Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-20 / 42. szám
332 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Teringettét —kiáltott az épen tűzhöz érkező öreg vinczellér, már ez aztán szépen megy. Éppeg úgy csinálják, mint mikor fiatalok voltak. Mikor a hamis Gergely megvette a szelíd, csendes leánynak szivét... És ujra-ujra felhangzik a szép nóta: Szüret után lesz az esküvőnk ! (í'í‘.) Sebők magyaráz. „Nem boldog a magyar!“ Ezt a keserű tapasztalatot adta elő nekem a nyáron Sebők, a szőlőpásztor. Úgy esett a dolog, hogy nagyon lehorgasztott fővel találtam az öreg Sebőköt szőlőkapálgatás közben, hát megkérdeztem tőle: Mi baj van öreg? — Hát tetszik tudni, megint egzekválnak e miatt a kis ház miatt — s dühösen bök nagy ujjával a garágya mellett álló viskója felé — nem hágy nyugton a törvény. — Kevés szóval, öreg, sok az adó ? — Nem is leszünk mi bódogok, kérem aláson sose, mert elvitte tüllünk a német. — Hogy-hogy öreg, — kérdeztem tőle meglepetve. — Hát tetszik tudni, mikor már az Isten a nemzetségeket is mind megteremtette, hát asz’onta, hogy: „Na nemzetségek, a ki hónap legelőször fel- kél, annak beteljesítem a kívánságát.“ — Hát a német kelt föl legelőször. Kérdezi az Isten tülle: „Mi kell német?“ — Bódogságot meg könnyű életet adj Istenem. — Meglesz német, — szólt az Isten. Másodiknak jött a magyar. — Mi kell magyar? — kérdezte az Isten. — Boldogság, Teremtőm, meg könnyű élet. — Későn jöttél, elvitte már a német — válaszolta Isten. — Na akkor nagy iga szakadt ránk, — sóhajtotta a magyar. — Na hát akkor legyen a tied az iga — mondta rá az Isten. — Nem is bódog oszt’, a magyar azóta, — mondta az öreg Sebők, nagyot sóhajtva. Jött aztán a zsidó. — Mi kell Izráel népe, — kérdezte az Isten. — Boldogság meg könnyű élet, Ur-Isten. — — Elvitte a német már régen. — Na mi akkor csalódtunk, — jajgatott a zsidó. — Legyen hát akkor a tiéd a mások csalódása — mondta rá Isten s innét van csak a nagykamatos pénz is. Jött végtire a czigány. „Mi kell czigány.“ — Bódogság meg könnyű élet, — kiabálta mán messziről. — Elvitte a német. — Dikhec mán, akkor sipen kimaradtunk. — Na hát maradjatok is ki mindenbül, mondotta rá Isten; nincs is a czigánynak semmiből jussa, mindig csak a falu végin kóborog. így mondta el nekem az öreg Sebők a nemzetek sorsát. Mikor befejezte magyarázatát, nagyot vágott kapájával a földbe, lehet, hogy nagyon erős volt a dudva töve, de az is lehet, hogy talán a németre gondolt. Másnap megint összatalálkoztam az öreggel, már nem volt olyan szomorú, de még mindig azon töprenkedett: —• Hogyan lehet a’, hogy a német csak mindig csak a ser mellett ül, oszt’ mégis jól megy a sorja. — A magyar meg dolgozik, oszt’ még sem B. G. ÜGYES-BAJOS DOLGOK. A külföldi postautalványok. A magyar királyi posta október elsejétől fogva uj sárga szinü blankettákat adott ki a külföldre, tehát Ausztriába és a megszállott tartományokba szóló postautalványok föladására. Az igazgatóság kért a közönséget, hogy a saját érdekében írja rá az utalványra az országot is, a hova a pénzt küldi. Önálló puszták adókedvezménye. Ismeretes dolog, hogy az önálló puszták azon községhez, a hová közigazgatásilag tartoznak, a közterhekhez csak fél községi pótadóval járulnak. A közigazgatási bíróság egy konkrét eset alkalmából kimondotta, hogy a községi féladókedvezmény a föld- és házadóra vonatkozik, a tőkekamat és járadékadóra ez a kedvezmény ki nem terjed. A cselédkönyvekről. A belügyminiszter ur elrendelte, hogy a cselédkönyvet minden írni tudó cseléd sajátkezüleg tartozik aláírni. Vigyázni kell azért erre a cselédkönyvek kiadásánál, valamint a cselédfogadásnál is. Ez azért fontos, mert a cselédkönyvnek olyannak kell lenni, hogy abból a cseléd személyazonossága megállapítható legyen. Már pedig, ezzel kevesebb visszaélés történhetik, ha a cselédkönyvben benne van a cseléd sajátkezű névírása is. így aztán ha valaki ellopja is az ilyen cselédkönyvet, hamar rajtakapható, mert a más írását utánozni nem könnyű dolog. EGYRŐL-MÁSBÓL. Uj „holttenger-, Sven Hédin, a hírneves svéd utazó Tibetben nagy sóstengert talált, mely szintén olyan érdekes, mint Palesztina «holttetigere.» Óriási kiterjedésű, de nem mély ez az uj «holttenger.» A parttól egy kilométerre gyalogolni kell a vízben, hogv a csónakot elérjük s azután még egy kilométerre kefl azt lábolva huzni, hogy azon podgyászszal lehessen evezni. A viz sóval teljesen telítve van, a fenekén szilárd sóréteg fekszik, úgy hogy a járás rajta nem kellemes. A csónak, evezők és az utasok ruhái rövidesen mész- fehérségü sóréteggel vonódnak he s minden csepp viz megszáradva, kis fehér gömböt hagy hátra. A partjai éppen olyan kihaltak, mint a holt-tengeré. Népszámláláskor. Népszámláló: Mi a foglalkozása t Fél: Napszámos. N é p s z á m 1 á 1 ó : Menti nyit keres '! Fél: Ezer koronát.. Népszámláló: Évente'? Fél: Naponta. Népszámláló: Hallja, megbirságoltatom,. ha bolondozik. Fél: Kérem, én egész komolyan keresek, de nem — találok. Tréfás kérdések. 1. Milyen kas állat"? 2. Milyen ló van a tengerben ? 3. Milyen alapja nincs egy háznak se "? 4. Milyen ősz vigyáz a kertre ? 5. Milyen ék van minden házban"? 6. Milyen ágból olvashatunk "? (Megfejtés a jövő számba.) Koczkarejtvény. Ezen betűk úgy hetyezendők el, hogy felülről lefelé, jobbról balra ugyanazt a szót adják. (Megfejtés a jövő számban.) p P P A A A A P A bódog.
