Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-16 / 24. szám

Nagy fát mozgat...

Nagy fába vágjuk fejszénket atyámfiai, mikor e sorokat nyíltan a magyar munkás- nép elébe rakjuk.

De hát csak azt csípi meg a csalán, tartja a közpéldaszó, a ki félve nyúl hozzá Mi nem félünk, mert hiszen ha foganatja nem is lesz jelen Írásunknak, megkönnyebbült lélekkel sóhajtunk: „Legalább elmondhattuk!

Arról volt szó a mi újságunkban a minap, hogy börtönök lakói legnagyobb részben a földmiveléssel foglalkozó népből kerülnek ki! Hogy a legtöbb bűnös a pálinkának köszöni rabságát.

Tudósok, a tapasztalat bizonyítják továbbá, hogy a pálinka elpusztított sokszor egész községeket és vidékeket.

Tehát tisztában lehetünk már végre va- lahára, hogy a pálinka valóságos pusztító méreg.

Azt mondja pedig a példaszó-; A méreg kóstolással is megárt...

Ha ez igy van, a mit ma már józaneszü ember nem tagadhat: akkor bizony hazai viszonyainkat, egyes vidéki és községi szokásokat tekintve: itt nálunk egész szabadon gondtalanul mérgezzük naponkint többször ,és többször a mi mezei munkásainkat.

Hiszen nálunk a mezei muskásnak naponkint kétszer, háromszor, sőt többször kikötött bérként öntik kövér porczióba a vitriolt.

Nem csak meglett férfiak, de asszonyok, serdülő fink és leányok sorakoznak a pálinkát kiosztó gazda köré és veszik részüket a mérges, vadvízből. A tiszta szeszből készült pálinka már nem is Ízlik, mert az nem elég marós.

íme tehát a gazdák maguk viszik bele a munkást a szesz gőzébe, a szesz megszokásába és igy biztos veszedelembe.

De hát mi tevők legyünk? így szólanak a gazdák. Hiszen a munkás ember pálinka nélkül a kapához sem nyúl! w azt tartja, hogy nem megy a szekér, ha nem kenik. Igen, a pálinka az ő segítségük, mozgatójuk, a nélkül nem is bírnák ki a munkát. r,s ha egyes jobb érzésű birtokos megkisérlé pénzben adni az ellenértéket: nem ért czélt, Mert szomszédja már ezt nem tette. A munkások oda sereglenek, a hol pálinka is adódik.

Szomorú valóság, hogy igy van! Hogy a nép fejéből nem lehet kiverni, mely szerint a pálinka nem emeli, fokozza a munkaerőt, de gyengíti, koptatja. Fájdalom, hogy nálunk a gazdáknak naponkint többször is kell kóstoltatgatni az ölő mérget. Amerikából hazatérő munkások beszélik, hogy ott nem osztogatnak pálinkát. El is szoktak ott annak élvezésétől. És kidőlt a munkás?Vagy nem bírta ki a napot pálinka nélkül? Dehogy! A pálinka hiányát legkevésbbé érezték erőben, egészségben, kitartásban. S mikor haza jöttek már nem látogatták a kocsmát és nem itták a pálinkát.

Mindezen adatok bizonyítják, hogy igenis a munkás ember biz’elélhet pálinka nélkül! n,s ha a gazdák összetartva egyenesen kimondanák, hogy pálinkát nem adnak, hanem annak megfelelő munkabér emelést, már egy lépéssel előbbre haladtunk.

Holló, fogják mondani a gazdák és munkások egyaránt, bizony hogy jól meg mondotta: „Nagy fát mozgat!“, nagy fába vágta a fejszéjét!

Az újságíró meg erre azt mondja. Hát a favágó ember nem mozgat e nagy fákat? Nem látja e sokszor előre, hogy bizony nagy a dücskő, a mit szét akar hasogatni. Bizony, hogy igen. Hát fogja magát és éket vesz és igy próbálja darabokra szedni.

Így fogunk mi is tenni atyámfiai, csak türelem!