Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-21 / 29. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 227 •száraz, hosszú karjait. Elmondotta, hogy boldogult édes apja mily keservesen szerezte nekie ezt a hozományt! Hogy a királyig viszi ügyét. Mit sem ért 1 Még nem is biztatták 1 A törvény majd elrendezi. Nekünk már nincs hatalmunk! Megsemmisülten érkezett az asszony vissza Csó- kafalvára. Zokogott, sirt, ruháját tépdelte. Dús Péter gazda nem tett szemrehányást. Nem lökte szemébe a kitanult szakértőket, sem a nagy könyveket. Hallgatott! Csak úgy magában mondogatta: — Hja! a becsületesség nem lakik a nagy szekrények. a nagy könyvek, a szakértők közt, ha az alvilági fúriák őrködnek, még akkor is lopnak ! ... És Dús Péter gazdának megmaradt tisztán, sértetlenül az a kis tőkéje, mely a „mi bankunkéban van letéteményezve. Megkapja a tisztességes interest és önmaga is meggyőződhetik, hogy itt egyenes utón járnak az emberek. S a történtek után — mert megtörtént dolgot és nem mesét mondottam ám el — a „mi bankunkéba megindult a betétek sora is és megerősödött a bizalom. Mert hiába, jól mondja azt a közpéldaszó: „Mindennek eljön a maga ideje!“ Az északkeleti vármegyék szövetkezeteinek szövetsége Csáky László gróf elnöklete alatt intéző-bizottsági ülést tartott, melyen Szatmár szabad kir. város, Szat- mármegye s Ugocsavármegye törvényhatósága is képviseltette magát. Az intéző-bizottság folyó évi már- ■czius hó 20-án kelt felterjesztése és az Országos Központi Hitelszövetkezet idevonatkozó válaszának felolvasása után elhatározták, hogy Mármarosvárme- * gyét a szövetség kötelékéből kibocsátják, illetve a közgyűlés elé ily irányban javaslatot terjesztenek. Elhatározták továbbá, hogy a titkári állást továbbra is fenntartják, de emellett egy revizort alkalmaznak egyúttal, hogy a szövetségi iroda átalányát 1200 koronára kérik felemelni. Végűi szabatosan körülírták a titkár s az újonnan alkalmazandó ellenőr teendőit különösen a kiküldetésekre vonatkozólag. ~,Perbenyik és Vidéke községi hitelszövetkezet mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja“ f. é. julius 6-án tartotta együttes ülését a félévi leltár felvétele czéljábói. Találtatott készpénz 1322 kor. 49 fillér; váltó 76259 korona értékben, kötvény 13906 kor. ért. A fogyasztási szövetkezetnél van elhelyezve 20736 kor. 4 drb Központi üzletrész 800 korona értékben. A betétállomány 91874 korona 80 fill. A tagok száma 327, 366 üzletrészszel. rjU A -1* öS -X» db* -X- »X* •X* »X» A A *x* A A A •£* -A* -A* 4- *X* 'X' w -A* -A* -X- -X- n* n* CSALÁDIKOR. Anyjok, agyj egy kortyot neki! Sirokai komáéknak megadta a teremtő Isten azt az örömöt, hogy a gólya madár hozott egy kis fiúcskát házukba. Olyan öröm volt abban a családban, mint az országban, mikor hosszu-hosszu várakozás után, nehéz időkben trónörökös születik. Mert mi tagadás benne, Sirokai koma annak is tartotta a Pistit. A Pisti meg nőtt-nőtt, már gagyogott, két kis kezét kinyújtotta mind az után, a mi neki tetszett. A szülők meg bizony nagy örömüket lelték abban, ha drága kis fiacskájuknak — kedveskedhettek. Sirokai uram nem volt részeges ember. Minden reggel — elismerem, hogy módjával — megivott egy-egy kupicza, pálinkát. A kis fiú látta az üveget, kinyújtotta két kis kezecskéjét ez után is s mikor a mama nem volt hajlandó abból kedveskedni, szerfölött sirt a kis fiúcska. Az apának meg a szive fájt, ha hogy hallotta annak a fiúnak a sírását. — Anyjok te — mondotta jó szívvel — adj egy kortyot neki, hiszen nem hal belé. — Ember a jó Istenért, mit gondolsz, szólt az anya elrémülten. De a fiú csak tovább sirt, visított, ezt pedig Sirokai uram nem tudta tovább elviselni. Megragadta az üveget és a kis fiú szájához tette, A kis fiú meg húzott belőle egyet. Azt gondolta szegényke, hogy úgy megy az, mint a cziczilésnél. Pistike összerázkódott I Arcza kipirult, köhögni kezdett . . . aztán rá nézett apjára és a sírást abban hagyta. Az idő telt. Pistike mindennap látta az üveget, mindennap kinyújtotta kezecskéjét a pohár után és mindennap kapott. Úgy meg szokta, mint a — vizet. Hát ha megszokta — mondod ugy e — nincs semmi benne! De a dolognak nem csak eleje, meg közepe, hanem vége is van. Hogyhogy nem, de a szép gömbölyű, piros arczu gyerek egyszerre csak csunyulni kezdett. Feladták aztán az iskolába is, de Pistike olyan bamba volt, mint a — tuskó. A tanító ur hiába vesződött vele, hiába oktatta, még külön órában is — falra borsót hányt. Egyszer aztán mi történt ? Bekopogtat a jó tanító ur Sirokai uram házába és igy szól a gazduramhoz : — Gazduram, nem ivott ma pálinkát ez a Pista ? — Hát hiszen — válaszold Sirokai uram — úgy reggel szokott kapni módjával egy kis gugyit, de tetszik tudni annyi az, mint egy csepp a tengerben. — De már gazduram, a fiú ittas volt, azt én mondom. Ott botorkált a padok közt, beszélt bolondokat, társai nevették, káczagták. Én majd a föld alá sülyedtem szégyenletemben. Az anya is hallgatta e beszédet. Reánézett férjére, aztán kiment a kamarába, megnézte a pálinkás üveget. Biz abból egy jó tenyérni hibádzott. Ráborult nyomban a párkányra és keservesen sirt. Most tudta már, miért kell a házban több pálinka mint ezelőtt. Pisti ugyanis ki-kileste az alkalmat, mikor a kamarába mehetett. Mert mennie kellett. Vitte, űzte, kergette valami és ha nem sikerült az üveghez jutnia — beteg lett. Tizennégy éves volt már a fiú, de oly együgyü, hogy úgy mondjam bárgyú, szánalom volt reá nézni. Nyolcz esztendeig járta az iskolát, de azért három sort nem tudott elolvasni egyfolytában. Aztán telt az idő tovább. Pistiből legény lett, még pedig elromlott elzüllött legény, a ki nem kellett se katonának, se becsületes hajadonnak és a ki csak azért élt, hogy pálinkát ihassék! És mikor ivott — borzasztó volt! Az apa megőszült; — gondja, buja őszitette meg. Az anya kéztördelve, sírva mondogatta: — Mit vétettünk mi a jó Istennek? Miért büntet igy bennünket. Atyámfiái 1 Nem a jó Isten büntette őket! Saját magukat büntették ők maguk ! Ez a kis történet egy — a száz közül. De hány és hány ilyen esetet tudok én még! A szülők előtt is kis dolognak tűnik az fel, ha a gyermekeknek pálinkát adnak. Csak egy korty — mondogatják — jobban fog aludni, enni stb. Hej pedig tűzzel játszanak! Mikor falusi lakos voltam ismertem egy anyát, ki gyermeke sírását úgy csendesítette le, hogy adott neki egy kis gugyit. A gyermek persze elbódult, talán el is aludt. De ki tudja, milyen mérget vetett annak a gyermeknek vérébe.
