Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-20 / 42. szám
330 MAGYAR FÖLÜM1YELŐ Magyarország legyen valóban a magyaroké. — A Tátra gyöngye. — Hogy is énekelte Petőfi Sándor ? Ha a föld Isten kalapja, úgy hazánk bokréta rajta! Ily merészen mondja ki a mi költőnk, hogy mi szép, mi fönséges ez a magyar föld, melyet a Gondviselés annyi bájjal ékesített fel 1 Ah, de mit ér, ha a magyar föld nem marad a magyaré, hanem apránként, észrevétlenül idegen kézbe csúszik át. A fölébredés annál szomorúbb, gyászosabb leszen, ha egyszer csak veszszük észre, hogy e földön mindenkinek van otthona, csak a magyar idegen, bujdosó ? Régen hajtogatják ezt a szomorú dolgot az agrárok, földvédők. A kik azt akarják, hogy Magyar- ország legyen valóban magyar! Régen sírnak fel, valahányszor egy-egy legkisebb darabka zug kiesik Szent István koronájából. Mert úgy tudjátok meg, hogy e föld azé a szent koronáé. Ha talpunk alatt meginog e föld, inogni fog az a hatalmas korona is, mely összetartotta ezer éven át a magyarságot. Egyszer csak az a hir verte fel az aggódó lelkeket, hogy a Tátra gyöngye, a szent korona egyik legragyogóbb gyémántja : a Csorbai-tó alku alatt van. Hogy eddigi tulajdonosa Szentiványi József tárgyalásokat folytat egy idegen herczeggel, a ki 3 millió koronát kínál a lóért. Hála Istennek, hogy ez a tárgyalás előbb (tiz évekkel például) nem történt. Mikor Magyarországon úgyszólván senki sem törődött a földdel. Akkor bizony könnyen megtörténhetett volna, hogy ma már — nem a miénk a Tátra gyöngye. Most azonban nem ment a dolog oly könnyen. Ma már e hazában megszólal a földvédők hatalmas kürtje: — Ne engedjétek a magyar földet! Magyarország legyen valóban a magyaroké. De maga a kormányzat is kötelességének tartja e kürt szót nem csak meghallgatni, de valójában megmenteni a megmentendőket. A Csorbái tó állami birtok lett. Darányi miniszter megvette az állam számára. Igazán emelkedett lélekkel emelünk ezért a föid- mivelésügyi miniszternek kalapot. Nemcsak hazafias érzésünk van ezzel megnyugtatva, de reményt nyújt nekünk e lépés a további, a törvényhozás utján való cselekedetekre. A Csorbái tó megvásárlása üzleti szempontból is nyereséget jelent az államnak, mely a még szükséges nagyszabású befektetésekkel igazán első rangú európai üdülőhelylyé alakíthatja. Igen érdekes fejleménye ennek a vásárlásnak, hogy a csorbái tónak az állam kefére kerülése nagy lökést ad a parczellá- z ásnak. A miniszter ugyanis állami birtokot ad cserébe és bizonyos összeget kell ráfizetni. Ezt az összeget úgy teremti elő, hogy állami birtokokat fog parczellában eladni, még pedig olyan helyeken, ahol erre a legnagyobb szükség van. Jó mondások. A rossz akarat számára nincs oktatás. — Az őszinte akarat is érdem már. — Az akarat a lélek végrehajtója. — Nincs nagyobb hatalom az akaratnál. — Az akarat a jellem alapja. — Önuralom az akarat legszebb diadala. — A kitartó jó akarat gyümölcse erény. — A legizletesebb gyümölcs a munka fáján terem. — Munkás ember ritkán beteg. — Ki sokat fontol, keveset cselekszik. — Nincs rosszabb betegség az unalomnál. — Munkásság az élet sója. — A munka megőrzi: az unalomtól, bűntől és nyomortól. — Munka az erény forrása. — Munka az ember hivatása. — Munka bére tisztelet. — Pihenni még ráérünk a sírban. Tűzoltók ünnepe. Ki ne hallott vagy olvasott volna József főher- czegről, mint lelkes tűzoltóról. A legmagyarabb főherczeg számtalan társadalmi nemes intézmény élén állva, gyönyörű példáját adja annak, hogy a legmagasabb méltóságban is emberül kiveheti részét minden magyar polgár a társadalmi munkából. József főherczeg évtizedekkel ezelőtt megalakította Alcsuton és környékén például a tűzoltó- egyletet. És tette ezt ám nem úri passzióból,, kedvtelésből, hanem emberbaráti szeretetből, a közjóért. És higyjétek el ám azt is, hogy nem játékból. Hiszen ő maga az ország első, legkiképzet- tebb, legbátrabb, leglelkiismeretesebb tűzoltója. És az ő munkáját nem csak múló lelkesedés jellemzi, hanem aczélos kitartás. Hiszen, mint tűzoltó öregedett meg és ma is fiatalos hévvel van ott lelke, szive, tanácsa, segedelme, a hol az országban tűzoltók érdekeiről van szó. Az alcsuthi, továbbá az uradalmi pusztai tűzoltóknak nem csak amolyan disz főparancsnoka, hanem tényleges vezére, ki a veszély idején elsőnek rohan a veszedelem helyére. Tűzoltóival valóságos bajtársi viszonyban van. A napokban is megmutatta, hogy mennyire becsüli őket. Maga köré gyűjtötte és ünnepet rendezett számukra. Mi ünnep volt ez? Az ő tűzoltói közül azokat, a kik megszakítás nélkül 10—15 évet szolgáltak, szolgálati éremmel tüntette ki. Saját kezűleg tűzte a kitüntetés jelét a derék tűzoltók mellére. Isteni tisztelet után ugyanis tűzoltó egyenruhájában a csapatok élére állott, őket a gyakorló térre vezette, ahol lelkesítő beszédet intézett hozzájuk, mi közben az érmet átadta, számszerint 41 tűzoltónak. A lelkes éljenzés után az összes tűzoltóságot megvendégelte. íme, a legmagasabb példái Csattanós bizonyíték egyszersmint ez a szép ünnepély arra, hogy a kitartás, a hűség, az önzetlen munkásságmindenben gyümölcsöt hoz. A különbség. Évről évre és annak idejében kérve kérjük a szülőket, elüljáróságot, hogy a- katonasághoz berukkoló és otthonról búcsúzó legényeket vegyék oltalmukba s hallgassák meg a mi tanácsunkat és legyenek rajta, hogy a legényeket tisztes ünnepségek közt fogadással bocsássák el a község határából. A minapában örömmel olvastuk, hogy néhány községben ez az ünnepség csakugyan megtörtént. A fiuk elvégezték vallásbéli kötelességüket, fogadalmat tettek és övéiknek, az egész községnek áldásai közt indultak a hosszú és nehéz katonai életre. De hány és hány községben mit sem akarnak tudni az ilyen áldásos, kegyeletes szokásról. Hej pedig megbánják ám I Hej mily különbség van azoknak a legényeknek a búcsúztatása közt, akik a templomból mennek el három évre szolgálni a királyt, meg azoké közt, akik az utolsó estét át- dorbézolják! Énnek a különbségnek megvilágítására élénk példa a következő tudósítás: A tótfalusi ujonczok- nak vasárnap kellett volna berukkolniok s hogy kellőképen búcsúzának az itthon maradt czimborák- tól, szombaton este nagy mulatságot csaptak. A mulatság egyideig békességben folyt, később azonban kitört belőlük a virtus s megtámadták a velük együtt mulató czi vile két. A verekedésnek szomorú vége lett. A mulatók nagy része véres fejjel menekült, mig Tabágyi András,. Bokros Ferencz, Matók Péter és Szikra József élet-
