Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-16 / 24. szám
186 MAGYAR FÖLDMIVELŐ SZÖVETKEZZÜNK! Mire kell a fogyasztási szövetkezetek életében figyelni ? 1. Csak ott alakítsunk, a hol legalább egy intelligens érdeklődő, lelkes ember van. 2. Csak akkor alakítsunk, ha az üzletrészek tényleg be is vannnak űzetve. Pénz nélkül csak nyomorúságos tengődés — bosszúság, kellemetlenség. 3 Egy központhoz okvetlen csatlakozni kell, az erkölcsi támasz és ellenőrzés (éltető eleme a szövetkezetnek) végett. Ajánlja a Hangyát. 4. Hogy a szegényebbek is részt vehessenek kisebb üzletrészt (io korona) ajánl; ki nagyobbat óhajt, váltson több kisebbet. 5. Olcsó bolthelyiség — lelkiismeretes ügybuzgó kauczióképes kezelő. A tudatlan műkedvelőt előnyben ben részesítené az úgynevezett „szakértővel“ szemben. Most még nincs elég ily szakértőnk, azokat nevelni kell. 6. Hitelt nem szabad nyújtani, mindent készpénzért vásároljanak az emberek (nevelési momentum: takarékosságra, rendre, pontosságra.) Csak tagoknak kellene árut adni, ez felel meg a szövetkezeti szellemnek, ez gyengíti az ellenfeleknek a szövetkezetek ellen felhozott érveket. 7. Az üzletkört terjeszteni csak nagy óvatossággal kell — csak ott legyen pl. italmérés, hol feltétlen meg bizható a kezelő és az ellenőrzés. A pénzügyi hatóságok zaklatásait lehetőleg ki kell. kerülni 8. Arak rendelésénél nagy vigyázat kell, csakis a helyi szükségletekre szorítkozni; felesleges áru kárral jár. Minél kevesebb, de körszükséget képező árut kell tartani. Nálunk a fogyasztási szövetkezetek typusa a szatolcsbolt mintájára, sajnos szükséges volt, mert a nép megrontása sok helyütt a szatócsboltban kezdődött. 9. A megrendeléseknél a forrásokat nagy óvatossággal kell megválasztani. Sok kereskedő még most a fogy. szövetk. ellensége és igy örülne bukásának. Ezért is szükséges egy központ, mely az áruközveti- tésének kellemetlenségeit magára veszi. 10. Óvakodjunk az utazó ügynököktől. 11. De óvakodjunk az úgynevezett szakértő üzletvezetőktől is. Azok a szaktudás örve alatt az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagokat tévútra vezethetik. Gr. Mailtíth József. Pórul járt gazdák. I. Vendég érkezik... Jó azt mentői mélyebbre ásni, a mi féle gyomok, a nagy szabadosságnak mérges kinövései tönkre tették a magyar gazdákat. Ássuk hát csak rendre, hogy lássunk tisztán már egyszer. András gazda számitgatott, tervezgetett eg} szép, esős délután. A jó Isten csak megsegíti, hogy az aczélos szemű búzát zsákba gyűjt heti. Hej, mert mi mindenfelé, kell ám annak az ára! így tervelgett gazd’uram, mikor kocsirobogást hall. Csakugyan kocsi áll meg háza előtt. Egy uriasan öltözött ember lép be. Kezében táskát tart, telve holmi irományokkal. — Szerencsés jó napot gazda uram. — Adjon Isten 1 — Tessen csak beljebb kerülni, mi jóban lehet szerencsém tisztelhetni. — Csak éppen, hogy átutazóban vagyok. Fővárosi ember lévén, gondoltam, megpihenek egy perezre egy jó magyar gazdánál. — Nagyon jól tette uram. — Pompás időjárás a vetésre. A határt igazán megbámultam. No de csak most lesz Isten áldás. András gazdának az arcza csak úgy derült a reménységtől. — Hát bizony én is várom már a jó Isten áldását, mert bizony szorul a gazda kapezája. — Ah gazd’uram, hiszen könnyű ma már azon tágítani. — Hogy hogy? — Kössünk tőzsdei ügyletet. — Nem mesterségem 1 — Hiszen nem kell ahhoz mesterség. Sőt semmi födözet. Hiszen az ilyen' üzletből a gazda haszna, biztos nyeresége kétségtelen. — Nem értek hozzá! — Hát megértetem én gazd’urammal. A vetések oly szépek, hogy a nyeremény biztos. Én ismerem az egész ország vidékét, hát azt mondhatom, hogy bőtermés leszen. Ezért szállt is le a búza ára. Julius végén alig lesz több 7 forintnál. Hanem azért én hajlandó vagyok gazdurammal kötést csinálni augusztus elejére 1000 méter mázsa búzára 7 és fél forintjával. — Hiszen nekem nem igen lesz 1000 méter. — Nem tesz semmit. A hiányt majd pótolják a sógorok, komák. Ők sem vetik meg a biztos nyereményt. A gazda erősen vakarja fejét. Az ügynök pedig folytatja: — Én, a magam fáradságomért nem kívánok sokat. Egy kötésért 50 forintot. És ezt sem most. Hanem majd mikor az üzletet lebonyolítjuk, augusztus elején. Sőt, ha kívánja gazd’uram, adok ám pénzt is előre. A gazda még erősebben vakarja fejét. Hej, mert a pénz, a pénz nagyon megcsikolja. — Menyit kíván ? Persze az világos, hogy az 50 forint dijamat és az esetleges árkülönbözeti összeget gazduram birtokára betáblázzuk. András nag}ot néz, sőt rábámul az ügynökre. — Hát megijjed? Azt hiszi, hogy csak gazd’uram gazdálkodik igy ? És murit méltóságos, nagyságos és tekintetes uraktól hasonló kötéseket. Igaz, nem igaz, már az aztán más kérdés. Gazd’uram leikében erre a mutatásra egyszerre egy kis számítási gyakorlat kezdődik. — Hogy hát 6 és fél, illetőleg 7 forintos búzaár mellett ő eladhat 7 és fél forinton ezer métermázsa búzát. Pedig a búza ára alig emelkedhetik, hisz kövér termésre van kilátás. Nekie igy ezer métermázsánál ezerszer ötven krajezár biztos nyeresége van. Az az 500 forint. És ebből csak 50 forint alkusz dijat kell majd fizetni. Tehát biztos nyeresége 450 forint. Aztán meg nem is kell még két hosszú hónapot várnia! Mert az ügynök egy részét a nyereségnek egy-két hét múlva az ő saját kívánságára előre megküldi. ... És gazd’uram csakugyan belemegy a kötésbe- Aláirja a papirost, hol a kötés van, felhatalmazza az ügynököt a betáblázásra és aláveti magát a tőzsde- biróságnak __ A vendég, mint ki dolgát jól végezte távozik... András gazda meg várja a lebonyolítást. No majd elmondjuk, hogy és mikép bonyolítják le. A legdrágább bor. Hanusz Istvánnak »A Borág és a nedűje« cziruü most megjelent könyvében olvassuk a következőket : A legfinomabb és legrégibb rajnai bor Bréma város tanácsházi pinezéjében van 1624-ből, rózsabor a neve. Minden csöppjeért egy aranyt fizetett a 60-as években a porosz király, de nem sokat adtak el belőle. Jól tudnak a brémai kereskedő urak számítani; mivel beszerzése évében e bornak oxhoftj-a (234 liter) 60 tallér (108 forint) volt, az ára kamatos kamattal 1872-ig 8600 millió forintra emelkedett és igy minden csöppje 4000 tallért (7200 forint) ért. E borból a német költők királya, G ő the kapott ajándékba 1824-ban tizenkét palaczkkal. Üvegenként értéke ekkor négy millió forint volt, egy pohárja 544.760 forintba, minden csöppje 600 forintba került volna. Méltó ajándék nemzet nagy szelleméhez!
