Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-07 / 14. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 107 TÁRCZA. A szegény asszony pászkája. Nagy sürgés-forgás van a városban. A boltok tömve, a kereskedőkről csak úgy szakad az izadt- ság. A piaczon sokadalom hullámzik. Az asszonyok kosarakkal karjaikon járnak-kelnek, trécselnek ... Hja, itt a husvét, hát hiszen melyik család volna az, a hol a p á s z k a-s ü t é s r e nem készülnének. Szegény Sára nénit is a piaczon lehetett látni ilyenkor más esztendőben. Neki is ott volt karján a mindenes kosár, melybe oly rendithetlen kitar­tással tudta belealkudni, beleostromolni a szükséges apróságokat, mint valami szigorú generalis. Most otthon van. Nincs már »apjok« a ki keressen, a ki ilyenkor lisztre, mézre, húsra, tojásra, tejre, élesztőre, fahéjra adjon. Ott fekszik a kenye­ret kereső apa künn a csöndes temetőben ... elte­metve. de el nem feledve. Sára néni is ágyban fekvő beteg. (3 sem hasz­nálhatja munkára máskor erős karjait. Pedig öt gyermek kér naponkint ke­nyeret. Eddig csak élde­géltek, mert ki-kikereste a kenyérre valót a dol­gos Sára néni. Most, hogjr mi lesz ? — azt csak a jó Isten tudja. ★ — Tavaly ilyenkor, hogy törtük a diótT — Én meg kentem a kalácsot. — Apuka báránykát is hozott haza. Szegényt úgy megölte. — Mennyi kolbász volt még a kamarában ! — Mama szép kosárba rakta a pászkát meg a piros tojásokat. — Aztán, hogy vár­tuk a husvét reggelét! Mikor aztán haza hozták a szenteltet, úgy körülállottuk. — Apuka szelte meg. — Nem. Mamuka. — De apuka. Még ke­resztet is csinált reá. Most már nem fogja megszelni senki — szólott a legnagyobb leány, a 14 éves Szalézka, a ki „addig némán hallgatta testvéreinek párbeszédét. Csak ne beszéljetek erről olyan hangosan, mert fel­keltitek a mamát és tudjátok mily rosszul esik neki, mennyire fáj. ha erről beszéltek" És Szalézka akaratlanul oda tekintett édes anyjára. — Szalézka, mondá reszketve, vidd el e keresz­tet és add el. Aztán vég}' lisztet és a mi kell. Csak okosan. Vigyázz meg ne csaljanak. — Oh anyám, válaszolt elérzékenyülve Szaléz. Ne váljunk meg e kereszttől. Még van kenyerünk. Es lia az elfogy... ismét ad az Isten. E keresztet nagymama adta neked. Ugy-e milyen drága ereklye volt ez neked? Nem, édes anyám, nem fogom el­vinni, hadd kapjak én is egy kis kei’esztet an) ámtól. A beteg ránézett az okos leányra. Már nem birt önmagával. Arczát kezei közzé rejté és keserve­sen zokogott. — Ne sírj édes anyám — vigasztald a leány. Nemde te mondtad, hogy egész életeden keresztül bíztál benne — és most félsz, hogy az a jó Isten elhagy bennünket? E pillanatban kopogtattak. Egy nő lépett be. — Nemde itt lakik özveg} belépő. X .. .né? kérdé a — Igen, jó asszonyom, én vagyok. — Öméltósága a gróf­né önnek egy kis pénzt küldött, és ezt én magam személyesen óhajtottam át­adni. A szegény asszony alig birt szólani. — Köszönöm — re- begi köszönöm, áldja meg az Isten azt a kegyelmes asszonyt, a ki a szegénye­ket annyira szereti. ★ És a gazdagok pászkái közt ott volt a szegény asszon}' pászkája is. Istenem! hány véti pászkának van ilven története. hus­még Jó mondások. Maga alatt vágja a fát. Ki nem becsüli meg magát. Porszemből lesz — a hegy, Sok kicsi sokra megy. •ló gyümölcsre száll a darázs, A jó embert gonosz gyaláz. A játszótársak A milyen a kérdés, olyan a felelet. — Édes apám, miért van a huszárbácsiknak olyan vékony lábszáruk? — Hogy könnyen felhúzhassák a szűk nadrágot. — Hogy jobb a kása, zsirtalan vagy zsír nélkül . — A hogy ván, instálom aláson — teleli nagyokat nyelve a more. — Az az anya pedig nem aludt. Hanem szenvedett. Két szemének fájó könye végig csurgott sápadt arczán, mikor e beszédet hal­lotta ...- Jó az Isten, gyermekeim — szólott halk hangon. Egész életemben mindig megsegített, most sem fog elhagyni. Es azzal kivesz kebléből egy szép kis arany­feszületet. Még egyszer utoljára megcsókolta azt. Szomorú egy búcsucsók vala ez. Drága egv ereklye. Édes anyjától kapta, még mint gyermek; még abban a jó időben. Azóta féltékenyen őrzi. De most már kénytelen megválni tőle. Atyafi: Beszélhetek az orvos úrral ? Szobaleány: Most nem, mert tanul, -tojjon ké­sőbben. . Atyafi : Most tanul? Hm, hm. Akko inkább megyek olyan orvoshoz, a k i n e m most tanul. Fejtörő kérdések. Mi az, a mi mindig piros és mégis többnyire fehér ' •so.nde<j Miféle zár az, melynek nem ajtón a helye ? •JBZB’l Melvik az a vár, melyet legkönnyebb bevenni? . MBAí]arj Mikor van a nvulnak fogfájása? idisogara jb§b zb jojjipí

Next

/
Oldalképek
Tartalom