Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-22 / 38. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 299 mit szól Tisza Kálmán nagyváradi beszédéhez ? j Mi a társadalmi békét, a tisztesség uralmát és azt akarjuk, hogy visszatérjünk ahhoz a libe- rálizmushoz, mely a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméin alapszik, akkor a liberálisok mi vagyunk és ha — mint ő mondja, - visszafelé akarunk lépni a közgazdasági téren, hát beismerjük és hirdetjük, hogy ebben igaza van Tisza Kálmánnak, mert csakugyan visszafelé akarunk lépni a közgadasági téren ama tisztesség felé, melynek megronlói ellen küzdöttünk és küzdeni fogunk. A szövetkezetekről. Ne gáncsolja senki a szövetkezeti mozgalmat. Soha sem lehet annyi szövetkezetét alkotni, hogy ez a kereskedelem kárára lenne. A fogyasztási és az értékesítési szövetkezeteket szervezni kell fokozott buzgalommal. Meg kell alapítani a gazdasági záloghitelt (Warrant agricol), a mely szerint a gazda udvaránál maradó áru zálogba legyen adható a hitelezőt biztosító kellő büntetőjogi garancziák mellett olyformán, hogy az ily elzálogosítások nyilván- könyvileg feljegyzendők. A tőzsdei játék, a fedezetlen határidő-üzlet betiltásával korlátozandó. De emellett a gabonaraktár szövetkezeteket kell terjeszteni falvainkban és kereskedelmi központjainkban. A bor értékesítésnek ügyét is szövetkezti utón kell felkarolni. Az e téren tapasztalható szomorú állapotokon főkép a borhamasitás szigorú üldözése által fogunk segíthetni. A hús értékesítését, a vaj, baromfi, tojás, tej, gyümölcs eladását szövetkezetileg kell szerveznünk, ha a takarékosság elvét a gyakorlatba is be akarjuk ültetni. A kis exisztencziák jövedelemfokozásának egyik jogos és tisztességes módját a szövetkezeti intézményekben keresem én, a melyeknek erkölcsi hatása is csak előnyös lehet. Az adóról. A szervezetlenség okából előállott kedvezőtlen értékesítési viszonyokon kívül mint a kisember anyagi romlásának épp oly komoly okát felhozhatom adórendszerünk egynémely tulságát is. Zsélénszky Róbert barátom egy kitűnő tanulmányában feltünteti, hogy a budapesti pénzüzérek és ho- norácziorok adói szemben egy temesmegvei gazda adójával és tényleges jövedelmével mily arányban állanak. E szerint Budapesten az 1899. évi III. os4. kereseti adó statisztikája szerint 46 tőzsdelá- togafó bevallott jövedelme átlag 889 frt 21 kr. és az általuk fizetett átlagadó megfelel 141 frtnak. A fővárosi orvosok 782 frt bevalott évi átlagjöve- deltm után 136 frtot, — az ügyvédek 799 frt után 139 Ttot: a vidéki ügyvédek pedig 426 frt után 97 frbt fizetnek. Ezzel szemben egy temesmegvei községien egy telkes gazda adója volt 1896-ban átlag 2fi frt 30 kr. ; egy negyedtelkes gazda pedig, a k legjobb esetben 200 frt évi jövedelmet érhet el,'tözadó czimén 58 frt 70 kr. fizetett. Ennyi is elég fián az adórendszerünk hibáiból folyó aránvtalaiágok illusztrálására. De lnez így van pedig jól tudjuk, hogy igv van: köve tu pg a harmadik osztályú adó igazságosabb kivesét. Követeljük a második osztályú kereseti adó g-lése mellett a létminimum adómentesítését, követjük, hogy legyen egyenletes megterhelés. *éd közmondások. Aki bogáncsoig^ ne járjon mezitláb. — A morzsa is kenyér. Mászó esi ja tov^bb ér, mint az ülő nyúl. — Mikor róka prédikál, x>4zzunk a libákra. — Ne mérd a szerencsédet idegen rőüe— ^ kutya nem előtted, hanem kény ered előtt csóválja — A macska is becületes, ha a pecsenye be van zárv Követválasztási apróságok. Két falusi biró került össze a múlt választáskor. Persze, hogy mindegyik a maga faluját dicsérte. — Már olyan község nincs ám a megyében, mint az enyém, szólott András biró. — Hohó, az enyém se alább való ám, pattogott Estván biró. — De nálunk egyetlen gazdát se kellett a múlt esztendőben adóért megzálogolni. — Már azt mi sem cselekedtük ! — De egész esztendőben a részegségért, dorbézolásért sem büntettünk meg senki emberfiát. — Nem-e? mosolygott kajánul Estván biró. —t Nem hát. — No no, hát követválasztáskor nem-e? — No de csak akkor feledkeztek meg egy kissé a gazdák. Akkor sem aző boruk, italuk volt az oka, hanem a kortesbor. — Hát lássa kigyelmed, nálunk meg ép peg megfordítva van a dolog. Mert bizony nálunk, mán mint a mi községünkben úgy évközben volt egy kis kihágás bortul, mitül. De mindig a gazdák saját bora, itala volt oka. Hanem osztég követválasztáskor. No akkor bizony nem kellett nálunk egy csepp kortesbor még — a bakterünknek sem. — Enyje’ bé’ lefőzött komám. Ez már aztán csakugyan emberséges község. — Fogadja el ezt a kis foglalót kigyelmed, szólott nem rég egy szegény, de becsületes szavazó gazdához az ismert kortes ur. — Bizony, hogy nem kő nekem 1 — Hát nézze csak hugom-asszony, fordult oda a gazdánéhoz a kortes ur, hát nem jó lesz-e ez a kis summa egy kis disznóra? — Bizony nem 1 — No nol Hát mán hogy lehet ilyen hugom- asszony. — Hogy? A múlt választáskor is kis disznóra adták az emberemnek a pénzt. Bezzeg a kis disznót sose láttam, hanem oszteg az én emberem abból az átkozott kortes-pénztől úgy leázott és úgy jött haza csakugyan, mint egy nagy disznó. Nekünk ilyenre pediglen nincs szükségünk. — Úgy van anyjuk, nincs annak a pénznek láttatja. Szó a mi szó, de a magyar ember lelkét soha se adja el! Most sem, követválasztáskor. Hiszen úgy is mondogatják, hogy a magyar se búzáját, se gabonáját, se terményét nem tudja eladni. Hát akkor lelkét se adja el. Mert ez bizony nem fér a magyar ember — kisbirójához, lelkiismeretéhez ! Az urak korcsmája. A rónán átrobog a gyorsvonat. A kazal tövében gunyaszt két magyar. Elnézik hosszasan e kivilágitott vonatot, aztán hallgatnak utána. Végre megszólal az egyik : — Ez is meggyütt. — Meg. — Szép vagonyok vannak együtt. — Szépek. Az egyik előszedi a pipáját, megtömi, majd küzdködni kezd a tűzzel. Mikor ezzel is elkészült, tovább morfondírozik. — Látta-e sógor az elejin azt a hosszú vagonyt ? Akkora volt, mint másik három. — Persze, hogy láttam. — Ugyan már mi a kü lehet a ? Amaz keresi a szót, hogy czifrán adja meg a feleletet, amely ilyeténképen késik egy keveset. — Mi lehet ? Hát a restelláczió. Az urak korcsmája. A fiatalabbik kíváncsisága igy ki lóvén tlégitve, szí na- nagyokat a pipáján, majd nekifoházkodik a végén : — Hanem amondó vagyok, hogy nem lehet valami jó dolga annak, akit onnan kilüknek !
