Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-26 / 21. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÜ 165 ÜGYES-BAJOS DOLGOK. A mezei rend kátéja. A törvény. 1. Gondoskodik-e a törvény arról, hogy a határban a kihágásoktól megóvja földein két? Igenis, az 1894. évi XII. törvényczikkben, mely­nek alapján a mezőt őriztetni s a kihágásokat meg­büntetni minden községnek kötelessége. 2. Kinek kell ismernie e törvényt? Mindenkinek, a ki a mezőn megfordul, bármily állású, va,gy vagyonú ember legyen. 3. És miért kell azt ismernünk? Hogy semmi olyan tettet el ne kövessünk, a mivel másnak kárt okoznánk; hogy ha más kihágást követ el, tudjunk ellene védekezni. A mezőőr. 1. Miképen ügyeljünk mindennap a mezőre ? Minden községnek kötelessége mezőőröket tar­tani és ezeknek eltartásáról, javadalmazásáról a föld- tulajdonosoknak kell gondoskodni. 2. Kik tartoznak a közös mezőőrt el­fogadni sőt fizetni? A kiknek földbirtokuk kevesebb 100 holdnál. Az ennél nagyobb birtokos külön mezőőrt tarthat, de ek­kor csakis ezt fizeti, a községit nem. 3. Ki lehet mezőőr? Egyáltalán csak az, a ki magyar állampolgár, ha 24. életévét betöltötte, büntetlen és becsületes ember, ha gondnokság alatt nem áll, vétségért vádolva nincs, ép eszü és egészséges testű. 4. Hogyan lesz valaki mezőőr? Ha a gazda vagy község felfogadja s Ő leteszi az esküt, hogy a rábízott határra lelkiismeretesen fel fog ügyelni: vagyis a kártevőt feljelenti, ha nem is­meri, akkor letartóztatja s átadja az elöljáróságnak. 5. Fontos dolog az őrnek feleske­tése? Igen, mert ezáltal őt hivatalos emberré teszik, s az ő állításainak a törvény előtt nagyobb súlya van, mint egy közönséges ember szavának, mindaddig, mig becsületes marad. Szolgálati idő alatt őt megbán­tani nem szabad, neki engedelmeskedni tartoznak, de a mi nem tartozik hozzá, ahhoz nincs szava. 6. Ha ily fontos ez az állás, milyen embert tegyünk tehát mezőőrnek, hogy földünk jó kézre legyen bízva? Legyen az őr békés, józan természetű és becsü­letes ember, legyen szavahihető, Istenfélő, lelkiisme­retes. Ha az őr rossz vérü, akkor sok kárt tehet a gazdáknak, mert vagy beárul valakit bosszúból ártat­lanul vagy kárt csinál haragosának földjén vagy pedig lop a mezőről s azt eladja. Ily gonosz indulatu em­ber tehát nem érdemli meg, hogy a határt reá bízzuk. 6. A hivatalában megerősített őr, ho­gyan köteles eljárni a kihágásokkal szemben? A mezei tilos legeltetésért, lopásért, kártevésért zálogot vesz, az ellenszegülőt bekíséri. A tilosban ta­lált jószágot behajtja; a kárt megbecsüli lelkiismere­tesen, mert ennek alapján itél a bíróság. A ki a becslésbe nem nyugszik bele, az megbecsültetheti az elöljáróság által. Az őr tartozik mindenféle visszaélést 24 óra alatt bejelenteni. A büntetések. 8. Mennyi büntetést szabad szedni a törvényesen megállapított kárdij sze­rint? Ha a kárt megbecsülni nem lehet, vagy a káros a törvényes dijat követeli, a hatóság azt megítéli. A kártérítés legelőn: 1 drb. ló, szarvasmarha, öszvér vagy szamárért 1 kor, 1 drb. kecskéért 70 fii. 1 drb. sertésért 50 fill., 1 drb. juhért 30 fill. 1 drb. ludért 10 fill, más baromfiért 5 fill. Ha bevetett vagy beül­tetett földön történt a kár, akkor ezen dijjak kétsze­rese; az érlelő gabonában, szöllöben, kertben, faisko­lában e dijak háromszorosa fizetendő. 9. Egyéb büntetés nem vár a kárcsi­nál ó r a ? De igen. Az állatért a gazdája felel, ha tehát az tilosban járt, a gazda behajtási dijat is fizet és pedig lovak, sertések után 40 fillért, marha, öszvér, szamár és kecske után 20 fillér, más jószágnál 10 fillér. E dij éjjel kétszeresen számítható. Ha az állatot nem lehet behajtani, az őr megölheti. Ha a cseléd gondat­lanságából hajtották be az állatot, az ő béréből le­vonhatja gazdája a büntetés-pénzt. 10. Mit csinálnak azzal, a ki képtelen fizetni a büntetést? Az ily szegény ember minden 5 kor. helyett 1 — 1 napig dolgozik a községnek, ha ezt nem teszi, be lesz zárva. 11. A terményekben, ültetvényekben, kertben szóval más telkén elkövetett kártevéseket szigorúan veszi-e a tör­vény? Igen szigorúan. 4o kor.-nál kisebb összeget a biró, esküdt és .jegyző, ennél többet a főszolgabíró róhat ki. Fellebezni lehet a földmivelésügyi minisz­terhez. A törvény 100—200 kor.-ig büntethet a leg­kisebb kártól 60 kor.-ig terjedő kárig. 12. Van-e még valami? Van. Vasár- és ünnep nap e bűnök kétszeresen számíttatnak be. Isten is tiltja, tehát soha, sehol ne nyúljunk más vagyonához, bármily csekélység az. A kocsisbiró. Ennek hívták az öreg Orémusz Jánost, a ki ötven esztendeig legkülönb kocsis volt a veszprémi Bakony köze­pén s mikor a hetvenes évek végén meghalt, a zirczi kon- vent tagjai, — mert az apátságban szolgált utoljára, — azzal tisztelték meg, hogy a perjellel élükön tizenhatan el­mentek a temetésére. A Vadászat czimü folyóiratban Platz Bonifácz dr. megemlékszik a hires kocsisról s többek közt ezt beszéli el róla: A hetvenes évek elején még nem volt készen a ma­gyar nyugati vasút. Kocsin jártak Veszprémből Székesfejér- várra. Történt, hogy József királyi herczeg az előbbi vá­rosban katona-szemlén volt s azután Fejérvárra akart menni. De egész Veszprémben nem volt kapható négyes fogat. A főispán, Fiáth Ferencz báró, Zirczről rekvirált egyet. Hát ki egyéb menjen, mint az öreg Orémusz János ? Meghivatja a jószág-kormányzó s igy szól hozzá: János, holnap nagy dolog lesz. József kir. herczeget kell vinned Veszprémből Fejérvárra. Ma este beballagsz s a püspökvár­ban megkérdezed, hogy reggel űrkor állj elő. Becsületet vallják veled. — Igenis, csókolom a kezét. Csak azt tessék megen­gedni, hogy addig menjek a zabba, a meddig akarok. Ezt az engedelmet megkapta. Ez esetet ő maga igy mondta el nekem : — Megyek át a majorba ; már a kapuban hallottam a szürkék röhögését. Mondtam nekik: No szürkék majd holnap mullassatok! Megfürösztöttem őket; eléjük adtam dupla porczió zabot. Megették; de már alig fértek a bőrükbe. Nagyon a lábukba szállt a zab; pedig a négy szürke együttvéve kitett nyolczvan esztendőt. Lassan be- koczoglam Veszprémbe s ott reggel nyolczórára ren­deltek a püspökvár elé. Jól elláttam a szürkéket: de zab már nem fért beléjük; csak kapkodtak benne. Nyolcz óra felé előálltam ; pont nyolczkor két katonatiszt ült a kocsiba. Magyarul beszélgettek. Azt mondták, az egyik József kir. herczeg volt. Ez azt parancsolta, hogy jól hajtsak. Gondol­tam magamban, a szürkék is ezt várják. Leereszkedünk a püspökvárból, azután fölkapaszkodunk az országúira; hát látom, hogy négy lovas megye-huszár jár mellettünk. Kieresztem a sudarat, megérintem a Lotri nyakát, s azt mondom: menjünk! Nem jártunk eléggé. Kieresztem a sudarat még egyszer s a fülén intem meg. Megrázza a fejét; nem tetszik neki! De aztán a négy szürke neki­fekszik, mint az agár. A megye-huszárok egyenkint maradoz- tak el. Csak ezt akartam! Most már mehetünk nyugodtan 1 Pont tizenegykor a megyeház bolthajtása alá álltam be. Azt mondta a kir. herczeg : »Kocsis jól hajtottál!« A távolság 52—54 kilométer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom