Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-07 / 14. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 109 ISMERETEK TÁRA. A villanyos vasút vagy mi a mennykő ? Most azt kell előre bocsátanom, hogy az a villany kétféle. Vannak olyan villanyok, melyek egymáshoz vonzódnak mint a jó czimborák és vannak olyanok, melyek egymást taszigálják, mint a halálos ellenségek. Ha külön természete van két villanynak, akkor egymáshoz vonzódnak, ha pedig egyféle természete van a két villanynak, akkor kergetik egymást. Beláthatják kendtek, hogy csak azok a villanyok munkálkodhatnak, amelyek egy akaraton vannak egymással, vagyis a melyek vonzódnak egymáshoz. Vagy pediglen, hogy még világosabban kibontsam a gyereket a pójából, azt mondom: olyan forma az a kétféle természetű villany, mint a meleg és a hideg, húznak egymáshoz. Ha kinyitjuk a fűtött szoba ablakát, rögvest tapasztaljuk, hogy a meleg kitódul a szobából a hideghez, a hideg pedig betódul a szobába a meleghez. Igen ám, de hat honnan tudjuk azt, hogy csakugyan igy van ? Onnan tudjuk, mert ha a szobában állunk, mikor nyitva van ajtó és ablak, akkor testünk felső része meleg szelet érez, testünk alsó része pedig hideg szelet érez. Hogyan? hát levegő vóna az a meleg és hideg? Dehogy az a levegő csak szerszáma a melegnek és a hidegnek, olyan lú, amelylyel együtt nyargal a meleg és a hideg. Már most, ha ez a kétféle villany is úgy egymáshoz szalad a levegőben, mint a meleg és hideg, akkor ut- jokban megiüzesitik a levegőt és mi ezt látjuk. így van ez, teszem azt nagyban, mikor a mennykü egyik felhőből a másikba csap, vagy pedig a felhőből a földre csap. — Ugyan Ferencz, megtudná-e nekem mondani most már, miért csap le a mennykő a földbe ? — Bizonyosan azir, mert egyik természetű villany fent van a felhőbe, a másik természetű villany lent van a földön és ez a kettő húz egymáshoz. — Nagyon is fején találta a szeget Ferencz, mert csakugyan úgy van. Hát villámlás micsoda Ferencz ? — A villámlás az én eszem szerint nem lehet más, mint az azjut, ahun a kétféle villany egymáshoz nyargal és ahun a levegő megtüzesedik. — Biz igaz a Ferencz, egészen úgy van, ahogy kend mondja. Most már azt is megmondom, miért tüzesedik meg az utón a levegő. Azért tüzesedik meg, mert a levegőben rossz útja van a mennykűnek, erősen verekedik a levegővel, a mikor aztán a levegő a kínlódástól neki tüzesedik. Nagyon jól rendelte azt igy a jó Isten, mert ha a levegő nem állana olyan erősen útját a mennykűnek, akkor nyáron úgy hullana a földre, mint a zápor eső, mert a felhőbéli mennykű mindig húzódik ahoz, amelyik a földben van. — Bizony csak nagy az Isten hatalma és az is nagyon szép, mikor a földi ember igy belelát az Isten szándékába, az még jobban tud imádkozni is, mint más ember, mer tisztábban lát mindent, miér van. — Most már azt szeretnénk tudni tanító ur, hogy hunét veszik az emberek azt a sok vellanyt, mer úgy iátom, hogy sok kell abbul. Szatmáron villanyt igetnek az utczákon, meg hallom sok héjén a házakba is, no meg épen ezen újságot a „Magyar Földmivelő“-t is villanyos hajtóerejü gép nyomtatja sok ezer példányban, osztég ott van a villanyos vasút is. Ezis sokat prédái. Vájjon ezt is, mind a levegőből szedik, meg a föJdbül? — Oh nem Ferencz I Van az bőven mindenütt. Meg van az a kétféle villany minden testben, csakhogy mikor egymás mellett vannak, akkor nem dolgoznak. Okkal móddal el kell őket egymástól választani s akkor mikor megint egymáshoz szaladnak, akkor már aztán dolgoznak, világítanak, kocsikat hajtanak és igy tovább. Legnehezebb volt a tudósoknak, azt kitalálni, hogy kell őket egymástól elválasztani, még pedig olcsó szerrel. Végre az angliusok csakugyan kifundáltak egy masinát, melyet vizi erővel vagy gőzgéppel csak forgatni kell és akkor annyi villanyt lehet elő állítani, amennyire szükség van. A masinából két drótba megy az elválasztott kétféle villany, vagy pedig az egyik drótba megy, a másik meg a földbe megy. Hogy a drótból haszontalanul, munka nélkül ne szaladhasson a másik villanyhoz, hát porczellán harangokra kötik a drótot, amelyek oszlopok tetején vannak. A porczellán nem engedi, hogy a villany a drótból lefusson a földbe, vagy pedig a másik villanyhoz. Sőt mint már mondtam, a masinából kikerült villanyok nem olyan erőszakosak, mint a felhőkben lévők, nem tudnak a levegőn keresztül egymáshoz szaladni. Elég közibök tenni egy fadarabot, porczellánt vagy vékony gummi pántlikát és már ezeken keresztül nem tud egymáshoz szaladni a kétféle villany. — Értjük most mán, hogy miér van az a sok porczellán harang a drótok alatt mindenfelé. Azir van hát, hogy csak akkor szaladjon a villany a másikhoz, amikor ippen dógoztatni akarnak vele. Persze, hogy úgy van, nem lehet másképen. Csak még azt szeretnők tudni, hogy miféle szerszámmal dolgozik hát az a villany, talán most mán ki fogjuk tudni azt is sillabizálni ? — Remélem most már én is Ferencz, hogy rövidesen végére érünk a dolognak. Mielőtt azonban erre a kérdésre válaszolnék, nekem is kell még egy pár kérdést intézni kendtekhez. Mondja csak Ferencz, fürészelt-e kend már fát ? — Persze, hogy fűrészeltem nagyon is sokszor, hájszen ilyen magamfajta ember anélkül el se tudna ilni. —- Nagyon jól van, akkor hát azt is tapasztalta, hogy az a fűrész csakhamar megmelegedett, későbben pedig egészen forró lett? — Biz úgy van a. — Hát aztán el is fáradt a fürészelésban ? — Hogyne, lehet azt gondolni, nagy munka a. — Mikor elfáradt kend Ferencz, akkor bizonyosan kevesebb ereje volt, mint előbb? — Meghiszem azt, hogy kevesebb. — De vájjon hová lett az az erő, amit kend a munkában elvesztett ? — Biz én nem tudom hová lett. — No lássa Ferencz, az az erő, amit kend elveszített a munkában, ott volt egy természeti erő alakjában, tudniillik mint meleg a fűrészen. Ha azt a meleget betudnók tenni egy gőzmasinába, akkor ez a meleg éppen olyan munkát tudna végezni, mint aminő munkából keletkezett. Ebből az a tanúság, hogy minden munkából lesz valami természeti erő, meleg vagy villanyosság és az igy keletkezett természeti erő éppen olyan munkát képes végezni, mint aminő munkából született. Már most nézzük csak miből lesz. a villany? Azt mondtam, hogy a masinát forgatni kell és kétféle villany jön ki belőle. A masina forgatása nagy munkába kerül, ebből a nagy munkából mind villany lesz. Ha most ezt a kétféle villanyt belevezetjük egy álló villany masinába, akkor az álló masina forogni kezd és forgathatja e"V kocsinak a kerekeit is. — Jaj de szép ez tanító ur, most már talán megam is el tudnám a többit mondani. De azir csak hallgatok nehogy véletlenül elszóljam magamat. — Úgy van Ferencz, a Szamosparton forog egy villany masina, ebből az egyik villany belemegy a villany vasút felett kifeszitett drótba, a másik villany belemegy a sínekbe. A kocsi kerekei között el van rejtve egy álló villanymasina. Egy rézcsiga ér a drótkötélhez, ebből a csigából “a csapófán keresztül drótok mennek a kocsishoz. A kocsis akkor ereszti a felső villanyt az álló masinába, amikor akarja, csak egy rudat kell neki jobbra balra mozgatni. Mikor bevezet! a villanyt az álló masinába, akkor a masina el kezd forogni s vele együtt a kocsi kereke is. Ha
