Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-22 / 38. szám
298 MAGYAR FÖLDMIVELÓ Lássunk hát még tisztábban! Azoknak ajkairól, a kik a szövetkezetek zászlóját kibontották, ugyan senki emberfia nem hallotta, hogy kereskedésre, a kereskedelem izmosodására, virágzására e hazában szükség nincs. Nem is fogják hallhatni soha! Sőt, mint mondottuk, épen a kassai gazda-gyűlésen mutatták meg, (a hogyan még maguk a kereskedők sem tudták volna jobban megmutatni) hogy hát a tisztes, nemzeti irányú, erős, hatalmas kereskedelemnek, mely útra kelljen lépnie, ha nemzet közbecsülésére az ország javára akarnak számítani, illetőleg működni. Verjék ki tehát a fejükből azt a mumust, tisztelt kereskedő urak, hogy a szövetkezetek romlásukra törnek. Inkább gondolkozzanak, dobják félre elfogultságukat, szenvedélyüket. És még egyet 1 Az éhen hálástól való hamis félelmet. Mert attól lehet tartani, hogy betegséggé fajul ez a félelem. Mint betegsége sok-sok dúsgazdagnak az a gyötrő, de nevetséges félelme, hogy éhen hal. Lássák jó uraim, tisztelt kamarai tagok, önök jelentésükben bevallják, hogy „hazánk lakossága, több mint háromnegyed részben a földműveléshez, illetőleg őstermeléshez tartozik“. És önfeledve azt is bevallják, „hogy a fogyasztó közönség zömét... a föld mivelők, a gazdák alkotják. A kereskedelem tehát ezek közt találja fogyasztóinak túlnyomó részét!“ Ritka önvallomás ! De vigasztaló, reményt nyújtó. Mert az őszinte beismerés már egy hatalmas lépés a javuláshoz... akarjuk mondani a tisztán való látásra. Tehát — folytatólag mondjuk — ha önök tisztelt kereskedő urak tisztában vannak azzal, hogy a kereskedelmet 1 e g e s 1 e g-n agyobb részben ezek a földmivelők, ezek a gazdák táplálják, tartják fenn: vájjon elismerik-e, hogy ezeknek a millió számra menő szegény páriáknak jogukban van talán egy kissé megsimogatni azokat a kérdéseket: Kik árulnak nekünk? Mit árulnak? Mennyiért? Milyen per- czentett vesznek ? Egy szóval jogukban van azt mondani: Hohó, hiszen mi belőlünk élsz, táplálkozol, gazdagodol, már csak még sem fogsz ennek a jussán a nyakunkra hágni, sem elpusztítani, sem megmérgezni — és a többi. Joguk van ehhez a földmivesek, gazdáknak ? Tessék nyíltan válaszolni 1 Hiszen a kereskedők jól, igen jól tudják, hogy egyetlen vevővel is úgy kell néha bánni, mint akár a himes tojással. Utánna kell futni, megragasztani, mert hej, nagyon is érzik ma az emberek, hogy a pénz beszél, kutya ugat. Pénzemért azt veszem és ott veszek, a hol nekem tetszik. No ha ez igy van, a mint tagadni nem lehet, akkor talán annak a millió számra menő földmives népnek is jogában állott és áll kissé körülnézni maga körül, hogy miért él oly drágán ? Joga volt azokat a kérdéseket feltenni, melyeket mi az imént az ő nevükben feltettünk. És édes jó Istenem, ha ezekre a kérdésekre őszinte-igazán, a maguk meztelenségükben meg kell adni a feleletet. Pedig elérkezett, nagyon is elérkezett ennek az ideje. Mert, ha a tisztelt kamaráknak nem jutott eszükbe végig vizsgálni azokat a tízezrekre, talán húszezrekre menő szatócsboltokat, melyek a népet önvédelemre hívták ki; ha nem volt bölcsessége ahhoz, hogy ő kezdeményezze az Augias istállóknak kiseprését, ha a tisztelt kamara nem óhajtotta a kereskedelem arczulatát ezektől az undok sebektől megtisztítani: akkor ne jajgasson és ne sírjon, ha a nagy tisztítás, mondjuk ismételten önvédelem ideje elérkezett. A szövetkezeteknek kell elvégezni azt, amit a tisztelt kamarák elmulasztottak! Igen a szövetkezeteknek kell tenni arról, hogy a kereskedéseknek csúfolt butyikok a törvény védelme alatt ne lehessenek zálogházak, uzsorafészkek, hitelező-intézetek, gabona-elővételi irodák és vitriolos gyárak. Igen, a szövetkezeteknek kell kikorbácsolni a kereskedelem tisztes csarnokából az oda nem való elemeket, mert ezt a kamarák, a kereskedelem tisztes védői hosszú hosszú időn keresztül elmulasztották. Igen, a szövetkezeteknek kell a magyar kereskedelem segítségére sietni, hogy ez a kereskedelem azoknak hírnevét mentse meg, kik az igazi kereskedő nevére — büszkék lehetnek. Mert igazi kereskedelemre van szükségünk! A gönczi beszéd. A jó gönczieket edáig csak a gönczi hordókról emlegették. Hiába vetik ezt szemükre a göncziek- nek némely irigykedő újságok, bizony, hogy mostanában Göncz felé fordul nem csak a gazdavilág, de a gazdák ellenségeinek tekintete is. Gr. Károlyi Sándor, az agrárok vezére tette híresebbé a kis Gönczöt. Először levelével, most pedig országra szóló beszédévet. A hires beszédből közöljük azt, a mi a gazda-népet kiválóan érdekli. A gönczi levél hatása. Meglepő mozgolódást, sőt idegességet okozott bizonyos körökben az a levél, melyet a gönczi választó polgárokhoz irt. Pedig azok a kívánalmak, melyeket ő e levélben nagyjából elmondott úgy a kis iparosok, gazdák, földmivesek. mint a kapitalisták, kereskedelmi világ javát czélozzák. Nem uj dolgokat mondott. Hiszen ezeket majd tiz éve hangoztatja. Kassán még bővebben kifejtette az agrár gyűlésen. Akkor az ujságlapok is helyeselték, melyek most támadják. Hát hol itt a logika, a következetesség? Persze most választások előtt állunk! A szabadságról. Miért irta a gönczi-levélben kifejtett dolgoka?? Szolgálni kívánja 1. a kisember, tehát agy a földmiveléssel, mint kisiparral foglalkozó alsóbb néposziályok megélhetési érdekeit; 2. de ezeket egyúttal a tőke értjekében silóknak is tartja. Szolgálni kívánja tehát a megélhetés és a társadalmi békét, vagyis ezzel a magyar nemzet boldogulását. Midőn nvilt levele az úgynevezett .ősemberrel foglalkozott, akkor a kisiparos, a kihb'tokos. a kisvállalkozó és a kiskereskedő mindegekéhez szólott, nemcsak a földmivelőkhöz egyedü A legtévesebb felfogás az, hogymi kizárólag a földbirtokosok érdekeivel foglalkoz°k. Nyílt levelében már kijelentette, hogy feladunk egyaránt megvédeni mindazokat, a kik gyének és az erősek uralma alatt szenvednek. Mert az igazi szabadság ner abban áll ám, hogy az erősebbek korlátlanul él,zz^k. 0 is hive a szabadságnak, de épen oly hi3 a testvériségnek és egyenlőségnek is. A korlátlan :,a. adság elnyomta a másik két szép eszmét, a tef^riséget és egyenlőséget. Közgazdasági téren f™agyar közép osztály pusztulását okozta, aztái£önkre tette a kisipart. Most következnek s földmivesek, a kisbirtokosok romlása. Ezt engedni nem szab1 •
