Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-29 / 39. szám
MAGYAR KÖLDMI VELŐ 307 Ne menjetek, maradjatok! Már a múlt héten hirt adtunk azon nagy szerencsétlenségről. mely Amerikába kiszakadt honfitársainkat érte a yongsto wni aczélgyárban. Azóta részletesebb hirt kaptunk erről a vérfagyasztó katasztrófáról és biztosan megtudtuk, hogy bizony a szerencsétlen munkások közt sok magyar is volt. • A magyar munkások nevei a következők: Stahura István előmunkás fricskei (Sárosmegye) 36 éves. Neje és gyermeke van Yongstownban. Stefán János tehnyai (Zemplénvármegye) 35 éves. Felesége és két gyermeke van az ó-hazában. Bugos András bosnyiczai (Zemplénvármegye) 22 éves. Nőtlen. Magyar András tőketerebesi (Zemplénvármegye) 2t éves. Nős, gyermekei nincsenek. Jakubecz György tusicai (Zemplénvármegye) 23 éves. Nőtlen. Ivanyak György lucsói (Ungvármegye) s 35 éves. Nős. Pavlik György bosnyiczai (Zemplénvármegye) 18 éves. Jaczko Miliály hosszumezői (Zemplénvármegye) 32 éves. Nős. Dzurenko Mihály révészi (Ungvármegye) 24 éves. Kohut András bosnyiczai (Zemplénvármegye) 26 éves. Bugos József szécs-polyánkai (Zemplénvármegye) 28 éves. Felesége és egy gyermeke még Magyarországban van, kis talán arról álmodoznak, hogy a szerető férj, a jó apa kincsekkel megrakodva tér haza, pedig valami jeltelen, közös sírban porlad szerencsétlen honfitársunk. Egy amerikai levél szerint adjuk a következő értesítést: Csakhamar megérkeztek a betegszállító kocsik s egy óra alatt kórházban voltak. Bekötözték sebeiket, vagyis jobban mondva beburkolták őket tető- től-talpig, hiszen nem volt rajtuk ép semmi. Csodák- csodája, hogy ezek a szerencsétlenek irtózatos sebeikkel órákig, sőt napokig éltek. Kohut Andrásnak az egész feje teteje hiányzott, Stall ura pedig valósággal korommá égett. Mindketten másnap haltak meg. Hétfőn este még hatan éltek a szerencsétlenek közül, azóta már elpusztulhattak mind- anyian. A »Szabadság« czimü amerikai magyar nyelvű lap egyik munkatársa meglátogatta a szerencsétleneket a kórházban s e látogatásról a következő megrázó képet festi: »Mindjárt elsőnek az ajtónál Magyar András fekszik tetőtől talpig bepólyázva. Csak koromfekete arcza, borzasztóan megdagadt orra és ajkai látszanak ki a pólyából. Különösen háta van borzasztóan összeégve. Szemei is be vannak kötözve, de azt mondja, hogy lát. Panaszkodott, hogy nagyon éhes, de nem tudott angolul és nem értették meg a szavát, mikor enni kért. A vele szemben fekvő agyon szintén egészen összeégve fekszik Bugos András. Arcza annyira eltorzult, hogy az ember hajszálai szinte égnek merednek, ha rátekint. Elmondta, hogy szülei élnek az ó-hazában, az öcscse pedig katona Kassán. Rettentő kínjai vannak s nagyot, nagyot nyög: »Anyám, anyám, miért is szültél engem?« Aránylag még legjobban van Stefán János, aki felült, vastagra pólyázott kezével feltolta kissé arczárói a köteléket és mikor egy sugárnyi fényességet látott, örömmel kiáltott oda Bugosnak: »Hallja, én már látok!« Pedig ha szegény meglátná magát a tükörben, ijedtében talán elájulna Általában alig van a szerencsétlennek arczán egy-egv emberi vonás. A falnál levő két ágyon két halott feküdt. íme atyámfiai — olvasván e sorokat, bizonyára köny tolul szemünkbe! E köny honfitársainkért hull alá, mert hej véreinket siratnunk kell! De mit érezhetnek azok, kik a szerencsétlenek szivéhez még közelebb vannak. Az anyák, a feleség, a gyermekek, kik talán azt hitték, hogy a boldogságot olyan könnyen lehet megtalálni ott a tengeren túl — Amerikában! Bizony szörnyű, szörnyű fájdalom és csalódás .marczangoija őket! Azért szeretettel mondjuk nektek: — Ne menjetek, maradjatok! Csontos Dömötör bíró uram csöndes órái. Olvasom, hogy annyi honatyajelölt még alig volt légyen ez országban, mint — mainapság la. Pediglen hát, ha jól megfogtam légyen a dolgot győzni csak négyszáz és egynéhány győzhet. De hát úgy látszik. hogy nagy gyönyörűség lehet abban is, ha valaki csak honatyajelölt is lehet. — Hej, mert annyi bizonyos, hogy nem minden emberfia vagyon megérve az választásra. Még egyes községek sem. Most jut eszembe, amit éppen a mi Földmivelőnkbe olvastam la. Ki is keresem, hogy még egyszer olvashassam el. — Olvasom pedig az III. évf. 227. lapján Mester uramtól emigyen : — Már háromszor választotta meg nagys. B. uramat Jámbor községe képviselőül. Nem is háborgatta ezt a kerületet senki, mert jól tudta, hogy ott nem boldogul. A legutóbbi választáskor mégis akadt valaki, a ki csalékot dobott B. uram választói közé. — Hát mit tett értetek a ti követetek? A nép hallgatott. — Hát ilyen ember kell ide? Ide olyan ember kell, aki előtt még a miniszter ur is kalapot emel. A ki nemcsak tehet, de tesz is. — Meglátjátok, folytatta az izgató, hogy ha " M . . t választjátok meg, olyan dolgotok lesz, hogy na! — Úgy van, szólott most már kettő három. — Múlt az idő és csakugyan elterjedt a nép közt az a hiedelem, hogy elég volt már B . . -nek, következzék most már M. B. urat értesítették is, hogy baj van 1 — Ne féljetek! — szólott mosolyogva B. ur. — Jó, |ó — mondották, de nagy baj van ám 1 Hát elment B ur választói közé. Szörnyű hidegen fogadták. B. ur nem ijedt meg. Szólani kezdett népéhez. — Azt mondják nektek — igy beszélt a követ ur — hogy én nem tettem semmit? — Nem hát! — kiáltott torkaszakadtából a felbérelt választó No hát. aki azt módja, az sok mindent elfelejtett. Akarjátok, hogy tovább szóljak ? — Akarjuk! — zúgott a nép. Hát mondjátok meg, hogy mióta kéyvisélő- tök vagyok, nem volt-e jó terméstek ? — Igaz! — zúgott a nép. — Lássátok, az idén is milyen szépen betakarítottátok a termést csűrötökbe. Még tűz sem volt!-— Igaz! Éljen! — ordította a nép. — Áztán ami legfőbb, nem vagyunk-e mindnyájan egészségesek ? — Úgy van! Igaz! Éljen! — Hát mit akartok egyebet a jó Istentől, meg én tőlem ? Mondjátok meg ! — Semmit! Semmit mást! kiálták egy szívvel és egy lélekkel. Aztán egyhangúlag B. ur lett a követ. — Sokan nevetni fogják ezt a népet! Hej pedig bizony hogy még sokkal nevetségesebb beszédek juttatnak még ma is sok sok jelöltet az országházba. Hát csak e mondó vagyok. A világ legnagyobb iskolái. A világ legnagyobb egyeteme a párisi, 12,171 hallgatóval; utánna következik a berlini 11,312; a kairói 8573; a bécsi 6931; a madridi 5575; s hatodik helyen a budapesti egyetem 5409 hallgatóval.
