Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-13 / 41. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ Ti pedig magyar nép, ne induljatok el a parczellázó hiénák csalfa Ígéretei után, hanem mielőtt kimondanátok a b-t rágjátok jól meg az á-t. Munkássegitő alapok. Olvasóink közül számosán kérdezősködnek arról, hogy miben áll az úgynevezett munkássegitő alapok kérdése ? Különösen, hogy hirt adtunk azon örvendetes eseményről, melyszerint a földmivelésügyi miniszter ur 154 ezer koronával gyarapította a községi munkássegitő alapokat — keltett ez az ügy nagyobb érdeket. No hát mi szives készséggel leszünk rajta, hogy olvasóink ezt az ügyet jól megértsék. A munkássegitő alapok szoros összefüggésben vannak a bölcsen megalapított munkástörvényekkel. Ezek a törvények előírják úgy a munkát adók, mint a munkások jogait és kötelességeit. Igazságot akar e törvény itt is, ott is, és mint a tapasztalás igazolja bekötött szemmel, az igazság mérlegével Ítélt és ha szükség volt büntetett urat és szegén}? embert egyarányosan. A büntetések közt van a pénzbüntetés is. Sokszor gyanakodva kérdezte vagy kérdezi a nép, hogy hát efajtájú büntetésekből befolyó pénzek hova lesznek? A törvény úgy intézkedett atyámfiai, hogy a földmivelésügyi miniszter ur ezeket a büntetés pénzeket visszaajánlhatja a munkások javára, hogy ezeket is fölhasználva a községekben eddig is sok helyen meglevő segítő alapokat erősítsék. No hát a jó miniszter ur ezeket a büntetéspénzeket csakugyan a segítő alapok erősítésére fordítja. De nem csak ezt teszi! Mint előbb is mondottuk, ő maga is rajta van, hogy ezek az alapok erősödjenek, őszen csak a minap irtuk hogy 154 ezer koronát juttatott ez alapoknak. Látom azonban atyámfia, hogy homlokodat rán- czokba szeded, mert a dolog velejével még most sem vagy tisztában 1 Mi volna ugyanis czélja ezeknek a segítő alapoknak? Hányszor történik, hogy a munkás ember — nem a saját hibájából — munka nélkül marad. Hej, ezek a napok keserves, siralmas napok a munkás ember családjában. No hát ezeknek a siralmas napoknak keservét fogja majd enyhíteni a községi segítő alap. Hogy- hogyan ? A munkát nem kapó munkás segítséget, vagy k i s kamatra kölcsönt kap majd ebből az alapból, hogy addig mig munkához jut, családját fenntarthassa. És hogy senki emberfia ne mondhassa, hogy hát itt valami igazságtalanság fog történni: ebben az intézményben, illetőleg vezetésében, kormányzásában a munkások is részt fognak venni igazságos arányban És kikérik majd véleményüket, tapasztalataikat is. Ámde, hogy ez az igen-igen áldásos intézmény megkezdje működését még egy kevés idő kell. Mert azalapoknak gyarapodniok kell, hogy kibírják a nagy terheket. Tehát csak türelem és megleszen ! Egy öreg földmívest szólított meg a minap az uradalom uj ispánja. — Hogy van bátyó '? — Fáradtan, espán uram. — Hát hol fáradt el ? — Az élet utján, válaszolt az öreg földmives. — Vagy úgy ? = Igen espán uram, mert nálunk az öreg embert fáradt embernek nézik ám. Egyenes, józan magyar észjárás bi’z ez! Az aradi vértanuk napja. Nem szabad feledni a nemzetnek azokat a hősöket, kik a harcztéren mint hősök harczol- tak a haza függetlenségéért, a szabadságért és a kiknek épen ezért kellett meghalniok, nem ott a harcz- mezőn, hanem a gyalázat fáján, a bitón, hol a nemzet vértanúivá lettek. És ki a nemzet ? A nemzet nagy testét ti képezitek magyar nép! Azért ne találkozzék egyetlen egy lélek sem köztelek, ki ne tudná, hogy a magyarnak október 6 ika szent, kegyeletes nap, melyen minden esztendőben kegyelettel kell megemlékezni azon 13 vértanúról, kik a hazáért bátran, magyar hősökhöz dicsőén haltak meg! Meg is emlékeztek róluk — az egész hazában. Gyászisteni tiszteletet tartottak a templomokban. Az ország szivében Budapesten a derék egyetemi ifjúság lelkesen rótta le kötelességét a mi vértanúink emlékével szemben, Aradon pedig mély és őszinte gyászünnepély volt. A földmives nép is szenteljen sóhajt, emlékezetet, imádságot azokért a hősökért, kik a magyar földet védték, a magyar szabadságért küzdöttek és haltak meg. A mi újságunk e számban közli az aradi vértanuk emlékére emelt díszes szobornak képét. Csontos Dömötör bíró uram csöndes órái. — Most osztég vót mit olvasni. Szinte szédült már az embör feje ettől a sok választási okvetetlen- kedésektül. — Olvasom, hogy bizony itt-amott nagy volt ám az küzdelem. De vótak ám, a hol egyhangon kiáltották ki. így a gazdák ősz vezérét gr. Károlyi Sándort is. Úgy is köllett annak lenni. Göncz amúgy kitett ám magáért. — Az agráriusok bizony elég helyen győztek, így olvasom, hogy gr. Zselénszki Róbert, a tüzes agraris vezér is tagja lészen az országháznak. Igen, meg Rubinek Gyula, Scitorszky János, Bujanovics Gyulát, Apponyi Gyula grófot — és a többit. — Olvasom, hogy Jászberényben csufondáros dógok mentek. No de azért beszorították a derék jászok Apponyi Albert gróf urat. — Hanem ezt már sohase hittem! A vén gyene- ralist, Tisza Kálmánt Nagyváradon megbuktatták. Lám-lám igy múlik el még a leghíresebb miniszterek dicsősége is. Most már la osztég, még az országházába se engedik be, holott valaha ő volt annak az háznak nagyhatalmú gyenerálisa. Lám, lám. Ilyen az élet uramfia 1 ill ill ill ill ill ill Jl ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill Kérdésre felelet. Mult számunkban közölt, eskoläs fiuknak való »Tréfás kérdések«, »Számtani feladvány« és »Fogós kérdések« helyes megfejtését most — s az ezután megjelenőket is mindig a megjelenés után következő héten — a fenti czim alatt közöljük. Felelet a tréfás kérdésekre: 1. Kalapács. 2. Szekérben. 3. Ajtó. 4. Holló ő. Sir. ß. Gábor. Felelet a számtani feladványra: 50 drb. 2 krajczárost, 25 drb. 3 krajczárost és 25 drb. 5 krajczárost vett. Feíelet a fogós kérdésekre 1. Lyuk. 2. Füst.. 3. Árnyék.
