Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-14 / 15. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 117 Tiszteljük az ősöket. Nagyon helyén való dolog, ha valaki nem követi azt a jövendó'ben, a mit a múltban maga se talált jónak. Az észt azért adta a jó Isten, hogy azzal a magunk javát kifundáljuk, az életet könnyebbé tegyük. Az ész nem is ócska ködmön, hogy azt szegre akasszuk, mai világban bizony még jobban reá kell támaszkodnunk, mint valaha, meri a megélhetés gondjának nagyobb és nehezebb kérdése napról-napra az emberiségnek. Ezt tudta és érezte is az ember már jóval előbb. Ma már egy-két hetes utat megtesz egy-két nap alatt a gőzösön a helyett, hogy hosszú időtöltéssel, döczögős kocsin menne, fizetne drága fuvarbért. Ma már beszélünk távollevő rokonainkkal is a távbeszélőn akár előttünk állna, a kihez a szót intézzük. Szóval nagyot fordult a haladáskereke. Maholnap csak előbukkan egv tudós doktor, ki meg a repülő gépet is kieszeli. Sőt a mint mondják, még az is bebizonyodik, hogy a fa pótolja majd a kenyeret. Azt hiszik, hogy ez nem is a féle hazug mese. Mert a fa rostjaiból egyszer sikerülni fog kivonni a tápanyagot. Tudja az Isten. Ne tanácskod- junk benne. Mert ha dédapáink fölkelnének a sírból majd csak olyan csodálkozás járna ábrázatukon, mint némely olvasóimon, ki ez írásomat itt betűzve olvassák. Hát csak tegyük is össze a kezünket és áldjuk az Istent, hogy oly szépen tudunk haladni minden téren. De viszont a gyors tempójú haladást is jó lesz egy kicsit szemüvegen is megnézni. Mint a vasnak is van salakja, ennek a nagy haladásnak, az ész munkájának is van sok haszontalan, de meg káros következménye is. Lássuk csak. Öreg apánk még sallangós zacskóból töltött a pipára, ma meg a gyerekember is papírba sodorja a dohányt és czigarettázik. A debreczeni pipát is megveti sok atyámfia, mintha bizony észszerűbb volna az a papírból csinált szivar. Soha se kövessük ebben a haladót, tartsuk meg öreg apánk szokását. Az a vékonyka papír, ha a szemnek tetszik is, rósz az a tüdőre. Hát azt ki látta, hogy a félé koczkás nadrágba jár a magyar ember, a mely a féle kikent és kifent vigécztől kerül a magyar legényre ? Az a zsinóros sujtásos magyarruha egy cseppet se vall e mellett szégyent, de úgy esik a mondás, szégyel a mai ember olyanban járni, mert csak nem volna szép, ha most is abban járna az ember, mint a melyben öreg apáink szereztek ennek a viharvert hazának hitet és hírnevet. Vajon az erkölcse olvan-e ma az embernek, mint régen? Vájjon melyik tudomány tudja romba dönteni a keresztény vallás tanait ? Biz azt semmiféle tudomány. Piperkőcz, ostoba emberek megkísértik unos-untalan, hogy egyet rúgjanak az egyház hírnevén, oh de azon a pokol kapui sem vesznek erőt Sajnos biz az, hogy hitetlenségünkkel is szünös- szüntelen arra hivatkozunk, hogy hiszen a tudomány ma már elől jár, mire jó az ha hisz az ember? Gondold meg atyámfia, józan ember nem beszél igy csak a ki a te tapasztalatlanságodat akarja kihasználni, csak azért, hogy utolsódtól is megfoszszon, a ki tékozolja vagyonodat, koldusbotra juttat. Mert szentül úgy van, hogy a mely országnak nincs hite, az nem éli meg a jövendőt. Oh pedig Magyarországnak .ez után kellene jövendőjének lennie. Az is csak szomorú igazság, hogy még deriil- tebb pillanatában se olyan már a magyar, mint hajdanta. Nincs meg az a mű a dalában, a helyett hogy valami jó magyarnótát énekelne, hát valami haszontalan komédiának a hitvány erkölcsrontó cédaságait fütyöli. Ha meg tánczra perdül egy-két legény, egy-két leány mindjárt ökölre megy a többje, mintha már mulatság fejbeverés nélkül nem is volna mulatság. Köszönöm szépen, mikor ilyen mulatságokkal tudjuk nemzeti jellemünket festeni. Jó magyarom, az ellenség amúgy is megczibál, emigy is meg csúfol téged eleget. Hisz csak úgy vélekednek felőled, hogy: a magyarember szemében nincs más, csak gorombaság. Ne virtuskodjál ott, a hol a törvény és az Istenkeze utói ér. Járj elől a dologban, maradj meg annak a ki voltál, látod ezer esztendeig melletted volt a magyarok Istene, És veled marad a jövendőben is. Csak maradj meg magyarnak, tarts együtt mint a hangyaboly, czipeljed az édes terhet mint a hangya, gyújts, gvarapits, hogy kenyérből, pénzből elegendő legyen de e mellett őrizd meg féltett kincsedet magyarnemzeti jellegedet, testben, lélekben, ruhában, szokásban egyaránt, mert ha csorda módra egyik bal másik jobbra megy a jó Istennek ez a kisded nyája útvesztőre lép, a hol a ma g y a r j u h á sz, magyar haza nem bírja majd azt összeterelni. Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön, ezt a negyedik parancsolatnak tudjuk, de elől jár az atyámfia, nagyon is, ha arra a szomorú valóságra gondolunk, mely fennebb a pennám hegyéről e papírra akadt. y j A törvény-házból. A tojás titka. Valami gyomorbetegség kínozta már esztendők óta Sipeki Jánosnét. A Ferenczváros összes javas- asszonyai rákenték már az egész patikájukat, de a makacs baj sehogy sem akart engedni. A múltkoriban már annyira volt az asszony, hogy járni is alig birt. Ekkor vetődött be hozzá Spiró Borbála, a ki tenyérjóslásból, kártyavetésből már házat is szerzett magának a Liliom-utczában. — Meggyógyítom én, — ajánlkozott a javas- asszony a heteg Sipekinének. — A halál van én bennem, — sóhajtozott a beteg, — azt pedig nem lehet kiverni senkiből. A kiben halál van, az meghal. — Én pedig azt is kiverem, — fogadkozott a kuruzsló, -- ha fizet két forintot. Sipekiné hamarosan ráállt s a vén asszony egy tojást kért tőle: — Ezt a mellére tegye s hordja ott két hétig. Ha feketeség lesz addig a tojás közepén, akkor megrontották. Az ellen meg könnyű az orvosság. A hiszékeny asszony mindenre ráállott. Két hétig hordta a tojást a kebelén s az alatt csak ülve aludt, mert félt, hogy fektében összetöri az orvas- ságot. Az ura hiába unszolta, hogy feküdjék ágyba. — Nem tudok, nem merek, — nyögte rá az asszony. — De már a második hét végén olyan rosszul lett, hogy összeesett. Az ura orvosért szaladt s akkor találták meg a tojást a keblén. Feketeség ugyan nem volt benne, de helyette szépen fejlődő kis csirkét hámozott ki belőle az orvos, a ki Spiró Borbálát föl is jelentette kuruzslásért a rendőrségnél. — Hogy hihetett ilyen badar beszédnek? — tudakolta Sipekinétől a kapitány. — Ha mindenki hitt neki: én sem • vagyok tudósabb másnál, — mentegetődzött az asszony. Még sajnálkozott is a kuruzslón, a mikor a többször büntetett asszonyt tizennégy napi elzárásra és kétszáz korona pénzbüntetésre Ítélte a kapitány. xtx xf x. x+x .x+x. .X+ X. .x+x..x+x..x+x. .xtx. X+X t .xtx. ,X+X. .X+X. .X+X. ,X+X, x+xx+x, X+X. X+X. xjx. Jö mondások. A mi nem éget, ne fújjad i Más dolgába ne ártsd magad. ! * Parlagon csak gaz terem Az ember ne heverjen. Kovácstól vesz szenet Ki prédikálni szeret. ■sé Nem nőnek a fák az égig, A dölyf hamar éri végit.
