Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-06 / 40. szám

IV. évfolyam. Szatmär, 1901. október 6. 40. szám. Megjeleaik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÖTDLAJDONOS = BODNÁR Í ÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Az uj honatyák. Most folyik javában a képviselők válasz­tása ! Mire mégegyszer bekopogtatunk hozzátok atyámfiai, már rendre szedhetjük: Kik lesznek az uj honatyák? Vagyis, kiknek nyílott meg újra vagy most először az országháza ? Egy pillanatra se higyjétek azonban, hogy minket csupán a kíváncsiság vezet ennek a na­gyon is bokros kérdésnek felkeresésére. Hogy hát vájjon kiknek nyílik meg az ország törvényhozó házának ajtaja? Bizony hogy a ti, a magyar gazdavilág jö­vendő sorsa, boldogulása zaklatja most is a mi lelkünket. Hiszen jó emberek! nagyon sok, sőt minden attól függ, kik lesznek a mi törvény­hozóink? Kik fognak a mi miniszterünknek, bölcs és munkás Darányi miniszternek segedelmére lenni azon munkában, melyet bátor, szerencsés kezek­kel a gazdavilág megmentésére, felsegélyezésére immár megkezdett! Minden attól függ, vájjon azon sok-sok ígé­retnek, melyeket a honatya jelöltek tengermeny- nyiségü beszédeikben elébetek tálaltak: leszen a fo­ganatja ? Vagy csak úgy kelljen-e azokat ven­nünk, mint szoktuk mondani: „Az Ígéret szép szó, ha megadják igen jó?“ De nem úgy ám ! A választások előtt és közben a legtöbb képviselőjelölt ur ugyancsak verte a mellét, hogy hát ő rendithetlen hive az agrároknak, a gazda -v ilágnak! Sok becsületje volt mostanában a kis gaz­dáknak, a parasztnak ! Mert hát utóvégre is vó- nánk, azaz voltunk egy néhányan, akik voksol­hattunk, szavazhattunk. Tehát a legtöbb honatya ,a mi, terhekkel jó kövéren megrakott vállainkon jutott be az országházba ! Elvárhatjuk tehát az uj honatyáktól, hogy igéretöket a gazdavilággal szemben em­berül megtartsák az országházban! Mert szemesek leszünk ám! Figyevle figyel­jük Őket minden lépésükben, minden szavuk­ban ! Mert hiszen az élet nemcsak öt esztendők­ből áll ám ! Ezt jól jegyezzék meg az uj honatyák! De nemcsak azt kivánjuk, hogy ott a tör­vényházban beváltsák adott, férfias szavukat. Atyák legvenek Ők a saját kerületükben is, akár csak tűzhelyüknek tekintenék ! Legyen rajta minden honatya, hogy kerü­letében gyökeret verjenek és gyümöl­csözzenek azon társadalmi intézmé­nyek, melyek a szegény föld népének érdeké­ben a legelső magyar ember, kirá­lyunk ő felsége ítélete szerint is ezer és ezer kis embert mentettek meg már eddig is a végpusztulástól. Mi előre mondjuk, hangosan, hogy minden honatya meghallja ... mint éber őrök fogjuk figyelemmel kisérni: vájjon egyes kerüle­tekben a képviselő urak szivükön hordják-e a földmivelő nép érdekében megindított társadalmi és törvényhozási intézményeket, azok fejlesztését és megizmosodását? És ha látjuk majd, hogy az a honatya ne­véhez méltóan foglalkozik a nép sorsával: nem fogunk késni őt a nép további szeretetébe, ra­gaszkodásába ajánlani, sőt meggyökeresiteni. De viszont, ha észrevesszük a rideg kö­zönyt, a nemtörődömséget, a munkátlanságot, a megfeledkezést: találunk majd módot arra, hogy érdeme szerint bemutassuk. Atyámfiai! Tehát a legjobb reménységgel, de óhajaink határozott kifejezésével üdvözöljük, az uj honatyákat. 500 éves szőlő. Azt mondják, hogy egy dán félszigeten, Havenben. van 500 éves szőlő. Ez egy egészen megvastagodott fa, üvegházban tartják, de gyümölcsöt már nem hoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom