Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-06 / 40. szám
314 MAGYAR FÖLDM1VELÓ A tisztviselők mozgalma. Jól megmagyaráztuk annak idejében, hogy a tisztviselők, állami hivatalnokok erős mozgalmat indítottak a saját érdekükben. E mozgalom czélja, fizetésüknek felemelése, javítása. Akkor is megmondottuk, most újra mondjuk, hogy mi ellenséges szemekkel világért sem nézzük ezt a mozgalmat. Mi lelkűnkből óhajtjuk, hogy e hazában minden osztály boldoguljon. A hivatalnokok pedig éppen oly állapotba jussanak, hogy függetlenül, a megvesz- tegethetés gyanúja nélkül, teljes munkakedvvel forgassák az ország gépezetének kerekeit. Most egy küldöttséget, deputacziót menesztettek a tisztviselők a főminiszterhez, a ki szívesen fogadta őket és megígérte, hogy amily mértékben engedni fogja az államháztartása: a törvényhozás gondoskodni fog a tisztviselők fizetésének emeléséről. Egyebekben pedig a főminiszter ur elismerte a kívánalmak jogosságát és utalt arra, hogy ő n e m ellenezte, sőt szabadságot adott a tisztvise löknek a mozgalomhoz. És e nyilatkozatáért dicsérik is az ujságlapok a főminisztert. Helyes dolog 1 De vagyunk bátrak valamit kérdezni: Az úgynevezett agrárok, gazdavilág is merészelt mozgalmat kezdeni saját élet-halál kérdésében. Miért bántják tehát ezt a gazdavilágot a merészségéért épen azon ujságlapok, melyek most a tisztviselők érdekében kardot rántanak? Hát bűnül rójják fel és lázadás számba veszik a gazdavilág részéről azt a mozgalmat, melyet a tisztviselőknél dicsérnek és magasztalnak! Lám-lám, igy mérnek egyes ujságlapok és érdekcsoportok. Képesek a szinigazs.'got, a testvériességet és egyenlőséget a fejük tetejére állítani, mikor ezt az ő érdekeik úgy kívánják! Imhol, mi nem bántjuk mozgalmukért a tisztviselőket. Boldoguljanak! De egyet kívánunk, követelünk, ez a fizetés emelés ne a gazdák bőrére menjen, ne a gazdák adófilléreiből teljen. Egyben pedig kérjük mi gazdák valamire a tisztviselőket. Vegyék oltalmukba a föld népéi, a gazdavilágot. Tartsanak velünk, segítsenek társadalmi munkánkban 1 Bánjanak atyailag a föld népével és ügyeiket szeretettel karolják fel. Mert ha nekünk jól megy dolgunk, ha a mi búzánknak ára van, ha az uzsora nem tépi a gazdavilágot, ha a falvakban rendben vannak a gazdák szénái: akkor legyenek meggyőződve, hogy a hivatalnokok mozgalmának is sokkal hamarább sikere leszen. Akkor még az adó is bőségesebben fog az ország pénztárába befolyni, honnan aztán a tisztviselők is kövérebb fizetést húzhatnak 1 Úgy legyenl Egymillió százezer ember. A világ leghíresebb orvosai gyűltek össze legközelebb Londonban, hogy tanácskozzanak a tüdővészről, mely rettenetes pusztításokat visz végbe az emberek közt. Magyar orvos is volt a tudósok közt, a mi derék Korányi Frigyesünk, ki hazajőve beszámolt a tanácskozásról. Ő mondja, hogy most már biztos, hogy évente egymillió százezer ember hal meg tüdővészben. De e számban nincs benne Kina, a hol egymagában millióra becsülik a tüdőbetegségben elhaltak számát. Ugyanezen az értekezleten mondották ki a tudós orvosok, hogy a tüdőbaj kiirtható! Védjük meg érdekeinket! Megdöbbentő, sőt felháborító hirt olvasunk. Azt suttogják ugyanis, hogy a fővárosi malmok kezdeményezésére az egész malom iparra ki- terjedőleg kartelt akarnak létesíteni. Hogy mi az a k a r t e I, azt már többször kifejtettük, de hogy a fenyegető veszélyt, mely ezen kartellel a magyar búzát érheti, annál jobban láthassuk, rövidesen újra megmondjuk. Ez az idegen szó kartel jelenti azt, hogy ha pl. a vas vagy egyéb gyárosok nincsenek megelégedve azzal az árral, melylyel készítményeiket eladják •. összeállanak, szerződésre lépnek, mint mondják kartelt kötnek, hogy nem fognak készíteni többet egy bizonyos mennyiségnél és azt sem adják egy bizonyos, általuk meghatározott áron alól. A kartelek által tehát néhány ember a maga zsebére csúfosan megadóztatja a népet. No hát ilyen kartelt akarnak most kötni a malmok is a lisztre nézve. De sőt még károsabbat, felháboritóbbat, mert a magyar búza ellen követnek el valóságos merényletet. Hogy hogy? A termelők ellen irányul ez a mogalom. Mert ha a malmosoknak a kartelt a már fent jelzett alakban megcsinálni sikerül: akkor abból szükségképen a liszt árak emelkedése és a búzaárak esése következik. Lehetetlen, fogod hangos szavakban kiáltani jó gazd uram! Hiszen, ha a liszt drágul, akkor csak drágábbnak kell lenni a búzának is? Pedig nem lehetetlen 1 sőt mindjárt belátod a kartelnek furfangos, csalafintos politikáját. Hallgasd meg csak! A kartelbe lépett malmok együttesen arra kötelezik magukat, hogy hetenkint ennyi és ennyi métermázsa helyett csak ennyit (mondjuk felét) őrölnek. Ezen őrlési csökkentés folytán, a liszt mennyisége leapadt és előáll az áruval szemben a kereslet. Már pedig mikor az árut keresik, akkor bizonyosan emelkednek az árak. Most mi leszen még? Az őrlés forgalmát csökkentették ; (kevesebb lisztet adnak ki) természetes, hogy kevesebb búzára leszen szükségük a malmoknak. Bekövetkezik tehát, az eladásra szánt búzánál a kínálat. Mikoron pedig a búzát kínálni kell, akkor a búza ára e s n i f o g. No hát ezzel a csúfos kartelezési tervezettel szemben a gazdák sem maradhatnak tétlenül. Itt van ideje annak, hogy a vármegyék gazdasági egyesütetei megmozduljanak. Közös tevékenységre vagyon e támadással szemben szükség. Hozzá kell látni a raktári hitelszövetkezetek létesítéséhez! Vagy csináljanak mentői több közraktárt a gazdák, olyan intézményt, hol a gazda beraktározott terménye ellenében raktárjegyet (warrantot) kapna. Ezt az úgynevezett ■warrantot a hitelszövetkezetek olcsó kamat mellett leszámítolnák. Ilyen segítő eszközök mellett a termelők nyugodtan bevárhatják az időt, mikor a terményárak kedvezőbben alakulnak. És védelmet kaphatna a kartelen malmok ellenében is. Szöméj válogatás nélkül. Egy tanyai gazda süldő-malaczot árult a szegedi piaczon. Volt is nézője a formás állatoknak, csak az egyik venni szándékozó okoskodott. — Hogy adi ezt ? — Tizennyolcz forintért. — Hát amazt a kisebbet ? — Azt is annyiért. — Ejnye már no, hogy tarhatja kend egyformára az árukat, mikor a malaczok nem egyformák ? — Nem tesz az semmit, mondta a tanyai gazda, szö- méjválogatás nélkül adom mindnyájit.
