Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-13 / 41. szám

MAGYAR FÖLDM1VELŐ Ti pedig magyar nép, ne induljatok el a parczellázó hiénák csalfa Ígéretei után, hanem mielőtt kimondanátok a b-t rágjátok jól meg az á-t. Munkássegitő alapok. Olvasóink közül számosán kérdezősködnek arról, hogy miben áll az úgynevezett munkássegitő alapok kérdése ? Különösen, hogy hirt adtunk azon örvendetes eseményről, melyszerint a földmivelésügyi miniszter ur 154 ezer koronával gyarapította a községi mun­kássegitő alapokat — keltett ez az ügy nagyobb érdeket. No hát mi szives készséggel leszünk rajta, hogy olvasóink ezt az ügyet jól megértsék. A munkássegitő alapok szoros összefüg­gésben vannak a bölcsen megalapított munkás­törvényekkel. Ezek a törvények előírják úgy a munkát adók, mint a munkások jogait és kötelességeit. Igazságot akar e törvény itt is, ott is, és mint a tapasztalás igazolja bekötött szemmel, az igazság mérlegével Ítélt és ha szükség volt büntetett urat és szegén}? embert egyarányosan. A büntetések közt van a pénzbüntetés is. Sokszor gyanakodva kérdezte vagy kérdezi a nép, hogy hát efajtájú büntetésekből be­folyó pénzek hova lesznek? A törvény úgy intézkedett atyámfiai, hogy a földmivelésügyi miniszter ur ezeket a büntetés pén­zeket visszaajánlhatja a munkások javára, hogy eze­ket is fölhasználva a községekben eddig is sok helyen meglevő segítő alapokat erősítsék. No hát a jó miniszter ur ezeket a büntetéspén­zeket csakugyan a segítő alapok erősítésére fordítja. De nem csak ezt teszi! Mint előbb is mondottuk, ő maga is rajta van, hogy ezek az alapok erősödjenek, őszen csak a minap irtuk hogy 154 ezer koronát juttatott ez alapoknak. Látom azonban atyámfia, hogy homlokodat rán- czokba szeded, mert a dolog velejével még most sem vagy tisztában 1 Mi volna ugyanis czélja ezeknek a segítő alapoknak? Hányszor történik, hogy a munkás ember — nem a saját hibájából — munka nélkül marad. Hej, ezek a napok keserves, siralmas napok a mun­kás ember családjában. No hát ezeknek a siralmas napoknak keservét fogja majd enyhíteni a községi segítő alap. Hogy- hogyan ? A munkát nem kapó munkás segítséget, vagy k i s kamatra kölcsönt kap majd ebből az alap­ból, hogy addig mig munkához jut, családját fenn­tarthassa. És hogy senki emberfia ne mondhassa, hogy hát itt valami igazságtalanság fog történni: ebben az intézményben, illetőleg vezetésében, kormányzásában a munkások is részt fognak venni igazságos arányban És kikérik majd véleményüket, tapasztalataikat is. Ámde, hogy ez az igen-igen áldásos intézmény megkezdje működését még egy kevés idő kell. Mert azalapoknak gyarapodniok kell, hogy kibír­ják a nagy terheket. Tehát csak türelem és megleszen ! Egy öreg földmívest szólított meg a minap az ura­dalom uj ispánja. — Hogy van bátyó '? — Fáradtan, espán uram. — Hát hol fáradt el ? — Az élet utján, válaszolt az öreg földmives. — Vagy úgy ? = Igen espán uram, mert nálunk az öreg embert fáradt embernek nézik ám. Egyenes, józan magyar észjárás bi’z ez! Az aradi vértanuk napja. Nem szabad feledni a nemzetnek azokat a hősö­ket, kik a harcztéren mint hősök harczol- tak a haza függetlenségéért, a szabadságért és a kik­nek épen ezért kellett meghalniok, nem ott a harcz- mezőn, hanem a gyalázat fáján, a bitón, hol a nemzet vértanúivá lettek. És ki a nemzet ? A nemzet nagy testét ti képe­zitek magyar nép! Azért ne találkozzék egyetlen egy lélek sem köztelek, ki ne tudná, hogy a magyarnak október 6 ika szent, kegyeletes nap, melyen minden esztendőben kegyelettel kell megemlékezni azon 13 vértanúról, kik a hazáért bátran, magyar hősökhöz dicsőén haltak meg! Meg is emlékeztek róluk — az egész hazában. Gyászisteni tiszteletet tartottak a templomokban. Az ország szivében Budapesten a derék egyetemi ifjúság lelkesen rótta le kötelességét a mi vértanúink emlé­kével szemben, Aradon pedig mély és őszinte gyász­ünnepély volt. A földmives nép is szenteljen sóhajt, emlékeze­tet, imádságot azokért a hősökért, kik a magyar föl­det védték, a magyar szabadságért küzdöttek és hal­tak meg. A mi újságunk e számban közli az aradi vér­tanuk emlékére emelt díszes szobornak képét. Csontos Dömötör bíró uram csöndes órái. — Most osztég vót mit olvasni. Szinte szédült már az embör feje ettől a sok választási okvetetlen- kedésektül. — Olvasom, hogy bizony itt-amott nagy volt ám az küzdelem. De vótak ám, a hol egyhangon ki­áltották ki. így a gazdák ősz vezérét gr. Károlyi Sándort is. Úgy is köllett annak lenni. Göncz amúgy kitett ám magáért. — Az agráriusok bizony elég helyen győztek, így olvasom, hogy gr. Zselénszki Róbert, a tüzes agraris vezér is tagja lészen az országháznak. Igen, meg Rubinek Gyula, Scitorszky János, Bujanovics Gyulát, Apponyi Gyula grófot — és a többit. — Olvasom, hogy Jászberényben csufondáros dógok mentek. No de azért beszorították a derék jászok Apponyi Albert gróf urat. — Hanem ezt már sohase hittem! A vén gyene- ralist, Tisza Kálmánt Nagyváradon megbuktatták. Lám-lám igy múlik el még a leghíresebb miniszterek dicsősége is. Most már la osztég, még az ország­házába se engedik be, holott valaha ő volt annak az háznak nagyhatalmú gyenerálisa. Lám, lám. Ilyen az élet uramfia 1 ill ill ill ill ill ill Jl ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill Kérdésre felelet. Mult számunkban közölt, eskoläs fiuknak való »Tréfás kérdések«, »Számtani feladvány« és »Fogós kérdések« he­lyes megfejtését most — s az ezután megjelenőket is min­dig a megjelenés után következő héten — a fenti czim alatt közöljük. Felelet a tréfás kérdésekre: 1. Kalapács. 2. Szekérben. 3. Ajtó. 4. Holló ő. Sir. ß. Gábor. Felelet a számtani feladványra: 50 drb. 2 krajczárost, 25 drb. 3 krajczárost és 25 drb. 5 krajczárost vett. Feíelet a fogós kérdésekre 1. Lyuk. 2. Füst.. 3. Árnyék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom