Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-26 / 21. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

Ilit

Dalos erdő.

zajos erdő Tiszta vizű kis patak,

Zöld mezőség, szép virágok Messziről jött madarak. Fényes csillag, fehér felhő A mosolygó egeken Pezsgő élet, élénk jókedv Öröm van a szivekben.

Illat árad, zendül a dal, Virág-erdő minden kert Elűzték a napsugarak A mogorva zord telet. Eresz alatt fecske fészkel, Gólya ül a háztetőn Virág fakad itt is, ott is Lepke száll a zöld mezőn

Künn az Isten templomában Künn a nagy természetben Kis pacsirta dalra fakad Imádkozik fenn a légben Verőfényes tiszta égből Ide hallik kedves szava Amint a kis eszemadta Gazduramat mulattatja.

ÉS?:

'^*5^3* uf

S- i

A köszönésről.

Az úrhatnám emberek nem tartják elég szépnek a közönséges ember köszönését az »adjon Isten«-t, hanem különféle nyelvcsavaró beszéddel igyekeznek tudtul adni, hogy tulajdonképpen köszönni akarnak.

Lássunk e furcsaságokból egy párat: alászolgája, alásszágája, észolgéja, aszigéje, szigéje, észigé, asszigé, szugája. aszigéje, szolgája. így teszik aztán csúffá a becsületes, tiszta magyar szót!

A méhkasok népességét

még eddig senki sem kisérlette megszámolni. Régebben azt hitték, hogy egy méhkasban 10.000—30.000 méh van, ma azonban ezt a számot már nagyon csekélynek tartják. Egy hires méhész kutatásai szerint rajzás idején 3—4 ki- lónyi súly megy ki a kasból, ami 27—36 ezer méhnek felel meg s mivel feltűnő, hogy a kasban legalább fele a méheknek visszamarad, egy kas népességét 60—75,000-re tehetjük.