Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-25 / 34. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 267 — Az Isten áldja meg, jó kurátor uram, hogy most jött be hozzánk. — Bejöttem húgom, mert beszélni akarok emberséges módra Mártonnal. Aki csökönyös, aki hegyes, persze, hogy a maga kárára! Kölyök-bank- nak csúfolja a mi intézményünket, mert tudni akarjuk, hogy hé ember, mire kelljen neked a kölcsön? És igy kell ennek lennie ezután. Ha ezelőtt is igy lett volna, most se Mártonnak, se húgomnak nem fájna a feje. Hiszen Márton fiam, ha te nem rendezed csipri-csopri bankféle adósságaidat, maholnap elmerülsz. Tudod, érzed ezt te is. Csak makacs vagy, persze, hogy nagy károdra. Megsúgom neked, hogy a mi bankunk azért kérdezte tőled, hogy miért kelljen a kölcsön, mert okosan, számítással kezébe akarja venni ügyedet. Rendezzük terhedet, megkönnyitjük lelkedet. így, ha leszakad a gond családodról, újra kezdheted és munkásabbá teheted életedet. — Istenem, be igazán beszél jó kurátor uram, szólott a siró asszony. — Mert ha megvest kezedbe adják a pénzt, ki tudja, hogy a régi ördög, a régi sátán körül nem vesz-é ? Akkor aztán a helyett, hogy kiléptél volna a hínárból, még mélyebben belefulsz. Úgy van-e, öcsém ? Márton gazda hallgatott. De látszott egész valóján, hogy nagyon mélyen szántottak szivébe. — Ládd-e öcsém, a mi bankunk éppen azért létesült, hogy segítségére legyen az olyan gazdáknak, kik önmagukon már segíteni nem tudnak. Mi nem szórhatjuk a kölcsönöket, nekünk nem is kell a kövér osztalék. A mi legédesebb kamatunk az leszen, ha embertársaink boldogulni fognak, ha őket kimentjük legölőbb, gyilkolóbb betegségből: az adósságból. — Bizony betegje is vagyok, szólott megcsendesedve Márton. — Se éjjele, se nappala, folytatta az asszony, mohón kapva el a szóbeszédet. Már otthonát is kerülte, gyermekeit sem szívlelte . . . — Igaz, rázta a fejét Márton és szemében megcsillant egy könycsepp. — Minden rendben lesz öcsém, mert még nem késő. Minden rendbehozható. Látogass meg holnap a hitelszövetkezetben, jöjjön el hugomasszony is. Nyomban nyélbe ütjük a dolgot. Úgy is töntént. A magyar bank rendezte Bus Márton összekavarodott ügyét-baját. Az adósságot utolsó krajczárig kifizette. Márton gazda egyszerre kiegyenesedett. Mintha elölről kezdené az életet. Lassan, de becsületesen, pontossággal törlesztette a kölcsönvett összeget. Hát mondja meg már most akárki emberfia: vájjon okosan cselekszik-e a magyar bank, ha ugyancsak utánanéz, hogy: — Mire kell a pénz —-atyámfia? Tréfás kérdések. Milyen őz származik a vízből'? Melyik Ián vad állat ? Melyik or iható ? Melyik verést gyűlölik legjobban az emberek 2 Melyik ur nemzet harczol most ? Statisztika a villámcsapásokról. Érdekes statisztikát állítottak össze, mint az »Egészség« Írja, azokról a balesetekről, melyeket a villám 1899-ben az Egyesült-Államok területén okozott. Feltűnő nagy a villám okozta halálozások száma: 502 s még nagyobb a villám sújtottak de életben maradt emberek száma: 820. Ez utóbbiakon csak bénulásokat vagy égési sebeket okozott a villám. A villám sújtotta egyéneknek legnagyobb részét (45°/0) a szabadban érle a villám, de jelentékeny azoknak száma is, a kik a házak falai között szenvedtek villámcsapást (34%). Közönségesen azt hiszik, hogy égiháboru alkalmával nem jó a fa alá állani, mert itt könnyebben éri az embert a villám : az amerikai statisztika ezt nem bizonyítja, mert az eseteknek csak 11%-ában fordult elő, hogy a villám a fa alá menekülteket sújtotta. Az 562 villám okozta halált szenvedett emberek közül tizenkettőt ruhaszáritgatás illetőleg szárított ruha eltakarítása közben érte a villámcsapás, mert Észak-Amerikában a szárítandó ruhát drótra akasztják. Engem ugyan be nem csap!... Azok a nagy lepedőjü ujságlapok, melyek különösen szeretik védelmezni a „szegény“, „szerencsétlen“, bujdosó bevándorlókat: hébe-hóba kegyesek megemlékezni méltóztatnak a magyar parasztról is. Különösen kapdosnak a koncz után, mikor pennájuk hegyére vehetik a „paraszi-fürfangokat“, „paraszt-észjárást* — és a többit. Hát bizony azt az egyet le nem tagadhatják, hogy a magyar parasztnak adott a jó Isten akkora értelmet, természetes, józan gondolkozást, hogy juttathatna belőle sok más népnek is. Hires Nagy András János uram, a magyar parasztnak mindenkor csudálatos alakja leszen. Tiz körmével kezdette keresni kenyerét. Meg is kereste, gazdaggá is lett. De paraszt ruháját le nem tette sohasem. Büszke volt paraszt voltára, büszke volt, hogy paraszt ruháját viselhette, pedig milliókkal rendelkezett. Nem alapított bankot, nem vágyódott bárói rangra, egyszerű falusi szekeren járt. Pedig hat lovas hintón járhatott volna. Ilyen a magyar paraszt ! Azt az egyet megengedjük, hogy csudás adományai daczára egyhez nem értett, most sem ért. Nem tudja embertársait kizsákmányolni. Nem ért a tisztességtelen üzletekhez, nem tudja eszével felérni a hamis bukásokat. Furfangos, csavargós az ő eszejárása, megleli a dolgok folyásának okait, de bámulatos módon hagyta eddig magát becsapatni. Nos ez az idő is muladozni kezd. Maguk az említett ujságlapok tanúskodnak róla. Például igy és ezeket Írja egyik: — Egy vidéki paraszt io ezer koronára biztosította házát tűz ellen. Történt, hogy a ház-leégett, mikor az atyafi a biztositó társasághoz ment és a tízezer korona kifizetését követelte. A társaság azonban csak fele értékűnek becsülte a házat, nem volt hajlandó kifizetni a pénzt és kijelentette, hogy már hatezer koronáért is sokkal szebb házat lehet ma építeni. A parszt végre is beleegyezett. Ez eset után azonban csakhamar fölkereste ugyanazon biztosító-társaságnak egy ügynöke és arra akarta rábeszélni, hogy biztosítsa a feleségét tízezer koronára. — Engem ugyan benemcsapl mondotta a gazda. Már tanultam a káromon. Hisz ha meghalna a feleségem, hiába kérném a tízezer koronát. Azt mondanák: nem ért anyit, és hogy ezer koronáért sokkal szebb és jobb asszonyt tudnának szerezni szólt és a faképnél hagyta az ügynököt. No tisztelt urak, hát nem bánjuk, tessék megbírálni a magyar paraszt eszejárását. Bizony természetes bölcsesség lakozik abban. Bizony fiskális ember se düti fel az elejébe tett csapdát, mint ez a magyar paraszt. Bizony, hogy csattanósabban senki emberfia nem mutatott még reá a biztosító-társaságok furfangos fináncz-politikájára, mint ez az egyszerű magyar ember. Ládd e magyar népem, a ki annyit tanulhattál már a saját károdon, tanulhatsz most már a más kárán is. Hej, mert ha ti is úgy hagytátok volna a faképnél azt a sok vándorügynököt, hogy hát — Engem ugyan be nem csapi Akkor bizony sok keserves csalódástól meg- menekedhettetek volnál A halál órája. Pilgrin német doktor, kórházi tapasztalatai alapján foglalkozott azzal a kérdéssel : a napnak melyik órájában történik átlag legtöbb halálozás. Déli tizenkét óra és délutáni hat óra közt esik a legtöbb halálozás'? még pontosabb meghatározás szerint a halálesetek legnagyobb része délutáni három és hat óra közé vehető. Hajnali három és négy óra közt is sok halál esik, mig négy és öt óra közt, aránylag nagyon kevés. A német orvos azt is tapasztalta nagy kórházi gyakorlatában, hogy a nagy idegbetegségben szenvedők legnagyobb része az esti órákban hal meg.
