Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-28 / 30. szám
234 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Aratási ünnepségek. A dobozi arató ünnep. Kasza pengés, vig nótázás közben kövér rendekben hull a búza. Izzadságot ver ki a hevesen le- tüzött nap sugara az aratók homlokára, de kinek sem jut eszébe annak törölgetésével fáradni ; versenyre hívják egymást, ki tud nagyobb rendet vágni. Távolabb gyűjtenek csintalan leányok, közelükben zakatol a cséplőgép, mely kazalokat fogyaszt el alig pár perez alatt. Egyszer csak porfelhő támad messze, szinte az ég túlsó ereszén; jön az uraság. Kettőzött a buzgalom, tudják, hogy a földes ur megelégedése nem marad csak szó beszéd. Egyszer csak oldaluknál surran el a hintó majd a másik perezben megáll a négy fekete, mintha csak megkövesedett volna. Felhőtlen arczu vidám fiatal tiszt szökellik ki belőle, ki sem gyanítja, hogy királyi herczeg, hogy a magyar koronának másodvárandója. Károly Ferenc z József kir. herczeg Ottó kir. herczeg legidősebb fia, Magyarországon tartott körutazásában betért a nagy Alföldnek mint szokták nevezni, szivébe: Békés vármegyébe, hogy a nép körében ártatlan mulatozásában tanulja megszeretni mint a trón leendő örököse, e lovagias, vendégszerető nemzetet. Wenckheim Dénes gróf látta vendégül a kir. herczeget dobozi kastélyában. A gróf az öröm hamisítatlan jeleivel fogadta a Habsburgok tizennégyéves sarját, s hogy némileg kedveskedjék neki, hogy a kir. herczeg vágyainak útjába ne álljon, a magyar nép társaságába vezette, arató ünnepet rendezve buzgó munkásai jutalmazására. * * * Hétfőn esteli időben robogott be Dobozra a vonat édes terhével, a nemzet jövő fejlődésének zálogával. Károly kir. herczeget útjában egy deres bajuszu daliás huszár őrnagy kiséri, ki itt sem hiányzott oldala mellől. Alig állott meg a gyors vonat, már is a perronra szökött W e n c k h e i m Dénes gróf üdvözlésére a királyi herczeg. Nem hangzott hosszadalmas beszéd, egy kézszoritásban, néhány kedves szóban ki volt fejezve minden. Négyesfogat röpítette a fenséges vendéget a dobozi kastélyba, hol a házasszonyát kézcsókkal üdvözölte a tizennégyéves kir. herczeg. Aratást éscséplést óhajtott volna látni a fenséges vendég. Nagy gyönyörűsége tellett benne, mikor Wenckheim gróf kivezette a dobozi határba, magyar Alföld végtelen síkjára, a hol olyan búza termett az idén, mint talán sehol az országban. A kis herczeg megbüvölve hallgatta a tarka ruhás marokverő leányok nótáit; alig akart megválni a tarlótól. Odább csépelnek. Versenyt bug két hatalmas gép, köztük az elevátor emeli a kazalóriásokat. Hozza az ispán a pirosszemü búzát; igy fizet a kéve. Mindez meglepő, mindez újság a Bécsben nevelkedett királyfinak. Délt harangoztak, mire visszatért a kastélyba. Alig tudta kivárni az ebéd végét, mert délutánra volt tervezve a végtelenbe nyújtózó dobozi erdőbe az arató ünnep. Az arató nép a tarlón gyülekezett, vig dala fölverte a tájat, úgy indult az erdő sűrűjébe rejtőzött Rika tanyára, hol az uraság várta. A messze kiterjedt menetnek érdekes szint kölcsönözött a népies díszítés, az aranykalász, a zöld levél, kék búzavirág harmonikusan egyesült a magyar nemzeti szallag hármas színében. Egy virágerdőnek látszott az egész tömeg, melynek kerítéséül négyezer mértért meghaladt pántlika szolgált. A hagyományos ökrös szekér sem hiányzott a menetbem Száma a tizenötöt; érte el, mindegyik önmagában külön látványosság. Az ökrök szarva belefult a kalászbokrétába, melyet nemzeti szin pántlika erősített hozzá; az ezüst kolompot koszorú tartotta nyakukon, hangja, mint csengő harang szava terjedt a visszhangos dombok között. Kendő lobogott minden ökör nyakán. A menetet a falusi rezes banda nyitotta meg a Rákóczy-induló lélekverő hangjait fújva, majd halkan kisérve a nótások dalait. Utánok a férfimunkások,, kiki a maga szerszámjával. A női cselédeknek s az öregeknek a szekereken szorítottak helyet. Leghátul haladt a konyha. Egyik szekér kenyeret hozott, a másik húst s egyéb főznivalót, leghátul a bográcsokat. A menetet gazdaságok szerint szakították meg, minden ilyen rész élén az arató gazda haladt, kezében egy hatalmas nemzeti zászlóval. A menet derekán a három ajándékot vitték. Az első, melynek neve kalász korona volt,, a földes urnák szólt, egy kiszolgált gazda, négy legénynyel oldalán hozta a termetes koronát. A második ajándékot kalászkos.zorunak hívják s az ifj asszonyt illette, ezt az uraság bájos húga Stefánia grófnő kapta. A harmadik ajándék a vendégnek szólt, fehér vesszőből font tálezán vittek egy szakasztott másu kalászból font magyar királyi koronát. Az utánzat nagy mesteri kézre vallott, mert oly meglepő, oly hű, hogy még az elgörbült kereszt sem hiányzott a búbján. Károly kir. herczegnek nagy örömöt is okozott ez értékes ajándék, hosszasan nézegette, majd féltve őrizte nehogy megsérüljön, mert emlékül magával óhajtja vinni. * * Jó félóra telt, mig a menet vége elérkezett a Rika tanya elé. A vidámság, nóta, éljenzés nem akart szűnni. Ötszáz arató munkás vett a menetben részt, kikhez hozzászámítva a háromszáz majoros cselédet megkapjuk a menet hozzávetettiszámát, melyet a falu apró cseprő népe szinte megkétszerezett. A majoros cselédség csoportja is kedveskedet egy kis ajándékkal úgy a ház úrnőjének, mint ritka vendégének. A dobozi erdő mélyét messzeterjedő tisztás szakitja meg. Itt telepedett meg a menet s rögtön a dologhoz láttak. Két ökröt vágtak le e napra, pár perez alatt lobogott a láng, készült az izes paprikás. Természetes, nem volt szükiben a bor sem, s mikor a czigány egy kevéssé leöblögette torkát húzta is a talpalá való csárdást, úgy, hogy a sánta is tánezra való kedvet kapott. Ezenközben a tisztásra ért a grófi család s elvegyült a mulatók közzé. Majd a Rika tanyára tértek vissza, hol vacsora előtt katonásdit játszottak. Vall is gróf a herczeget kisérő huszárőrnagy volt a csapat parancsnok, ki a kir. herczeget a szakasz közepére osztotta be. Az estebéd után társasjátékokkal ütötték el az időt. A vacsora idején Purcsiék a csabai czigány húzta a zamatos friss magyar nótákat. A kir. herczeg vacsora után odament a czimbalom- hoz, kíváncsian nézegette, majd megpróbált kiveregetni egy nótát. A királyi herczeg fölötte kitartó tánezosnak bizonyult. Végig tánczoltatta a grófkisasszonyokat, majd az asszonyokat kérte föl. Meg is fordult már a gön- czölszekér akkor, mikor a vig társaság rágondolt az alvásra. így mutatkozott be a másod trónörökös a magyar földön. A cséplőgép jubileuma. Most lesz századik évfordulója, hogy Angliáben Bedford herczeg birtokán működni kezdett az első cséplőgép. Persze, hogy ez a gép még meglehetős kezdetleges formájú volt és lóerőre volt berendezve, de azért óriási vivmány volt a cséplés terén. Mert mig azelőtt a kézicséplővel verték ki a szemet, vagy lóval nyomtatták a gabonát — a mely módszerek sok helyen még most is divatoznak — az első cséplőgép már elkülönítette a polyvát a szemtől és kifújta a szemet is. Majdnem a század közepéig kizárólag a lóval hajtott cséplőgép volt elterjedve, a melyet a német Göpel szó után gépiinek neveztek a magyarok. Később a gőz korszakában a gőzesőplő teljesen kiszorította a gépiit és ilyenek úgyszólván csak lomtárban láthatók. Gözcséplőgép- pel hazánkat eleintén majdnem kizárólag Anglia látta el, mig végre a Magyar Államvasut Gépgyára is kezdett ilyeneket gyártani és a magyar ipar dicsőségére olyan tökélyre vitte, hogy majdnem kiszorította külföldi gyártmányt, sőt külföldre is eladott.
