Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-01 / 35. szám
278 MAGYAR FÖLDMIVELŐ MAGYAR KIS GAZDA. Gazdasági apróhirek. Makucz Bálint szatmárnántüi plébános a múlt héten elhunyt. A boldogult plébános hires népgazda volt. Híveit bevezette a szőlőművelésbe, méhtenyész- tésbe. 0 maga is részt vett a gazdálkodásban. Figyelemre méltó gazdasági czikkeket is irt. Nyugodjék békében ! A kecskeméti baromkiállitás szép bizonyságát adja Pestvármegye baromfi tenyésztésinek. Több, mint ezer darab szebbnél-szebb baromfit állítottak ki. A kecskeméti kiállítást az első nap több mint 8 ezer kisgazda nézte meg. — Bulgáriában az aratás igen kedvezőtlenül ütött ki. Ezért elhatározták, hogy a gazdákon úgy segítenek, mely szerint fizetési kötelezettségüknek halasztást engednek okt. 14-ig E határidőig tehát semmiféle követelés be nem hajtható a bulgár gazdákon, akik ily módon időt nyertek arra, hogy termésükkel a kedvező áralakulás bevárják. És nálunk ? — Szomorú kilátás Sárospataki országos vásárra a téli takarmány hiánya miatt temérdek marha hajtatott-fel s oly olcsó áron kelt el nagy része, hogy olyan olcsó árban máskor csak lopott jószágott lehetett venni. És igy van ez az ország nagy részében! A hús azért méreg drága. A hogyan legújabban a búzaárakat nyomják a vidékeken. — No no, mi az már megint? Újabb csala- fintosság? — Hogy újnak uj-e, bizony nem tudom. Mert hisz néha a régiből leszen uj, az újból pediglen régi. — Hát halljuk csak! — Piaczunkon látom a szerdai vásárok alkalmával. A szegény földmives emberek szekérszámra hozzák be a búzát. A buzakupeczek körülveszik, kinyi- togatják a zsákokat, osztég elvégzik a szokásos mas- kurácziókat. Osztég hozzá kezdenek alkudni. Elszaladnak a kimondott árra, meg visszatérnek. Végre nagy nehezen megkötik a falusiakkal az alkut. Akkor kapnak a jó falusiak egy czédulát, melyen ki van Írva a vett búza mennyisége és ára. — Hajtsanak — mondja osztég a kupecz — erre és erre a terménykereskedő boltja elé. A falusiak hajtanak! Keresik a fő terménykereskedő urat. Nem találják délig. Délbe meg azt mondja ! — Ebédelni is kell. Ott vesztegel a szegény falusi egész nap estig. Akkor a terménykereskedő átveszi a czédulát. Megnézi. Aztán megvizsgálja a vett búzát is. Vissza csapja a mintát. — Mit, ilyen búzáért ennyi pénzt. Nem kell 1 Nem veszem át. — De uram ! — Ennyit és ennyit kap érte. — De uram! — Semmit sem hallok. Most már mit tegyenek a jó falusiak? Hazavigyék 1 Hiszen ez rémitő kár, idővesztegetés. Meg aztán szorítja őket a csizma is! Akarom mondani a szükség. Hát oda adják, a menyiért kérik. — No most tessék mondani uj vagy régi módja ez a buzaár-leszállitó manipulácziónak ? Vidéki. A boradó. A jó Isten, ha megtartja szőlőink termését, mondhatni az egész országban — bő szüretnek nézünk elébe. A tavalyi szomorú szüretünk, az idei sovány aratásunk némileg pótolva leszen. A gazdák legnagyobb része azonban mégis aggodalommal vannak eltelve a siker iránt. A hordók ára egyszerre úgy felszökött, hogy az már egy kicsit szinte lelketlenség is. Némely, és talán sok helyen a csemege-szőlőt pusztítja a rothadás, hogy a szállítás bizony nagyon kétséges. De lett légyen bár kánai termésünk: a szőlősgazdákat mégis szerfölött nyomasztó helyzetbe hozza a nagy boradó. Élérkezett végre talán az idő, mikor lesz borunk elég, de vájjon elérkezik-e az az idő is, mikor a fogyasztó közönség jutányos áron fog hozzá juthatni a tiszta szinborhoz? Kötve hisszük 1 Ennek határozottan utiát vágja a terhes és alig elviselhetetlen boradó. A pálinkás boltokat igy csak felfogja keresni újra a szegény nép, a gazda nem fogja tudni értékesíteni borát. Attól lehet tartani, hogy — nagy lévén a szükség — vagy potom áron kell majd elvesztegetni a mustot, vagy tartani... tartani és csak veszteni. Itt is, ott is mozognak a bor értékesítése ügyében. Halljuk, hogy olyan eszmék is merülnek fel, mely szerint a magyar bor tisztasága érdekében a legerősebb, legszélesebb szövetkezetekbe lépnek. Mind helyes dologi De addig, mig a boradót lejjebb nem szállítja a kormányzat: addig a magyar bor értékesítésének és gazdasági erejének sikere nem leszen. Kimutattuk ezt a múlt alkalommal is. Meg kell adóztatni a pálinkát derekasan, akkor nem lesz semmi nehézség abban, hogy közönségünk jó, tiszta, egészséges borhoz juthasson. Akkor a magyar nép is egészségesebb, munkaképesebb leszen! A boradó valóban nehéz kőként nyomja szőiő- gazdászatunk legszebb kilátásait! Hej, pedig a szőlő sok pénzt nyél, abból tehát a jövedelem el kél. Háztartás. A legegyszerűbb, legolcsóbb és valószínűleg legbiztosabb egérfogó az, amelyet egy külföldi szaklap ajánl: Töltsünk egy edénybe vizet, feszítsünk föléje nedves pergamenpapirost, melynek közepébe — midőn megszáradt — egy éles késsel egy keresztet vágunk s szórjunk az igy keletkezett végekre kevés czukrot vagy darát. A torkoskodó egér azután fejjel az edénybe esik, melyből már nem menekülhet: a pergamenpapir végei azonban ismét régi helyzetükbe lépnek. ÜGYES-BAJOS DOLGOK. Uj dohánybeváltási árak. A pénzügyminiszter ur megállapittatta a dohány uj osztályozását és az uj árszabását és pedig az eddigi 70 korona áru válogatott és az 52 korona áru I. osztályú közé egy egész uj osztályt vett fel, úgy hogy ezután 60 korona ár mellett lesz az I. a) osztály és 52 korona ár mellett lesz az I. b) osztály. Ez pedig úgy értendő, hogy mig eddig az 52 koronás I. osztályú árutól megkövetelték, hogy sérületlen, tetszetős anyalevél legyen, mely jó szivarburoknak és szivarbélnek, de kiválóan jó pipadohánynak használható, most ezt két osztályba teszik. Az első a) osztályba tartoznak a sérületlen vagy kissé sérült, egyenletes szinü, élénk égésű, jó szivarburok és tartalomdus jó szivarból minőségével biró anyalevelek. Az első b) osztályba tartoznak a sérületlen. tetszetős szinü, jó pipadohányok használható anyalevelek. Ebbe az osztályba tartoznak továbbá ama szép, sérületlen anyalevelek, melyek megbízhatatlan égésük folytán csakis fönn- és burnótlevélnek használhatók. Az a) osztálybeli dohányt 60 koronával, a b) osztálybelit 52 koronával váltják be; ennélfogva a jobb minőségű 8 koronával többet jövedelmez ezután.
