Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-26 / 21. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 1Ü3 tArgza. A ki a virágot szereti... — A »M. F.« eredeti tárczája. — Baló Tercsi nem is gazdag, nem is szép leány; erkölcse is oly makula nélkül való, mint a mosolygó égboltozat. Mégis hires leány a faluban 1 Hej pedig régi, régi példaszó tartja, hogy az a legjobb, legbecsületesebb leány, akiről a legkevesebbet tudnak beszélni, a kit a szó jó formán nem is ismeri. Baló Tercsiről pedig beszélnek ám . . . — Ugyan mi mián, várod türelmetlenül ugy-e bár olvasóm, — ugyan mi mián hát, már erre csakugyan hallos vagyok. Hát megmondom 1 Rendkívül módra szereti ... no csak valahogyan ne gondoljatok ám rosszra — mondom rendkívüli módra szereti — a virágokat! Édes apja urának vagyon egy kis szerény, bo- gárhátu házacskája. A házat köríti egy hasonlóan szerény kertecske. E keriecskében van a Baló Tercsi virágos kertje. De még milyen virágos kert I Nagy uraknak könnyű ám szép virágos kertet teremteni. Okos kertészt fogadnak, nagy üvegházat építenek, hol télen is tavasz virul, narancs-, füge fa zöldül. Baló Tercsi maga kertészkedik. Maga teleli ki kedves virágait, pedig mily keservesen, mennyi aggodalommal és fárasággal csinál virágágyakat, hogy összeszedegette az üvegeket, hogy takargatja, öntözi, gyomlálja . . . El is nevezték Baló Tercsit Virág Tercsinek. Mikoron a falu leányai összejönnek, hogy elbeszélik Virág Tercsi kertjének históriáját. — Mennyit sirt, könyörgöt mig apja ura azt a kis darabka földet neki átengedte. — Mikor a gazda makranczos lett a termés miján, hányszor akarta a virágokat tövestől kitépni. A cserepeket meg a földhöz vagdalni. Az anyjoknak kellett hadi lábra állania a Tercsi virágjaiért. Hányszor felkiáltott a gazda. — Haszontalan munkát végzel leány. Úri jány- nak való a virág. — Apám uram — felelt boldog mosolygással a leány — ezek az én legjobb barátaim. Ezek az én ékességeim. Nem kell czifra ruha, nem kell bál, mulatság fosztó, itt érzem én magam köztük legjobban. Ha szomorú vagyok felvidítanak, ha örömöm van hozzám szóllanak. Én nevükről ismerem őket, de ők is ösmernek engemet. — No jól is elkereszteltek jányom — dörmö- gött a gazda — Virágos Tercsi is vagy te valójában. Hanem aztán nagyot nézett ám Baló gazda, mikor a házához jöttek, és a házából men#k aprózva legények, lányok egyaránt. Most rozmaring ágacskát vittek. Egy pár garas sem megvetendő ám. Majd virágbokrétákat rendeltek. A gyönyörűbbnél gyönyörűbb rózsákért meg csak úgy vetekedtek. A virágos kert lassan kamatozni kezdett. Virágos Teréz elsőbe egy szép kalappal lepte meg apja urát, a kalap mellett egy szép rózsa virult. A gazda szemébe köny szökött .... Nem szólt de annál többet érzett. Hogy t. i. A ki a virágot szereti rossz leány nem lehet. Aztán gondolkodóba esett. Mert olvasta, hogy a virágot nem csak a jó leányok szeretik, de a szorgalmas méhecskék is; ezeket meg az az ujságlap íuncset szerző kis bányászoknak titulálta. Ezek a bányászok beszállanak virágok kelyhébe és onnan gyűjtik a szinmézet, mely a gazdának nagy hasznára válik ám. A gondolkodást tett követte. Méhest állított, jó, alkalmatos helyre. Édes jánya a virágos kertet, ő meg a méhest gondozta. És úgy lön. a mint gondolta. A méhek szorgalmasan dolgoztak, gyűjtöttek, úgy hogy már az idénre ők is hoztak egy kis kamatot. Adja Isten, hogy tőke is legyen belőle! Hát leányok, bizony higyjétek el, hogy a ki a virágot szereti . . . rossz leány nem leheti Igazam van ? (bg.) Erzsébet királyné szobra. Vasárnap leplezték le a mi nagy asszonyunknak, Erzsébet királynénak kőbevésett emlékszobrát Gödöllőn. Azóta uj bucsujáró helye van a nemzeti kegyeletnek, a hálásszivü magyar népnek. Sok vértanúja van nemzetünknek, nincs porszem melyet vér ne áztatott volna, melyet pirosra ne festett volna a szabadságért, függetlenségért, a hazáért küzdő hősök kiomló drága vére. A kicsordult vér megtermékenyíti Hunnia földjét s nagyra nőtt nemzetünk törzsöké. Ezer év alatt soha senkinek keze- nyomán annyi áldás nem fekadt, mint boldog emlékű Erzsébetünk nyomán. Nem is annyira királynénk volt ő, mint inkább Istentől küldött védőangyalunk, ki mindig a legelső volt, ha támogatni, vigasztalni, segíteni kellett e testvértelen nemzetet. E jóságos no másokat gyámolított, mig jómaga természetfölötti önmegtagadással hordotta a szenvedések és megpróbáltatások nehéz, súlyos keresztjét. Várva-várták talán az Égben, hogy olyan hamar el kellett költöznie, hogy egyszerre kellett leszakadnia a legszebb virágnak nemzetünk fájáról? De ne tovább!... Ne kutatssuk! Hanem kérjük egy szivvel-Iéiekkel a magyarok Istenét, hogy pátró- nánk maradjon Erzsébet ott fönn az égben is, égi szószólónk legyen valahányszor esdő szóval fordulunk a Mindenhatóhoz. A lezajlott ünnep káprázatos volt fényben. A magyar király maga vezette családját, udvarát és országának előkelőségeit hódolásra és a fénylő díszruhák közt, a csillogó egyenruhák mellett milyen szépen festett a parasztgunya, a földnépének egyszerű ruházata. így volt ez jól! Erzsébet nem csak a nagyoké volt, hanem főképen a miénk, a népé. Iilő, hogy érczszobránál a nép is megjelenjék, mely annyit köszönhet neki. Temérdek vendége volt ez alkalommal Gödöllőnek. A vonat alig győzte szállítani. Megható szertartások, hazafias énekek és szónoklatok elhangzása után lehullott a lepel s mindenki megindulással tekintett a szoborra. A közönség javarésze zokogott meghatottságában. A mi miniszterünk, Darányi Ignácz hosszas beszédet mondott, melynek egy részét ime itt adjuk: Valósággal tüneményes volt, — igy szólt — mennyire szerette Erzsébet a magyar földet és annak népét. A magyar népben a nádfedelek alatt is megtalálta azon eszményeket és erényeket, melyek ő benne oly csodásán egyesültek. Ez magyarázza meg, hogy népünk egész gondolat és érzelemvilágát any- nyira felfogta és megértette .......stb. A lelkes beszéd után hosszas ideig szemlélte a király az uj szobrot s könybe borult szemekkel távozott el hőn szeretett hitvese kőszobrától, mig a meghatott tömeg lelkesen éljenzé a legnagyobb magyart a felséges királyt. kkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk-kkkkkkkkkkk Melyik a jobb pipa? A. »A cseréppipák csakugyan nagy előnyben vannak fapipákkal szemben.« — B. »Miféle előnyben'?« — A. Ha a földre ejti az ember, szükségtelen lehajolni értük.«
