesződ- séggel jár. * A disznó felbontására két mód van. Az egyikre, melynél a disznót lefektetik, azt mondják, hogy magyaros; a másikat, melynél a disznót hátsó lábainál fogva felakasztják, németesnek tartják. Egyik hentes ezt, másik amazt tartja jobbnak, nem is érdemes azon vitatkozni, hogy melyik jobb. De annyit mondhatok, hogy a fekve való bontás, tehát a magyaros, kevesebb erőlködéssel megy, mint ha a nehéz disznót fel kell akasztani, aminél az is történik, hogy a kötél a lábakról a bőrt legtöbbnyire lenyúzza, ami bizony nem emeli a sonka szépségét. No, ha még megenged a kötés, elszakad a kötél, ha nem elég magas az akasztó, akkor van ám idő- pocsékolás, hogy addig magyarosan akár két disznóval is el lehet bánni. Különben mindenki végezze a bontást azon mód szerint, amelyhez ügyesebben ért; a tisztaság mindkettőnél a főkellék. * A kolbász mérgezés elkerülésére, jó az otthon készült hurkák és kolbászok előállításánál a következőket figyelembe venni: 1. A hurkák töltéséhez csakis egészséges húst használjunk és különösen ne olyan májat melyen a legkisebb beteges tünet, mint csomó, dagánat mutatkozik. 2. A májas és véres hurkákhoz szükséges húst lágyra főzzük úgy nehezebben romlik meg. A hurka töltelék ne legyen nagyon hig, hogy a levegőn vagy füstben hamarább kiszáradjon. 4. Mivel a vékony hurkák hamarabb száradnak k;, mint a vastagok, azért nem tanácsos a disznó gyomrát hurkatöltésre alkalmazni. Mennél vékonyabb a bél, annál kevésbbé kell a kolbász romlásától tartani. 5. A hurkákat addig hagyjuk füstölni, mig száraz és kemény lesz. Ez óvóintézkedések elhanyagolásában és avval, hogy a fával észszerütlenül takarékos- kodnak, miáltal a hurka kevéssé füstölődik meg, óriási bajokat okoznak az emberek maguknak és ez az oka, hogy most sokkal tömegesebben fordul elő a kolbász mérgezés. Enyhe télen mégszükségesebb az erős füstölés, mert a langyos idő még inkább elősegíti a rothadást. A közönséges megsavanyodott hurka ugyan nem méreg és igy megtörténhetik, hogy káros hatás nélkül is elfogyasztható. De ez semmiesetre sem egészséges, mert a gyomorban emésztetlenül marad. Ha az ember mégis abba a helyzetbe jut, hogy ilyen romlott, mérges kolbászt evett és ha utána undor, rosszullét és gyomorfájás áll be, úgy rögtön orvost kell hívni és ha ezt nem kaphatja, mindjárt úgy vegyünk rögtön hánytatót, szükség esetében egy evőkanálnyi konyha só vagy mustárpor is megteszi. Utána 13 gramm glaubersót adjunk a betegnek s inni czukrosvizet nyers tojás fehérével. A gyümölcsmag vetéséről. Némelyek a tavaszi, mások az őszi vetést tartják helyesebbnek, sokan pedig azt tartják, hogy követni kell a természet ujjmutatását s a gyümölcsmagot akkor vetni el, mikor a gyümölcs megért. Bármely időszaki vetést kövessünk is azonban, a legfőbb szabály az, hogy ép, egészséges magokat vessünk el, melyek csiraképességében bizhatunk. Ennélfogva, ha lehet, csak oly magokat vessünk, melyeket magunk gyűjtöttünk, a mi könnyen lehetséges, ha gyümölcsevéskor el nem hajigáljuk, hanem összegyűjtjük a magokat. De egyszersmind mellőzzük a beteg fából szedett vagy férges gyümölcs magjait, mert az olyanokból kikelt csemeték örökölni szokták a betegséget, satnya, rövidéletü alanyokat adnak. A vetéshez akár nemes- akár vadfának magvait használhatjuk; sőt, a vadfa magvairól azt állítják, hogy erősebb, szivósabb életű fák lesznek belőlük. Ha a magvakat friss állapotban, nyáron vagy őszkor el nem vetjük, hogy tavaszszal sikerrel járhassunk el, a magvakat a télen át rétegezve, vagyis homok és kevés törött faszén közzé keverve, ládákban valami szellős, hűvös helyen kell tartanunk és arra is legyen gondunk, hogy az egerek el ne pusztítsák, vagy a penész meg ne támadja. Az elavult vagy nehezebben csírázó magvak életerejét feléleszthetjük: áztatással vízben vagy hígított trágyalében; leforrázással úgy, hogy a magokat szitába teszszük és rájok forró vizet öntve, néhány perczig letakarva gőzöltetjük; a leggyakoribb eljárás azonban a fent említett rétegezés, vagy ha a magvakat nedves földben csíráztatjuk. Minderre azonban alig van szüksége annak ki saját magvait frissen veti el. A különböző magvakra nézve jegyezzük meg még a következőket: Az alma- és körtemagvakból lehetőleg a szép domboruakat használjuk és a körtemagvát a vetés előtt jól mossuk meg, különben az enyves nyálka, mely borítja, gyakran meghiúsítja kikelésüket. A szilva-féléket jó néhány napig trágyalében áztatni, csíráztatni, vagy rétegezni.
