Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-20 / 42. szám
MAGVAK FÖLDMIVELŐ 331 ■veszélyes sérüléseket szenvedtek. Tabágyi és Bokros másnap bele is haltak sebeikbe. A verekedésben résztvett ujonczok nagyrésze még azon éjjel megszökött a faluból s másnap a katonai hatóságnál jelentkeztek, nehogy a csendőrség kezébe kerüljenek. A csendörség megindította a nyomozást s eddig több letartóztatás történt. íme, tessék gondolkodni és a jövendőben a kétféle búcsú zás közt választani. Kis Gazdák szervezkedése. E czimen igen örvendetes eseményről olvasunk a fővárosi újságokban. Hogy t. i. Torontál megyében legújabb időben igen sok uj gazdakör alakult. A földmivelésügyi miniszter legutóbb a kis- pécsai, nagytószegi, zsombolyai gazdakörök alapszabályait erősítette meg. Csak tovább... tovább magyar gazdák! Bár mennyire örülünk a jó hírnek, még mindig szomorúság fog el, ha reágondolunk: hány és hány községben alusznak, haldokolnak a nemtörődömség karjai közt. Itt az idő! Ébredjetek tehát kis-gazdák. Alakítsatok gazda olvasóköröket! A korai dohányzás. Alig cseperedik fel a fiú, talán még az eskolá- ban sem tett eleget a legkisebb kötelességének : már neki adja magát a dohányzásnak. És be kell vallanunk, hogy legtöbb szülő nem csak nem áll útjába, án még talán rávezeti, elnézi és mosolyog rajta. Akár hány apa örömét leli benne, ha fiát dohányozni látja. Dicsekszik vele, hogy hát az ő fia már füstölni is tud. Hej p.edig, nem sejti sok szülő, hogy mily káros szokásba, szenvedelembe kergeti belé gyermekét. Az ártatlan, gyermekcsinnak látszó cselekedet rendkívüli bajokat hordoz méhében. Mert a korai dohányzás megtámadja a gyermekek egészségét. Akár a korai pálinkaivás. Megrontja a gyermek gyomrát, tönkreteszi idegeit, elerőt- leniti, satnyává, véznává teszi. A gyermekek legnagyobb veszedelmet hozhatják a dohányzással úgy a családra, mint egész községekre. Hányszor borítják e miatt a házat, termést és egész községeket lángba. Azt hiszszük, nem kell példákat felhoznunk erre. Hiszen minden község keservesen okulhatott már ez irányban. De gazdasági szempontokból sem kellene megengedni a korai dohányzást. Mert való, hogy a ki korán kezdi meg a dohányzást, annak valóságos szenvedelmévé válik ez a szokás. A gyermek mindegyre azon fogja törni a fejét, honnan szerezze be a dohányhoz, szivarhoz szükséges pénzt. A korán dohányzók legtöbbnyire korán fognak lopni is. Elsőben krajczárokat a szülőktől. Aztán, mint esetek bizonyítják, elhordják és eladják a szülők holmiját, búzáját, tengerijét. Nem rettennek vissza attól sem, hogy más portájáról, mezejéről, szőlőjéből csenjenek el valamit, csakhogy pénzhez és igy füstöléshez juthassanak. A korai dohányzás oka, hogy Magyarországon rengeteg pénzt elfüstölnek. A gazdák is sokszor a legszükségesebbet nélkülözik, de a dohányra a föld alól is kikeritik. Egy-egy családban aztán bizony szörnyű nagy adót kíván a gazda dohányzási szenvedélye. Azért a szülők legyenek rajta, hogy a gyermekek a korai dohányzásra rá ne szokjanak. TÁEGZA. Szüret után lesz az esküvőnk! Régen nem volt vigság az Édes Gergely gazda szőlőjében. O is úgy járt, mint annyi más ezer és ezer ember. Kikötött rajta az az apró bogár, a minek, hogy neve filokszera, közönségesen tudva vagyon. Ott állott az a szőlő földje éveken keresztül kopaszán, ütöttem mint azárva gólya, a melynek nincsen pártfogája. Édes Gergely feléje se ment. A borházra is úgy nézett, ha a távolból meglátta, mint valami elátkozott várra. Szinte azt gondolta, hogy a kegyetlen filokszera ur tartja megszállva. Hanem hát nincs oiyan hosszú, a minek vége ne lenne. Édes Gergely makacssága is megtört. Neki eresztette gondját, munkáját az uj szőlő mivelésnek. Imhol, a hosszú, fárasztó munka, türelem — az idén teremte meg az első valamire való édességét. Hej pediglen la, sokszor mondogatta az anyjoknak. ' — Deres ember leszek én már akkor, mikor megvest szüretelünk. — Nem baj, felelt az asszony boldogan. Hej, apjok tudod, akkor is édes leszen a mi emlékezetünk. És az apjok lelkében megzendült egy húr erre a szó beszédre. — Anyjok, hát szüretelünk ? — Én hiszem! — Eldalolod nekem még egyszer azt a nótát? — Melyiket apjok? — Tudod, mikor puttonos voltam itt la az ’des apád szőlőjében, mikor te kezted meg a nótát: Szüreti szint ölte, két kis húgom ajka Meglátszik a szőlő édessége rajta ! Az asszony mosolygott, mint a gyermek, az apjok meg csak folytatá. — Tudod, mikor a kádba beemeltem a szőlővel telt puttonyt, osztég oda súgtam neked : — Hej, gyöngyöm, aranyos virágom, nem lesz más az én feleségem. — Ugyan apjuk, ne légyen már olyan gyermek. Hiszen az már régen volt. — Úgy érzem, mintha most történnék. Mert nem csak súgtam bizony én, de szaporán meg is csókoltalak. — Enyje apjuk, hát hogy lehetsz ilyen ? Sose beszéltél te ilyeneket. Édes Gergelynek fekete haja közzé bizony hogy tűzött az idő egy-egy ősz szálat. De hűségesen megérkezett a szüret is. Még pedig bőséges, édességes, szép szüret. Előkerültek ujfent a nagy kádak, szüreti edények. Népesek lettek egyszerre a szőlőhegyek. Serényen folyik, de vigadozások közt a szedés. Estenden pásztortüzek gyulnak és felhangzik a dal : Ez a kis lány nem lesz mindig árva, Szüret után én leszek a párja. A tűz magasra lobog. Apjuk hallja a nóta hangjait. Szemében megcsillan a jó eső öröm- köny. — Hallod-e anyjok ? — Hallom apjuk. — Emlékszel reá, mikor mi énekeltük, daloltuk ezt itt 1 — Akkor volt boldog idő. — Hát most nem vagy boldog! — Boldog vagyok, mert szeretjük egymást. — Csókolj meg anyjok. — Ugyan apjuk. Mire az asszony a szabadkozót kimondotta, már a csók elcsattant...
