Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-01 / 35. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 277 Mire jó a vidéki kiállítás? Említést tettünk lapunkban annak idején, hogy ez idén a vidéken is több helyen, nem rég Makón volt (és most Mármaros-Szigeten van) igen szép mezőgazdasági és háziipar kiállítás. A látogatók közül mindenkinek, köztük Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternek is, igen feltűnt egy csomó mező- gazdasági eszköz: parányi eke. borona, vetőgép stb. Meglátszott rajta, hogy ügyes kéz munkája. Mindjárt tudakozódni is kezdett a miniszter kiállítója után. Tudtára adták a kegyelmes urnák, hogy ezen szép apróságot egy szegény, 13 éves béres-gyérek készítette. Evvel a miniszter ur nem elégedett meg. Hozzák elébe! Beszélni akar vele. A fiút a miniszter elé vezették. — Te faragtad ezeket a holmikat? — kérdé a miniszter. A fiú bár félénken, de minden erejét összeszedvén felelt: — Én ! A miniszter tovább is kérdezgeti: ..Hol látta a mintát ? Milyen a családi állapota ? Járt-e iskolába ? stb.“ A gyerek elmondá, hogy biz’ az ő szülei földhöz ragadt szegény földmi vesek, iskolába sem járathatták, pedig hogy szeretne tanulni! A miniszter belátván mily hasznos polgára lehet az országnak ez ügyes fiú, tudtára adta, hogy tovább fogia taníttatni a kézi ügyességekben. És ez nem csak Ígéret marad, de bizonyára tett is fogja követni Mily öröm szállta meg most a gyermeket s ennek szüleit, azt csak képzelni lehet. Ki tudja mily ügyes kézműves válik e szegény fiúból ? S talán szüleinek majd támasza. Lám-lám, hogy hát mire is jó a kiáll i t á s ? Vájjon, ha e fiúnak nem volt volna alkalma tehetségét ilv nyilvános helyen bemutatni, történhetett volna-e vele ily szerencse ? Bizony bajosan ! De hány ily ügyes ember él a községekben, kit ott ezer mesternek hívnak, ki a háznál szükséges eszközöket mind maga állítja elő, de ennél tovább ritkán megy. Kevés ily ember van, ki arra is gondol, hogy a téli időben ügyes kezének munkájával mennyi pénzt kereshetne. Épp arra valók a kiállít ások, hogy ott a kinek tehetsége van bemutathassa azt a nyilvánosság előtt. Láthassa mindenki mit tud a vidék is. Ezért is ki képességet érez magában ne átaljon egy csekély időt szentelni ilyen kiállítási munka elkészítésére, mert ki tudja nem éri-e a béres-fiu-éhoz hasonló szerencse. De ha ez nem is történik, bátorságot nyér, ügyességénak tovább fejlesztésér, a miből kár nem háramlik rá bizonyára. Munka és szórakozás. A new-yorki szivargyárosok eredeti módot eszeltek ki arra. hogy a kellemeset a hasznossal összekössék, azaz helyesebben, hogy a szórakozást alkalmazottaik munkakedvének fokozására alkalmazzák. A szivargyári munkások, akik nagyobbára spanyol nemzetiségűek, általában törekvő, szorgalmas emberek s ez a körülmény érlelte meg a tulajdonosokban azt a gondolatot, hogy munkásaik helyzetét lehetőleg kellemessé tegyék. Az az ötletük támadt, hogy minden munkateremben egy fölolvasót alkalmaznak, aki a munkások között ül s érczes hangon fölolvassa nekik először a reggeli lapot, azután spanyol költeményeket és regényeket. A new-yorki dohánygyárosok megvannak győződve róla, hogy a mintaszerű rend és nyugalom, mely a munkahelyiségekben uralkodik, főképp a felolvasásoknak köszönhető. | Van-e holdkórosság? Ki nem hallott már holdkórosokról ? Mily csodameséket hallani ezekről I Lehetséges-e, hogy bizonyos emberek akkor, mikor a hold delel, elhagyják ágyukat, mindenféle műveleteket végrehajtanak, háztetőkre másznak a nélkül, hogy megsérülnének és azután ismét visszatérnek ágyukba ? Reggel felébredéskor pedig semmire se emlékeznek? A tudomány feljegyezett néhány biztos esetet. Ebers boroszlói orvos, 11 éves fián észlelte, hogy holdtöltekor álmában hangosan beszélt, körüljárt, tárgyakat megfogott, eléje állított akadályokat kikerült, az ablakot kinyitotta és kinézett stb. és végre ágyába visszafeküdt a nélkül, hogy reggel minderre emlékezett volna. Az ily állapot nem is ritka. Tökéletlen, beteges álomnak kell felfognunk, melyben látszólag czélszerü mozgások ön- tudatlanul végeztetnek. A lidéreznyomás is egy fajtája a kóros álomnak. Az alvó azt álmodja, hogy megfulád. Lidércz. vagy manó szivére ül, azt megállítja és meghal. Ha a szorongás növekszik, az alvó felébred. Baerner würzburgi orvos ily lidéreznyomást egészséges fiatal embereknél az által idézett, hogy a paplant fejükre borította, úgy, hogy a szájuk egészen és orruk félig el volt takarva. így tehát véletlen, vagy mesterséges légszükség lidéreznyomást okoz. Biaz ismert egy embert, ki egy 6 láb magas a holdtól megvilágított porczellán kályhára álmában felmászott. Burgonya evése vacsorára vagy erős sajt éjvezése idézte elő ez állapotokat. Lányai e hajlamot örökölték. Johannes Müller az alvajárást következőképpen magyarázza: az alvómozgásait úgy végzi, mint a gyermek. Nem ismer veszélyt, reszketést vagy szédülést. Veszélyes utón járni nem nehéz, ha veszélyeit nem ismerjük. Az alvajáró hall és lát, de a külső benyomások nem zavarják meg mig alszik. Ha felébred, akkor felismeri a veszélyt és lezuhanhat, így nem ritkán történik szerencsétlenség az alvajáróval. Hibátlan biztossággal és éles hallással nem bírnak az alvajárók. Az alvajárást kóros álomnak kell tartanunk. Orvosi gyógykezelésre sokszor alkalmas. Étrend megváltoztatása, a beteg őriztetése, csillapító szerek adása a legtöbb esetben eredménynyel fog járni. (Gesundheitslehrer.) JÓ EGÉSZSÉG. A hideglelés. Bizony, hogy kevés ember van, a kinek olyan körülményesen kellene megmagyarázni, hogy hát mi az a hideglelés? E sorok írója ma is borzadva gondol azon időre, mikor a hideglelés gyötörte. A szegény beteg ásitozni kezd. Majd didereg, mintha — hideg jég darabok szaladgálnának hátán, karján, egész testén. Szomjazni kezd aztán, mert végig gyötört testét láz kezdi ellepni. A vizet kívánja a beteg, de isszonyu izt érez, mikor szájába veszi. Étel nem kell. No hát ennyi is elég, hogy belássuk, hogy ez a gyakori betegség bizony temérdek embert, gyermeket kínoz. Sőt többször, (különösen, ha elhanyagoljuk sírba is visz.) Tudós emberek azért már rég törik a fejüket, mi okozhatja a hideglelést. Most aztán már megállapodtak egy dologban? Tudományos vizsgálatokból ugyanis az tűnt ki, hogy a váltólázat (hideglelést) az emberre a mocsaras vidékeken nagy számmal található szúnyogok terjesztik. Azért a belügyminiszter fölhívja hatósági, községi, kórházi és körorvosokat, hogy e megbetegedéseknek tömegesebb föllépte esetén azokat tanulmányuk tárgyává tegyék és tapasztalataikat vele közöljék. ,
