Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-29 / 39. szám
Egy koporsónál. Amerikában, az Egyesült Államokban, mely- ;nek földjéből a teljes nép-szabadság virága kélt ki: megdöbbenve vettek körül egy koporsót a múlt héten. A koporsóban átlőtt testtel, mozdulatlanul feküdt egy szabad államnak első embere, a ki koronát nem viselt, királylyá felkenve nem vala. Hanem elsősége daczára is polgár marad, éppen olyan, mint a többi polgára Amerikának. A kivel kezet fog annak a szabad államnak minden oly tagja, ki a tisztes polgár névre számot tart. Ezt az első polgárát annak a hatalmas szabad államnak gyilkos golyó terítette le épen akkor: mikor ő polgártársai közt meleg sze- retetre, ragaszkodásra számíthatott. Igen atyámfiai, Mac Kinleyt az Egyesült Államok derék elnökét, mint azt már tudjátok, egy gaz merénylő orvul megölte, meggyilkolta. És ki volt a gyilkos, ki volt az a gaz merénylő? Megint és megint — anarkista! Azok közül a szörnyek közül lépett elő ismét egy emberbőrbe bujtatott vad állat, a kiknek egyike a mi jóságos királynénkat, a magyarnép őrangyalát megfosztotta édes hazánktól. A kiknek másika merényletet követett el csak nem rég az olasz király ellen. Valóban atyámfiai, e legújabb áldozat koporsójánál újra és újra az a gondolat tépi a gondolkozó ember lelkét, hogy hova viszi az embereket ezek az orgyilkosok és bombavetők hada? Mert hisz azt tudjuk, hogy e szörnyek ellenségei a koronázott királyoknak, ellenségük minden hatalomnak, mely a nemzeteket vezetik. Azt tudjuk, hogy buta, őrjöngő fejük tele van bolondabbnál bolondabb álmokkal, reményekkel! De e koporsónál most már mindenki tisztába lehet azzal, hogy e szörnyek, az anarkisták nem csak isientelenek, nem csak ellensége1 a hazának, orgyilkosai a királyoknak! Ezeknek a szörnyeknek nem elég Amerika szabadsága sem. Nekik czéljuk, az emberek közt bomlást, véres harczot előidézni! Azt álmodják, hogy ők csak akkor lesznek a hatalom birtokában, ha szétzúznak minden rendet Ha elnyomják az alattvalói hűséget, széttépik a sze- retetet, melylyel a gyermek szüleihez viseltetik. Egvszóval egy véres világforradalmat akarnának csinálni, melyben e gyülevész vadak kényelem és dologtalanság közt élhessenek. Hát atyámfiai, az ilyen szörnyek nem valók nem valók ám az emberek közé! Ezeket pusztítani kell! És különösen arra törekedni, hogy a mi édes hazánkban gyökerestül irtsuk az olyan eszméket, gondolatokat, mik az úgynevezett anarkizmussal csak távoli rokonságban is vannak. Mert hogy nőnek ezek az anarkisták? Ezek először elvetik az Istent! A kinek Istene nincs, annak haza se kell. Annak ott a hazája, a hol böndőjét megtöltheti. Kinek hazája nincs, az mit sem törődik a múlttal. Mit neki király, törvény, jog. igazság, testvériség. A ki már igy gondolkozik annak polgártársra sincs szüksége. Az amúgy állat módjára társulnak, hogy aztán miként a vadállatok egyenkint egy egy újabb és újabb áldozatra vessék magukat! íme, atyámfiai, az a koporsó, mely ma már Amerikának, a nagy szabadság földjének ölében nyugszik, ilyen nagy tanulságokat nyújt mindazoknak, kik még gondolkozni és érezni tudnak. Takarékoskodjunk. A lakadalmi trakta kezdetét vette. A trakta előtt azonban a bagyi kisbiró — a ki szörnyű étvágyáról volt hires — már négy porczió, tisztességes nagy porcziókat vágott be. A negyedik után, mindjárt leves előtt meghúzza a kurátor uram gérokjál ujfent a kisbiró és súgja neki. — Kurátor uram, taszítson ide egy néhány porczió kenyeret. — Lassabban hé, szólott elképedve a kurátor, rossz volt a termés, takarékosabb legyék ám ez esztendőben a kigyelmed böndője is.
