Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-20 / 42. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 333 A gyufa feltalálója. Szegény magyar diákgyerek volt ő, Bécsben tanulta a felsőbb tudományokat. Irinyi Jánosnak hívták. Világraszóló találmányának nem ő, hanem mások vették hasznát. Igazán egyszerű magyar kálvinista módon, mikor kérdezték tőle, mit kíván a találmányáért, azt felelte: három garast, mert annyiért vette a boltban a hozzávaló anyagot. Irinyi János 1819-ben született a biharmegyei Nagy-Létán. Iskoláit Nagy-Váradon és Debreczenben végezte, aztán Bécsbe ment az egyetemre s ott a vegyészeti tudományokat hallgatta nagy előszeretettel. Egyszer a vegyészettan tanára kísérleteket mutatott be a hallgatóságnak. Be akarta bizonyítani, hogy ha kénvirágport összevegyitnek és dörzsölnek ólom- oxiddal, meggyulad. Ámde a kísérlet nem sikerült. Ekkor Irinyi azt gondolta magában, hogy ha a tanár kénvirág helyett foszfort alkalmazott volna, akkor a mutatvány bizonyosan sikerül. Haza ment tehát és még akkor este csinált foszforos gyufát. Hozatott a boltból ólompirt, választóvizet és foszfort s ezeket összevegyitve, az igy nyert anyaggal apró fácskákat kent be. Tíz darab gyufát készített ilymódon s kirakta az ablakpárkányra száradni. Aztán elment egy kávéházba, hol magyar lapokat lehetett olvasni. Jó későcskén aztán haza ment a lakó társával együtt s a sötétben tapogatva megkereste a száradás végett kirakott gyufákat, s egyet megpróbált a falon. íme, a fácska meggyuladt. Reggelre kelvén az idő, elmentek az egyetemre s Irinyi a gyufáit elővette s megmutatta a vegytani professzornak s a körülte levő diákoknak. Lett nagy álmélkodás, midőn a fácskák fellobantak. Nosza tanácsolták mindjárt az ifjú feltalálónak, hogy kérjen szabadalmat a gyufájára. De biz ő nem sokat gondolt erre, nem is tartotta valami nagy dolognak az egészet. Elbeszélte mindenkinek, hogy jött rá, hogy készítette. Persze hamarosan hire terjedt s bezzeg akadt mindjárt vállalkozó, aki hajlandó volt gyufagyárat állítani. Ez a valaki e^y Rómer nevű magyar ember volt, ki Bécsben, mint kereskedő megszedte magát. Ez kérdezte Irinyit, hogy mennyiért adja el neki a találmányát, majd ő megpróbálja a gyár felállítását. Irinyi eleinte nem kért semmit, de aztán mégis 60 forintot elfogadott, hogy azzal hazamehessen. Haza is ment s később egy néhány hónap múlva, midőn megint Bécsbe ment vissza, már akkor az utczákon javában árulták az ő gyufáját. De Irinyi nem sokat törődött vele, maga sem gondolta, hogy a találmánynak óriási jövője lehet. Azt hitte, csak mint tréfa, játékszer terjed el. De bezzeg midőn hirtelen óriási kelendőséget vett a Rómer gyufája, Irinyi is gondolkozóba esett s 1840-ben „ gyufagyárat állított Pesten, a Józsefvárosban, az Osz-utcza és József- utcza sarkán s olcsóbban adta gyufáit, mint a bécsi Rómer-gyár; 5000 darabot számláló gyufacsomagnak 1 frt 15 kr. volt az ára. Hét esztendeig működött a gyár, de Irinyi belevesztett, nem kellett a magyar embernek a gyújtó, aczél-kova, tapló járta azután is. A kényelmes gyújtó nem bírta meghódítani a világot. 1848-ban, a szabadságharczban vesz részt a derék Irinyi; a nagyváradi puskaporgyárat vezette, s mázsaszámra készítette a magyar kormánynak a puskaport. A harczok elmúltával a magánéletbe vo nult vissza, s vértesi birtokán halt meg 1895-ben. A derék feltaláló világraszóló találmányát aztán német, franczia, angol el akarta disputálni. Mindegyik a maga emberének tulajdonította a feltalálás dicsőségét. Irinyit ez nem bántotta, csöndes elvonultságban élve, nem törődött a nagy vitákkal, melyek a feltalálás dicsősége körül folytak. A gyufa ma már oly átalános eszköz, a mely nélkül el sem lehetnénk. A világ minden részében hihetetlen mennyiségű gyufát készítenek. (Azért csak kérj magyar gyufát. Szerk.) MAGYAR KIS GAZDA. Aki saját borát visszaváltja. — Hogy ereszt a szőlő koma ? — Lehetősen, komám. — Hát osztég mennyi lesz eladó? — Bizony eladom én az u t o 1 s ó cseppig. Mert hát hogy kell a garas a háznál. — A múlt esztendőben is úgy tettél I — Úgy e ám ! — De hát azért el kellett úgy hébe-hóba egy kis bor. Keresztelő is volt. Disznót is öltetek. Meg osztég úgy vasárnapi szent sátorosokon. — Úgy van koma. — Hát osztég honnan hoztad? — A kocsmából. — Hiszen oda adtad el a borod. — Oda biz a’. — Hogy adtad literit? — Tizenhatával. — És, mikoron neked kellett koma, hát mennyiért váltottad-e vissza? — Negyvenével. — No látod, én nem igy teszek. Én meghagyok annyit, a mennyi egy tisztes gazdaháznál dukál. Ázt osztán csínjával, módjával bé’osztom. Mert már csak ha bort iszom, a magamét szeretem innya. József főherczeg tengerije. Cserháty Sándor a növénytermelési kísérleti állomás vezetője Darányi földmivelésügyj miniszter megbízásából egyebek mellett számos tengeri termelési kísérletet végzett az ország különböző vidékein. Ezekről a kísérletekről most számol be Cserháty, aki konstatálja, hogy a legjobb tengerit a József főherczeg alcsuthi uradalma szolgáltatta. Jelentésében ezt mondja : Az alcsuthi tengeri kora érése és bőven termő sajátsága miatt leginkább ajánlatos. Az alcsuthi tengeri az olasz eredetű pignolettónak javítása, különösen szárazabb éghajlat alatt terem bőven. Azért is felette ajánlja, hogy különösen ellenáll a kukoriczamoly pusztításának. Újabb ötezer ló Délafrikában. Magyarországból hir szerint az angolok mintegy ötezer lovat fognak vásárolni. E czélra e hó folyamán és novemberben hat nagy gőzös érkezik a fiumei kikötőbe, a melyek egyrészét ott fogják istállókká átalakítani. Almatermés Mármarosvarmegyében. E vármegyében az idén kitűnő almatermés volt, s látjuk is az eredményét, amennyiben a vasúti kupék napról-napra telnek megfele és mennek külföldre. A vasút mentén Lonkától egész Husztig mindenütt élénk kereskedelmi forgalom van az alma vétel eladásában. Itt vannak a külföldi kereskedők ; egyik részük letelepedett Szigeten, másik része Técsőn, mindkét helyen a megtermett almát legnagyobb részt már megvették és most foly a nagy forgalmú almaszállitás. A mint hiteles forrásból értesülünk az eddig megvett mármarosi gyümölcs u. m. alma4 körte, szilva, dió, közel egy millió korona értéket képviselt és ennyi pénzt hozott be e vármegyébe. Itt nyilatkozik meg az eredménye a gazdák szorgalmának és ügyességének a kertészet terén. Példaadás ez és kezdet, és mi úgy hisszük és reméljük, hogy 10—20 esztendő múlva to millió korona lesz a gyümölcsből Máramarosmegyének a bevétele. (Adja Isten, hogy a többi vármegyékből is ilyen híreket hozhassunk és ilyen reményeket jelezhessünk. Szerk.) A paradicsom használata napjainkban oly elterjedt, hogy talán nincs valamire való család, hol azt frissen, befőzve, vagy aszalva ne használnák. A két előbbi mód általános gyakorlatban van ; mig az utóbbi módon csak kevesen használják azt. Talán azért, mert az aszalt paradicsom használata télnek idején nagyon egyoldalú; mert csak a húsleves és
