Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-07 / 14. szám

108 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Hűséges cselédek és jóravaló munkások kitüntetése. Megígértük, hogy apróra közöljük, kiket tün­tettek ki a hűséges cselédek hosszú, egy helyen való szolgálatukért és a két kézi munkások közül állhatatosságukért: Kis-Küküllőv ár megy ében: Zsold Gyuri Márton (Magyar-Sáros), Szabó István (Erzsébetváros), Florea Ferencz (Csapó). Kolozsvár megye területén a mezőgazdasági bi­zottság részére 480 korona jutalomösszeg utalvá- nyoztatott ki szétosztás czéljából. Komáromvármegyében: Garbacz János (Puszta- Almás), Szikonya Mátyás (Csicsó), Petőcz József (Csanakpuszta), Mátyás József (Kis-Igmánd), Mískó János (Fűz), Rósz István (Neszmély). Krassó-Szörényvármegyében . Furluzsán Józsefné (Dokiin), Glamneancu Illés (Ohábalunga). Liptóvármegyében: Ivasik János (Okolicsnó), Lutz János (Thurapatak), Kordos Johanna (N.-Lipcse), Kosztka János (Nádasd), Peran Ádám (Verbicz) Medzihradszky János (Prószék), Suba János (Renicz). Máramarosvármegyében: Bunka János (Veres­mart), Zbona Mihály (Farkasnév), Popovics László (Veresmart), Sarkadi Pál (Máramaros-Sziget). Maros-Tordavár megyében: Moldován Tódor (Agárd), Gála János (Nagyőlves), Szotyori Elek (Póka), Kardos Miklós (Mező-Pagocsa), Vajda Fe­rencz (Maros-Vásárhely), özv. Csíki Jánosáé Farkas Zsuzsa (Maros-Vásárhely). Mosonvár megy ében: Nieszl Mihály (Védeny), Horvát János (Kálit), Árpási Ló'rincz (Feketeerdő). Nagy-Küidillővármegyében: Fülöp János (Fe­héregyháza), Mökesch János (N.-Szőllős), Bosziok Szofron (N.-Szőllős), Elekes József (Zoltán), Fodor János (Zoltán). Nógrádvármegyében: Lemko Mihály (Nándor- Relecsény), Hankóczi Károly (Bozita), Ozsgyányi Jó­zsef (Losonczi), Krizsan György (Vanyarecz), Tóth Péter (Lapujtő). Ky drew nimegy ében : Ravasz Ignácz (Kunó), Máthé Károly (Felső-Jattó) Huba József (Tavarnoki), Barák József (Szakolcza), Csernyán Pál (Berencs), Krekó József (Hradecz), Gyuracska József (Tőkés- Újfalu). Nizsnánszkv János (Miava). Pest-Pilis-Soll-Kis-Kiinvármegyében: Rigó Fe­rencz (Hajós), Majer Eerencz (Alsó-Dahas). Bodor József (Gomba), Habony József (Ahonv) Friedrich Ferencz (Tass). Králik Mihály (Ácsa), Háfra Tóth István (Nagykáta), Szászik Pál (Káva). Sári Ignácz (J.-Kerekegvháza), Tóbiás József (Kis-Harla), Farkas Sámuel (Gyömrő). Pozsonyi) ár megy ében : Talló Márton (Alsó-Ko- rompa), Fürstenzeiler Mihály (Cseklész). Koczkás József (Erdőhát-Damarérkaracsa), Füle Lajos (Nagy- Szarva), Rusák Péter (Majorháza), Oszvald Mihály (Alsó-Nyárasd), Szalacsy Pál (Alistál). Schwantzer Gottfried (Pozsony), Winkler József (Pozsony), Ka­tona János (Szempe). Kozmán Mihály (Vajka), Bor­bély Ignácz (Keszölczés). xtA xf-X xt>i<xfx..xíx.4xíx. Xjx. xt> ».tA-iX|Xi.xyx. Vizet adó élő fák. Tudjuk, hogy a nyír fát meg lehet csapolni; ha meg­szűrjük a törzsét, a lyukon át viztiszta, kissé sárgás és édes folyadék szivárog ki, az úgynevezett nyirviz, a mely elég kellemes ital ugyan, de éppen édességénél fogva, a szomjúság csillapítására alkalmatlan. Az északamerikai Egyesült-Államok déli részében, a nagy ki terjedésű pusz­taságokban napokig elkóborolhat a vadász a nélkül, hogy forrásra bukkanna. Itt ugv segilenek magukon, hogy a gyapotfának vagy a fűzfának a törzsét fúrják meg, rende­sen olyan helyen, a hol egy kis kidudorás van. A lyukon át viz ömlik' ki, még pedig teljesen jóizü, tiszta viz, a mely állítólag jobb a forrásvíznél, csak egy kicsit kén- szagu. A lyukát faékkel zárják el, a melyet azután a ké­reg egészen benő. Különös, hogy a száraz évszakban adja a fa a legbővebben a vizet, midőn a talaj körötte egészen kiaszott. A viz a törzs megfurrásánál sugárban ömlik ki, mintha nyomás alatt állana. I Népkönyvt arak-ügye. Mir« jó még a községi népkönyvtár ? E helyen gyakran Írunk egyetmást a nép­könyvtárak ügyében. Mert szivünkön viseljük ám ez áldásos intézményt! Meg vangyunk ugyanis győződve, hogy e helyesen berendezett, okosan kezelt népkönyvtárak nagy változást fognak előidézni úgy a nép erkölcsi, mint anyagi életében. Most örömmel közöljük a következő bi­zonyító esetet. Községi népkönyvtár. Darányi Ignácz földmivelés- ügyi miniszter a múlt év folyamán több kézségben népkönyvtárt létesített, melyek közölt ott látjuk a jó palócz községet is, Pogrányt. Itt e napokban nyittatott meg a könyvtár, mely alkalommal Karsay Imre plébános lelkes beszédet intézett a néphez, melynek a dolog iránti érdeklődését fényesen tanúsítja az a körülmény, hogy a megnyitást követő első könyvkiosztás alatt a kiosztandó köteleket valósággal elkapkodták. A község két korcsmája, melyek különösen vasárnapokon igen látogatottak szoktak lenni, az első könyvkiosztás napján egészen néptelenek voltak. S úgy lesz az ezentúl remélhető, leg minden vasárnapon. A könyvtár létesítése körül Karsay Imre plébános, Bihary Gyula körjegyző és Hanusz Antal tanító szerzettek maguknak kiváló érdemeket. Ugyanők őszre a könyvtárral kapcsolatosan egy gazdakörnek a megalakítását tervezik. No lám, igy van az, mikor egy községben összetartalak és körükbe veszik a nép ügyét azok, kiket értelmiségük, állásuk a nép vezetésére képesít és jogosít. Régen kellett volna már a mi jó népün­ket ilyen ótalomban részesíteni, de még most sem késő! Még nem veszett el minden. Még megújulhat e földszine! JÓ EGÉSZSÉG. Az epileptikusok. Tudós nyelven epileptikusoknak, közönséges nép nyehén nvavalyalörősőknek nevezik őket. Nagy betegek ezek szegények, de csak bizonyos időszakokban, időközökben jő reájuk a szerencsét­lenség. Ilyenkor rohamok érik őket, összeesnek, görcsösen rángatóznak, lábaikkal és kezeikkel kapá­lóznak, hánykolódnak. És ha segítségükre nem sietünk összetörik magukat, hogy ember alig nézhet reájuk. Éppen azért a keresztény felebaráti szeretet kívánja, hogy az ilyen szerencsétleneken segítsünk. Jó lesz azért egyetmást e betegségről elmondani. Gyakran megtörténik, hogy az ilyen beteget az utczán, templomban vagy más nyilvános helyen éri a haj. Ilyenkor — elég hibásan népcsődület támad körülötte. A bátrabbak segítségére sietnek, lefogják kezeit és lábaira fölállítják s a falhoz vagy kerítéshez támasztják. Hát édes atyám fiai, ez az eljárás helytelen! Hag}Tjátok csak az ilyen beteget fekve. Hadd tombolja ki magát a betegsége. Csak arra vigyáz­zatok, hogy összene verje-törje magát. Mert, ha őt felállítjuk, igv rohamait erővel elnyomjuk, meg­szüntetjük, mielőtt azok kitombolták volna ma­gukat. annál előbb fognak azok ismét jelentkezni a betegen. Persze annál többet is fog szenvedni szegény. Megjegyezzük. hogy az ilyen betegeknek kerülniük kell — a szeszes italokat. Ezt csak azért jegyezzük meg mert tudunk esetet, hogy mikor az ilyen beteg magához tért, a néném asszony, meg a komámasszony agyonitatta, hogy hadd erősödjék. No iszen, nem is kell egyéb a szerencsétlen betegnek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom