Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-06 / 40. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 315 CSALÁDI-KÖR. Hogyan nevelték az angol királyt? Edvárd angol király neveléséről a következő jellemző apróságot közlík: A kis walesi (olvasd velszi) herczeg, a mostani angol király, a királyi ház egyik kies vidéki kastélyának ablakában állt könyvvel kezében, melyből leczkéjét kellett volna megtanulnia, tanulás helyett azonban az ablak üvegén játszott. Nevelőnője, Hillyard kisasszony figyelmeztette és barátságosan kérte, hogy hagyjon föl a játékkal s tanulja leczkéjét. A kis herczeg azonban daczosan azt felete neki: — Most nincs kedvem tanulni. A kisasszony erre azt mondotta, hogy kénytelen lesz a sarokba állítani őt. A kis herczeg haragra lobbant és azt válaszolta: — Most nem akarok tanulni és nem akarok a sarokba állni, hiszen én a walesi herczeg vagyok! S miközben ezt mondá, az öklével bezúzta az ablaktáblát. Hillyard kisasszony fölkelt s erős hangon igy szólt:. — Önnek leczkéjét meg kell tanulnia, mert különben a sarokba állítom! — Nem állok oda! — mondotta a kis herczeg, s bezúzott még egy ablaktáblát. Erre a kisasszony becsöngette a komornyikot és azzal az üzenettel küldötte a kis herczeg atyjához, hogy kéreti Albert herczeg ő fenségét, kegyeskedjék mielőbb eljönni, mert a fia érdekében kíván vele sürgősen beszélni. Albert herczeg azonnal jött s midőn a történtekről értesült, fiához fordult és megparancsolta neki, hogy üljön le a székre és ott várjon rá. Azzal a szobájába ment és bibliával a kezében tért vissza. — No, most hallgasd meg, — szólt a kis herczeghez, — mit mond Pál apostol neked a hozzád hasonló gyermekeknek. S fölolvasta Pál apostolnak a galateaiakhoz irt leveléből a következő részt: „Én mondom azonban, hogy mig az örökös gyermek, addig közte és egy szolga között nincs különbség,’ ha még oly nagy vagyon ura is ő, hanem a nevelő alatt áll, az atya felügyelete mellett.“ — S ez igaz, — mondá Albert herczeg fiához. — Te vagy a walesi herczeg és ha te magadat tisztességesen viseled, belőled előkelő ember lehet s anyád halála után, a kit a jó Isten még sokáig éltessen, Angolország királya lehetsz. De még most kis gyermek vagy, a ki nevelőjének és elüljárójának engedelmeskedni köteles. Azt mondja Bölcs Salamon : A ki a mogyorófa pálczáját kíméli, az utálja fiát, a ki azonban szereti őt, az nem kíméli azt. S Albert herczeg elövette a mogyorófa pál- czátésa leendő trónörököst alaposan elnadrágolván, a sarokba állította és szigorú hangon megparancsolta neki: — Itt fogsz állni mindaddig, mig leczkédet meg nem tanulod és a mig Hillyard kisasszony meg nem engedi, hogy előjöhess. * Hát bizony jól lesz ezt minden családnak elolvasni és felette gondolkozni. Akkor talán kevesebb elkényeztetett és szerencsétlen gyermek lesz. Tréfás kérdések. 1. Milyen ács van vasból ? 2. Milyen érben nem pezseg vér 2 3. Milyen tó van minden háznál'? 4. Milyen ollóval nem vágnak'? 5. Milyen ir nem gyógyszer? 6. Milyen bor nem iható 1 Bár ha oknlnának! Hogy a szövetkezésnek milyen ereje és hatalma van, annak csattanós bizonyitákát adják honfitársaink is, kik Amerikában élnek. Egy Amerikában megjelenő lapból a „Szabadságiból olvassuk a következőket: „Szomorúan kisértük örök nyugalomra Ung megye eőr-darmai Holies János honfitársunkat, a ki az itteni National Pipe Mill légszesz házában dolgozott. Lement egy üregbe, hogy a légszeszcsőből a vizet kibocsássa, de a kiömlő légszesz oly erős volt, hogy megfojtotta. Segítségére mentünk, de már késő volt a segítség. A kik lementünk heten, Isten segedelmével jobban lettünk. A szerencsétlenül járt magyarnak bátyja van itten, Holies György, odahaza pedig felesége, a kitől hat hónapja vált meg. Rövid ideig lévén ez országban, még nem lépett egyletbe és S z ö v e t a é g b e, ezért gyűjtést indítottunk, Holies György s én. A gyűjtés 106 dollárt eredményezett. Adakoztak nemcsak magyarok, hanem amerikaiak és más nemzetbeliek is. Az elhunyt temetése nagy részvét mellett ment végbe. A temetési szertartást a middletoni r. k. plébános végezte. Tanulság lehet a szomorú példa azon honfitársainknak, a kik egylethez, Szövetséghez nem tartoznak. Nyugodjék csendesen az idegen hant alatt.“ Hát ebből is láthatjátok atyámfiai, hogy bizony sokat, nagyot és talán mindent veszthet az, a ki egyáltalán nem akarja derekát meghajtani a szövetkezetek, egyesületek előtt. Nem siet abba belépni! Ott a tengeren túl is hangoztatják ezt, de itthon ra is szólnak ám a mi honfitársaink! Mert például minek tekinthetjük mi a Segítő- Pénztárt, mely hasonló balesetekben menti meg majd családunkat a végső nyomotból? Szövetkezetnek, egyletnek, melyben édes mindnyájan összefogózkodunk, hogy egymáson éppen akkor segítsünk, mikon a segítő kezekre legnagyobb szükségünk van 1 Azért sokszor mondjuk, és ez alkalommal is kiáltjuk: Bár ha okulnátok a szomorú eseteken, melyeket időnkint im hűségesen elibetek tárunk. Az öreg Nótárius szentencziái. Leszen bor elég, úgy látszik. Csak az árában nem lészen köszönet. Mán tudniillik a szőlősgazdáknak. Mert hogy hát bizony ideje, hogy a magyar ember egy kis szin- borhoz juthasson. Tehát Adjon Isten minden jót — mondja a nóta is, de azért Legyen a bor és búzának tisztességes ára, S fény derüljön már egyszer a hazára. ** ífc Hej, mert a magyar nem is tud igaz magyar lenni bor nélkül. Emlékszem la jól reá, hogy mikoron a filokszera úgy kirágta szőlő erdeinket, hogy tiszta szinbort aranyért se kaphattunk az községünkben, kurátor uram disznó-torba hivott vala. S uram fia, egy hordó sert vert csapra. Iszogáltuk mi azt jó kakaskukurikulásáig, és az a csuda történt meg velünk, hogy virradásra egytől-egyig németül kezdettünk beszélni, a kurátor uram meg minden áron verklist akart hivatni! Mi la’, a kik úgy törtük a nimet szót az katonaságnál is, akár az taliánt 1 *** Azt mondja az nóta, hogy szüret előtt lesz az esküvő 1 No most úgy fujhatjuk, hogy szüret előtt vagyon ám a választás! Nem akarták megvárni az k a r c z o s t, mert féltek — a karczol ásóktól. f Megfejtése a } jövő számban. 1 (Szerk.)
