Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-29 / 39. szám
30G MAGYAR FÖLDMIYELŐ Szomorú, sőt megdöbbentő hirt kell közölni olvasóinkkal. Egán Ede, a ruthén, beregi oroszajku nép kormánybiztosa hirtelen, meghalt. A nagy, óriási munkásság, a folytonos gyanúsítás, a rágalom, az ezek közt kiállott izgalmak megtörték nemes erejét. Az esztendőkön keresztül tartó folytonos hajsza, fegyvert adott a testében erős, de megsebzett lelkű férfiúnak kezébe! Elvérzelt ő, ki annyit dolgozott, amenyit ember alig képes dolgozni. Nem ösmérte a pihenést, mert csak egyetlen gondja, czélja, feladata volt. Hogy kiemelje a nyomorból, a szivettépő lelki és testi sötétségből azt a szegény ruthén népet. Atyámfiái, felső Beregvármegyében lakik ez a ruthén nép. Nincs arról fogalma csak azoknak, a kik valaha e nép közt megfordultak-: mily sülyedésben, elhagyatottságban élt ez a jó, a magyar földhöz hű oroszajku nép. Hosszú időkön keresztül nem gondolt velük senki, se társadalom, se kormány, sem egyáltalán senki. Nem elég. hogy oly éghajlati alatt laknak, mely éghajlat alatt termésről, búzáról, gabonáról szó sem lehet, de Galiczia szomszédságában ki vannak téve. az idegen nép bevándorlásának. A pálinka, az uzsora úgyszólván elrabolta már tőlük szabad- akaratukat is. Levette őket lábukról a csalások, spekulácziók ezerszemü és nyelvű kígyója. Végre megsokalta a kormány a szomorú helyzetet. Darányi miniszter jó szive magához ölelte ezt a népet. Egán Edét, mint kormánybiztost küldötte oda, hogy vegye erős kezébe a ruthén nép sorsát és állítsa őket talpukra, mentse meg ezt a szegény népet a teljes tönkrejutástól. Egán elvállalta a megbízást. Oda ment e nép közzé. Velük élt, lakott. Vizsgálta a bajokat, vérző sebeikre tette kezét és hozzá fogott a nagy munkához. És mikor hozzáfogott: darázsfészekbe nyúlt. A megalakított szövetkezetek, az uzsorát ellensúlyozó hitelműveletek láttára egyszerre tüzet kezdettek kiábálni bizonyos ujságlapok is, nyomban üldözőbe vették a munkás, félelmet nem ösmerő Egánt. El-akarták hitetni a miniszterrel, meg az országgal is, hogy Egan voltaképpen egy faj üldöző, akkor, mikor a szegény ruthén népet menti. Országgyűlésen és mindenütt, a hol csak tehették meggyanúsították azt a tisztakezü embert, kinek dús jövedelmű állás állott volna rendelkezésére, de ő maradt a ruthén nép mellett, mert az volt élete czélja, hogy ezt a már-már elpusztult népet a magyar hazának megmentse ! És atyámfiai, ezt a czélt óriási munkával szolgálta. Éjjeleken keresztül dolgozott, utazott. Tűrt rágalmakat, kitette magát életveszedelemnek. Tudta, hogy élete ellen agyarkodnak. w mit sem gondolt mással.. . csak azzal a magasztos feladattal, a minek sikeréért életét feláldozta. Mert ez idegbontó munkában borult el elméje, igv kellett elvéreznie annak, ki a nép megmentésének munkájából kivette oroszlán részét! A jó emberek áldása lebegjen az ő emlékezetén. Angliában 2488 újság jelenik meg ez idő szerint. E számhoz London maga 456 újsággal járul. 1846-ban Angliában esak 551 újság volt. Még feltűnőbb, hogy a heti lapok száma, melv ezelőtt ötven évvel 200 volt, 2500-ra emelkedett. A Kongó folyón vannak a legszélesebb részek a föld összes folyói között. Némely helyeken a két part 40 kilométer távolságra van egymástól, úgy, hogy a hajók elmehetnek egymás mellett a nélkül, hogy egymást látnák. Az üzérkedők. Régi régi nóta az már, hogy rendesen azok szoktak elsőben „tüzet“ kiabálni, a kik a házat maguk gyújtották fel. Ezt a nótát látjuk megujrázva azon — általunk annak rendje és módja szerint jól megismertetett jelentésben, — melyet a budapesti Kereskedelmi Kamara világgá bocsátott. Azt mondja nevezett kamarai jelentés, hogy a szövetkezetek, különösen a fogyasztási szövetkezetek főczélja, hogy a kereskedelemtől a működési tér (szabad gazdálkodás, szabad perczent úgy e? — ezt érti a kamara működési téralatt? Szerk.) elvonassék és kizárólag a mezőgazdasági és más szövetkezeti szervezetek alatt rejtőző üzérkedők számára biztositassék, hogy ilyképpen a kereskedelem mintegy kiéheztessék! És ezek után elpanaszolja a kamarai jelentés, hogy a fogyasztási szövetkezetek száma 377-re szökött fel. Hogy a fogyasztási szövetkezetek tagjai túlnyomó részben földmivesek, napszámosok, munkások, cselédek. No lám, szives olvasó, hát mindezekből a következőket tudhatod meg. 1- ször Ez a 377 szövetkezet édes mindanynyija üzéreket foglal magában. Üzér maga a magyar- országi szövetkezetek atyja, ki áldozataival, tiszteletreméltó munkájával üzérkedni akar azokkal, kik túlnyomóig tagjai a szövetkezeteknek. Már t. i. a túlnyomó részben való földmivesek, napszámosok és a többi. Üzérek a többi szövetkezeti emberek is, egyenként és összevéve, kiknek minden erejük odairányul, hogy egészséges, tisztességes portéka és becsületes mérleg legyen ! 2- sz.or. Ebben az országban minden rangú és rendű embernek szabad a szövetkezés. Szabad az államtisztviselőknek, kiknek szintén van fogyasztási szövetkezetük. Szabad a vasutasoknak, egyszóval minden emberfiának és pedig a nélkül, hogy ők üzérek legyenek. De a túlnyomó földmives, munkás, szolganépnek — ezeknek kutya kötelességük a keres- keuelmei boldogítani. És őket ne is próbálja más senki boldogítani, mert különben üzérek lesznek. 3- szor És megtudjuk, hogy ama bizonyos 377 szövetkezetekben üzérek vannak. De azokban a 10 ezer, 20 ezer számra menő szatócsboltokban, a hol a magyar népet vitriollal mérgezik, hamis mérleggel játszák ki, a hol vidáman, fütyörészve működik a zálogolás, az uzsora, a korlátlan hitel, a gabona, termény — elővásárlás — ott üzéreket ne keress. Ott minden, de mindenki kereskedő, már pedig a kereskedő ugy-e bár nem üzérkedő ? Megállod-e atyámfia, ezt a fonákságot nevetés nélkül. Ládd pedig, ezt ország-világ előtt egy olyan tekintélyes testület akarja elhihetővé tenni, mint a milyen pl. a budapesti Kereskedelmi Kamara. No de ne nevessük szegényeket, mert hiszen nekünk nem az a feladatunk. Hanem dolgozzunk tovább... hogy boldoguljunk! A madarak életkora. Azt tartják általában, hogy leghosszabb életű madár a hattyú, ez elél 300 évig is. A sólymok életkorát 100—120 évre becsülik. A sasok és keselyüek is igen hosszú életűek. 1819-ben egy olyan tengeri sas döglőtt meg, melyet 1715-ben fogtak, igy tehát fogságban 104 évet töltött, nem is szólva arról, hogy mikor megfogták, már egy néhány éves volt. Egy fehér fejű keselyű, melyet 1706. évben fogtak meg a bécsi állatkertben, 1824. évben döglött meg, igy az állat csak fogságban 118 évet töltött. A papagályok is 100 évet élnek, hasonlóan igen hosszú életűek a tengeri es mocsári madarak is. A hollók is 100 évnél több ideig élnek. A tyuk 15—20 évig, a galemb 10 évig élhet, mig a kis éneklő madarak életkorát 8—18, mig a füle- mile kalitban 10 és a rigóét 15 évre beesülik. Nem szenved kétséget, hogy ezen szabály alól nagyon sok kivétel van.
